Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

116 39. országos ülés 1902 január 28-án. kedden. elvüség karakterét, azét a szabadelvüségét, a melynek az ország romlását, pusztulását, szegénységét és nyomorát köszönheti. (Tetszés a néppárton. Mozgás jobbfelöl.) Ily körülmények között aztán nem csodálkozhatunk, ha állami életünk egész vonalán a társadalmi és erkölcsi bajok meg az anyagiság és kimerültség tüneteivel találkozunk. Az ország, mondhatjuk osztálykülönbség nélkül, anyagi gondok közé került és mivel minden osztály érzi és tudja, hogy egymástól mit sem várhat mind az állam védő szárnyai alá menekül. Olyanok, a kik birnak még valamivel, azok kérnek és könyörögnek, a kiknek pedig már nincs veszteni valójuk, azok követelnek. Ámde, a mikor ezt teszik, nem veszik észre, hogy az az állam, a melyet igénybe akarnak venni, volt az, a mely nekik a rossz példát szolgáltatta, a mely nekik is vesztüket okozta és hogy azoknak a védő szárnyaknak nincsen meg a melegitő hatásuk, mert maguk is gyengék és nem a magasban röpködnek, hanem szárnyszegetten, kinosan a porondon vergődnek. (Élénk tetszés a néppárton.) Ilyen nehéz viszonyok közt kezdődik meg a költségvetés tárgyalása, a melynek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az újonnan megalakult háznak először van most alkalma azzal r foglalkozni. Én mindenekelőtt pénzügyi szemponthói kívánok észrevételeket tenni a költségvetésre a t. l>énzügyminiszter ur beszédével kapcsolatosan; mielőtt azonban erre rátérnék, még egy pár kijelentésre vagyok kénytelen szorítkozni. Az első az, hogy miután a költségvetés megszavazása bizalmi kérdést képez és miután mi a kormány politikája iránt bizalommal nem viseltethetünk, ugy a magam, mint az országgyűlési néppárt nevében, a melynek megbízásából is szólok, ki kell nyilatkoztatnom, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadhatjuk el. (Helyeslés a néppárton.) A. másik pedig az, hogy miután a kormány a néppártnak a pénzügyi bizottságban csak egy tagsági helyet adott, minél fogva nincsen módunk és alkalmunk arra, hogy a költségvetést már a szakbizottságban is alapos bírálat tárgyává tehessük, ezt most azzal vagyunk kénytelenek pótolni, hogy itt a plénumban veszszük a költségvetést alapos bírálat alá. Ha azután ez hosszabb időt fog igénybe venni, akkor ne bennünket okoljanak, hanem azokat, a kik elvonják tőlünk a módot és alkalmat, hogy az illető ügyeket már a szakbizottságban bírálhassuk meg és igy a plénum tárgyalását megkönnyítsék. (Élénk tetszés a néppárton.) T. ház! Ha az 1900. évi költségvetést és az ugyanazon évi zárszámadást összehasonlítjuk, mindjárt szemünkbe ötlik az a nagy eltérés, a mely e kettő közt fenforog. így a rendes szükségleten kívül 20,700.000 korona fordíttatott rendkívüli kiadásokra és ezek fedezése mellett is még mindig 18,300.000 korona a pénztári felesleg. A költségvetési előirányzat és a zárszámadás eredménye közt fenforgó emez óriási differenczia nem igen bizonyít a költségvetés realitása mellett, valamint óIL fi, körülmény sem, hogy a kormány 20.700,000 korona rendkívüli kiadást volt kénytelen tenni, a mi ismét igazolja azt, hogy a kormány még egy évre sem képes a szükségletet megállapítani, hanem oly tetemes pótkiadásokhoz kénytelen folyamodni, a melyeknek fedezése egyenesen a zárszámadás esélyétől és eredményeitől függ, és a melyeket, a mint a pénzügyminiszter ur magát kifejezte, vagy a pénzkészletekből, vagy külön hitelmüveletek utján kellett volna fedezni, mindenesetre azonban az államháztartás egyensúlya lett volna általa megzavarva. Ebből azután az következik, hogy nélkülözzük a kormányzásban az öntudatosan, czéltudatosan, előrelátóan vezető kormánypolitikát, a mely pedig egy kormányzatnak princzipiumát kellene, hogy képezze. Szó fér azonban még a költségvetés realitásához azért is, mert különösen az ujabb időben az a helytelen irányzat kapott lábra, hogy az állami szükségleteknek nagy és tekintélyes részéről külön törvényben gondoskodnak. Ez pedig a budgetjognak egyszerűen kijátszása, (Ugy van! balfelöl.) mert az állam összes szükségletei a költségvetés keretébe illesztendők be, azoknak fedezetéről ott kell gondoskodni, a mi, ha tényleg megtörténnék, s ha a zárszámadások fényes eredménye szerint is állítanák egybe a költségvetést, már is megállapittathatjuk, hogy államháztartásunkban hiány van. A költségvetésnek minden olyan egybeállítása tehát, a mely nem a tényleges állapotoknak felel meg, elitélendő és kárhoztatandó, mert sok félremagyarázásra és félreértésre szolgáltat alkalmat. így azután nem lehet csodálkozni, ha a pénztári feleslegek látása mozgásba hozza a társadalom minden rétegét, a mely egyrészt az elviselhetetlen közterhek apasztását kéri, másrészt mindenféle egyéb kérésekkel áll elő, hogy a nehéz megélhetési viszonyokon is könnyítve legyen. Ily körülmények között felmerül a kérdés és jogosan, hogy a költségvetés ilyetén egybeállítása nem szándékosan és bizonyos czélzattal történik-e, hogy Önök, kik minden osztrák követelés előtt takarodót fújnak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) előkészítsék a talajt az amúgy is lidércznyomásként ránk nehezedő közös hadügyi kormány igényeinek fokozására (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és hogy a közös költségek viselése arányának megállapítására az osztrákoknak biztató alapot szolgáltassanak. (Ugy van! balfelöl.) Mindenesetre azonban áll az, hogy a költségvetésnek mesterséges összeállítása az országnak kárára és veszélyére válik. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a t. pénzügyminiszter ur, hogy az ország közgazdasági helyzetében, különösen az ország agrikulturális jellegénél fogva a rugékonyság és a csapások kiheverésére való képesség sokkal nagyobb, mint a mennyire gondol-