Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 125 közgazdasági tevékenységeiket, (Ugy van! Ugy van! balfelül.) Rendszerváltozásra van szükség, t. ház, arra, hogy a keresztény szellem legyen uralkodóvá ; hogy a keresztény szellem és gondolkodás bevitessék az élet minden foglalkozási körébe, hogy a felebaráti Szeretet nagy, magasztos eszméje a gyakorlati életben is megvalósuljon. (Mozgás jobbfelöl. Helyeslés balfelöl.) T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, röviden egy dologra akarok még kitérni. (Halljuk ! Halljuk!) A felirati vita alkalmával a néppártot nemzetiségi érzelmekkel vádolták meg. JSTem azért említem föl ezt, mintha e vád ellen védekezni akarnék, mert a milyen képtelen a vád, épen olyan képtelen az ellene való védekezés is. Ha e tárgyra mégis visszatérek, csak azért teszem, hogy rámutassak azokra az okokra, a melyek a nemzetiségi mozgalmakat előidézték. Első sorban az egyházpolitikai törvények voltak azok, mert a nemzetiségi felekezetek vallási sérelmeit idézték elő, a mi ezeket, hogy e törvény ellen érdekeiket lehetőleg megvédelmezzék, erős összetartozandóságra birta, és minthogy a vallás a nemzetiségeknél egyúttal nemzetiségi jelleget is visel: ez az erős összetartás még jobban kidomborította azt. Másik oka e mozgalmaknak azon szoros viszonyban keresendő, a melyben mi Ausztriával vagyunk. A lajtántuli nemzetiségi elemek mozgolódása nálunk is bizonyos mérvű nyugtalanságot támasztott. Hogy pedig az lehetséges, azért csak azt a szabadelvű politikát lehet felelőssé tenni, a mely harmincz éves működése alatt nem volt képes a nemzetiségeket a magyar állam testébe beolvasztani, sőt ellenkezőleg, különösen a hatóságok részéről a múltban tapasztalt erőszakos föllépés és igazságtalan bánásmód folytán azokat még inkább elidegenítette a magyar állam eszmétől. Harmadik, legfőbb oka pedig az önök közgazdasági politikájának az eredménye: hogy az országnak százezrei kivándorolni voltak kénytelenek, a kik odakünn mindenféle idegen eszméket szívnak magukba és az országba visszajőve, ezen eszmék apostolaivá válnak, (ügy van! Ugy van! balfelöl.) T. ház! Bizonyára nem mi vagyunk okai annak, hogy a Kárpátok mentén az útszéli kereszteknek magyar feliratai nap-nap után eltünedeznek és helyükbe szláv feliratok kerülnek. Nem mi vagyunk okai annak, hogy a Kárpátok mentén a dákórománizmus óriási mértékben halad és fejlődik. Azt is megmondom, t. ház, miért akarnak önök ezekért a magyarországi nemzetiségi mozgalmakért bennünket felelőssé tenni. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy miután Ausztriában a túlsúlyra jutott szláv elem élethalál-harczát vívja a kisebbségben levő németséggel és miután a németség szupremácziája Ausztria fennállásának létkérdését képezi, Ausztriában minden ilynemű mozgalmat, mely az osztrák-magyar monarchiában a nemzetiségek erősbödésére vezet, nyugtalanul néznek; ilyen nyugtalansággal nézik ott a magyarországi nemzetiségi mozgalmakat is, a melyek a lajtántuli szláv elem mozgalmának csak erősödésére vezetnek. Önök pedig, miután ez tisztán és kizárólag az önök politikájának következménye, reánk akarják ezért a felelőséget hárítani, szóval önök denuncziálnak fölfelé. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De, t. ház, mi szerencsénkre és az önök szerencsétlenségére nem vagyunk többé kezdő párt, parlamenti múlt áll hátunk mögött; az nyitott könyv; ám tessék olyan cselekedetet állítani elénk, a mely miatt pirulnunk kellene. (Tetszés a néppárton.) És, t. ház, ha nem is vagyunk szabadelvűek, a szabadság védelmében mindig önök előtt jártunk. Védtük az egyéni és közszabadságot, a gyülekezési jogot, a választási szabadságot és annak tisztaságát, az alkotmányt, midőn önök Tisza-lex, ischli klauzula és törvényen kívüli állapotba bevitték az országot. Védtük a törvényt, mikor önök a kvóta megállapításánál, továbbá a kiegyezés alkotmányellenes utón való létrehozása érdekében közreműködni akartak, védtük a magyar állam nemzeti jellegét a »Hier«-kérdésben, a mikor önök helyeselték azt, hogy magyar állampolgár polgári ruhában saját hazájában, saját anyanyelvén ne jelentkezhessek. Innen az ellenzéki oldalról jött az az indítvány a nem katholikus lelkészek kongruájának kérdésében, hogy a kik magyar nyelven nem tudnak, ne tarthassanak igényt a kongrua élvezetére és önök ezt leszavazták, leszavazták ezzel a magyar nyelvet is. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Itt van legközelebb a miniszterelnök urnak fiumei rendelete, a mely szerint megengedi, hogy Fiuméből a kormányzósághoz beadott ügydarabok ne magyar nyelven terjesztessenek fel a közigazgatási bírósághoz, hanem olasz nyelven. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Buzáth Ferencz: Innen, az ellenzéki oldalról szó tárgyává tették azt a sérelmet, hogy a konzulátusi növendékek oktatásánál a magyar nyelv minő alárendelt helyzetben van, hogy csak a harmadik évben kötelező, és hogy a közjogot is német nyelven adják elő. A t. miniszterelnök ur ezeknek az ügyeknek az orvoslását magától elhárította. Hogy, miként lelkesednek önök, t. polgártársaim, (Általános derültség.) önök, t. képviselőház, a nemzeti ideálokért, azt láttuk, mikor az aradi vértanuk szobrának leleplezésétől és a honvéd-szobor leleplezésétől magukat távoltartották. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Önök, a kik egy koporsóra való helyet sem tudnak adni Eákóczy Ferencz hamvainak, pedig ki látna ma már ebben politikát, hisz az időnek vasfoga ezt a részét már régen megemésztette, ez már tisztán és kizárólag a nemzeti kegyelet kérdése ? De ha önök mindenben politikát látnak, akkor engedjék meg, hogy