Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

40. országos ülés 1902 sadalom szemtermelése értékesítésénél 60 kra.jczárnyi megtakarítást tudott elérni, szemben az ezelőtt mutatkozó értékeléssel. Ha azt a 10—20 millió métermázsányi szemforgalmat veszem figyelembe, a mely aratás után egy vagy két liónap alatt ebben az országban megindul, ugy ezt ezekkel a számokkal megszorozva, 60 milliónyi érték az, a mely így a magyar mezőgazdaságnak javára válhatnék. Minden befektetés és minden beruházás tehát, a melyet ezen a czimen teszünk. oly üdvös intézkedés, a mely elől elzárkóznunk valóban nem lehet. Ha az ember azon jelenségek okát kutatja; ha keresem ugyanis, mi az oka, hogy noha ezen intézmény jóvoltáról és sikeres működéséről meg vagyunk győződve, ez itt gyökeret verni nem tudott: ez okot abban találom, hogy forgalmi intézményeink egyoldalú fejlődése folytán a nagy közületek az államvasutakhoz tódulnak; körében igyekeznek kielégítésüket nyerni, és mindaddig, a mig ezen intézményt szoros kapcsolatba nem hozzuk az államvasutak forgalmi intézményével: addig ezt megteremteni, sikereket ezzel elérni nem tudunk. (Mozgás balfelöl. Ugy van! Ugy!) Rakovszky István: Más igazgatók kellenek! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Miklós Ödön: Ha tehát mi most más beruházásokról beszélünk, befektetéseket csinálunk, kibővítéseket javaslunk vasutaink körében, akkor mindenesetre egyik leggyümölcsözőbb beruházás az volna, ha ezen forgalmi intézménynyel kapcsolatosan ezen elevátorszerü közraktári intézményt is létesíteni tudnók. (Elénk helyeslés.) Azon hitelezési ügyletek természetesen, a melyek ezzel kapcsolatban együtt járnak — ha az általános varrant-iutézmény kifejlődhetnék, ha ez megvethetné alapját a termény jelzáloghitel nagy problémája megoldásának — azok mind maguktól következnének, és e ponton azután a közgazdaság már bír azon faktorokkal, a melyek segélyével az állam minden megterheltetése nélkül ezen tekintetben az olcsó hitel élvezetét a gazdának biztosítani tudnók. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jolibfelbí. Ugy van! Ugy!) Mert hogy mit jelent ez, azt az idei év mutatja legjobban. Ha a gazdasági terményeket nem augusztusban és szeptemberben kellett volna a gazdának piaczra dobnia, hanem képes lett volna azokkal mostanig várni, ez körülbelül 1—1.20 forint nyereséggel járt volna rá nézve métermázsánkint, azaz legalább visszatérülésével annak, a mit nem kapott, és ez 20—24 milliónyi értéket képvisel 20 millió mázsa forgalomnál. Ennek hasznát, fájdalom, a magyar gazdaság nem élvezte. (Mozgás és zaj balfelöl. Elnök csenget.) Ezen intézményeknek behozatala tehát gátat vethetne kényszerült rohamos eladásoknak; befolyást gyakorolhatna az áralakulásokra, és legalább megmentené a gazdát attól a kényszertől, hogy teljesen tájékozatlanul és azon nehéz viszonyok mellett, a melyek között van, közvetlenül a cséplés után január 29-én, szerdán. 135 legyen kénytelen a gabonáját a piaczra hozni. (Helyeslés a jobb-, bal- és szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ezzel a kérdéssel kapcsolatos, t. ház, belforgalmunknak olcsóbbá tétele is. Valahányszor nagy közgazdasági czélokat kell szolgálnunk — és ez nem mondom, hogy helytelen dolog — akkor az államvasutak forgalmi szempontból tulmértékben vétetnek igénybe és ezeknek körülbelül az önköltségen vagy az önköltségeken alul kell teljesítményeiket végrehajtaniuk, a miből igen természetesen magának ezen intézménynek haszna nincs! A belforgalom könnyítése és épen a gazdasági tömeges termelésnek olcsóbb szállithatása szempontjából nagyon kívánatos volna, hogy az a nagy gazdagság, a mely a vizi utainkban rejlik, jobban kihasználtassák. Milliókat meg milliókat költött az ország vizeinek szabályozására és ennek sikerei után igen kevés hasznát veszi még folyóink hajózhatóságának. Hogy ennek okai miben rejlenek, azt igen alaposan és részletesen kifejtette az első magyar mérnöki kongresszus, a mely felterjesztésében figyelmébe ajánlotta a kormánynak mindazon tennivalókat, a melyek itt még végrehajtásra várnak és ha elismerésre méltó is azon munkásság, a melyet folyóink szabályozása körül az utóbbi tiz év alatt kifejtettünk, ez még nem minden. Mert pl. a Dunának vannak egyes szakaszai, a melyek a hajózás tekintetében kifogás alá esnek. A Tiszának is van még egy kis része, a mely okvetlenül javítandó, de itt vannak azonkívül a Körösök felső részei, a Temes, a Béga, a melyek még mindannyian szabályozást igényelnek épen azon szempontból, hogy végre valahára ez a nagy gazdagság és kincs, (Nagy mozgás, zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Elég volt már a vizszabályozásból.' Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon. Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Kérem, ne méltóztassék zavarni és félbeszakítani a szónokot! Miklós Ödön: ... a mely megfelelő ingyen vizi utakban van, értékesíttessék, kellőleg felhasználtassák, a mi csak ugy lehetséges, ha e vizi utak a hajózásnak már egyszer megnyílhatnak. Minden költség, a mely a szállítás tekintetében megtakarítható, első sorban a gazdának válik hasznára. Ez egy olyan belső vám, a melylyel le kell számolni és le is számolnak, de mindig csak a vétel alkalmával. (Élénk helyeslés.) Ismeretes, t. ház, bölcsen méltóztatik tudni, hogy szakférfiak, a gazdaság különböző körei mily elevenen foglalkoznak a hajózható csatornákkal. Erre vonatkozólag nem akarok részletekbe bocsátkozni, de egy korlátnak felállítását a kérdés körül szükségesnek tartom, nehogy ezen kérdésben nagyon messze menjünk, avagy épen túlzásokba essünk. Itt csak a feltétlen szükségesről lehet szó, azon természeti oknál fogva is, hogy hajózható folyóink nagy része nyugattól