Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

108 39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. ség és növekednek az adók, addig másrészt lehetetlen egyenlő arányban növeszteni a polgárok adózóképességét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha a költség akkor szaporodnék, a mikor az elviselési képesség is növekednék, akkor a költségszaporodás nem lenne baj, mert a mint helyesen jegyezte meg a t. előadó ur, sok és olyan szükségeket kell még kielégíteni, a melyeknek kielégítése üdvös lenne; de nálunk az adózóképesség nem növekszik oly arányban, mint az adó; és nem is növekedhetik ily arányban a mai rendszer mellett, mert e rendszer mellett lehetetlen az ipart kellőleg fejleszteni, és minden ideirányuló kísérletet csirájában elfojt a hatalmas osztrák iparnak szabad versenye ; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az pedig alapigazság, hogy a nemzetek vagyonosodásának legfőbb eszköze az ipar; (Igaz! Ugy •van! a szélsöbaloldalon.) ez fejleszthetné az adózóképességet s az emberi kereset e legjövedelmezőbb forrásától van megfosztva az ország. A mezőgazdaság terén sem fejlődhetik az adózóképesség, mert a mezőgazdaság a nagy tengeren túli versenynyel szemben szegényes foglalkozás, a mellett, hogy a fennálló rendszer következtében rá van utalva az osztrák fogyasztási piaczra, melynek természetes érdeke az, hogy mennél olcsóbban vásárolhasson meg mindent; ezt az érdekét pedig a közös vámterület és a vámpolitika utján módjában van kielégiteni; mint a hogy eddig folytonosan ki is elégítette, és még saját hazánk területén sem bírtuk megvédeni nyersterményeink árait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a nagy összeg, a mely mint költségvetési előirányzat szerepel, nem is meriti ki a költségek összeségét, vagy más szóval az állami bevételek összcségét, a mely bevételek az ország népének véres verejtékéből jönnek. A t. előadó ur védelmébe vette a rejtett feleslegek rendszerét. Én minden évben e rendszer ellen felszólalok. A t. miniszter ur minden évben dicsekedni szokott azzal, hogy a zárószámadások 28-—30 millió felesleggel lepik meg az országot; múlt novemberben is felhozta, hogy az 1900. évi zárszámadás kimutatása szerint e rejtett felesleg összege 28.200.000 koronára rúgott. Ezzel kifizetett a miniszter ur 20,700.000 korona olyan költségeket, a melyek az időközben megszavazott költséggel járó törvényekből eredtek. De, t. ház, éppen ez a tény készteti az országot arra, hogy nem elég megfontolással haladjon a költséges újítások [terén. Nem hiszem, hogy volna valaki azok közül, a kik ezen költséggel járó törvényeket megszavazzák, a ki kiszámítaná azt, hogy ezen költséggel járó törvények megszavazása évhosszat milyen terhet ró az országra? Senki sem adja össze a költségeket és csakis a zárszámadásokból derül ki, hogy 20 millió ilyen költség volt és e nagy összeget fizette ki a feleslegeket rejtegető pénzügyminiszter. Ha az lenne a szabály, a törvény, a szokás, hogy semmi költséggel járó törvényt megszavazni nem lehet a nélkül, hogy a ház egyúttal a fedezetről is gondoskodjék, akkor valószínűnek tartom, hogy a ház visszariadna attól, hogy minden számítás nélkül uj adókkal terhelje meg az országot és inkább lassítaná azt a menetet, melylyel a jelen nemzedék pótolni akarja az előbbeni nemzedékek mulasztásait: elfelejtve, hogy túlságba menni még a helyes irányban sem szabad, mert a mai nemzedék a haladás sulja alatt összeroskad, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Van egy igazmondó franczia mondás, t. ház, a mely így szól: »il n'y a pas de plus grand ennemi du bien que le mieux.« Ha mi a jónál folyvást jobbat akarunk csinálni, a mi nekünk folyvást költségszaporitásba kerül, akkor oda jutunk, hogy a mi államháztartásunk költségeinek emelkedése más határt nem fog ismerni, mint az ország teljes kimerülését. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De még a fentemiitett 28—30 millió rejtett feleslegnek hozzáadása sem fejezi ki az összes költségeket, melyekre az állam évenkint válalkozik, hanem még e mellett nagy befektetésekre is költ az állam. így pl. 1891-ben 96 millió korona befektetést eszközölt, és még ezen felül marad is az államnak egy bizonyos összeg arra, hogy pénztárkészleteket gyűjtsön, mint a hogy a t. előadó ur is megjegyezte; ha jól tudom, ez idő szerint a pénztárkészletek körülbelül 510 millió koronára rúgnak. (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) Nem tudhatom pontosan, hogy mennyire rúgnak a pénztárkészletek, mert ezek nagyrészt kivonatnak az ellenőrzés alól, a mi helytelen. Megjegyzem, hogy ha ezen pénztárkészletek legalább részben kivonatnak a közforgalomból, ez is terhes az országra nézve. Én egyébiránt mindig attól tartok, hogy el fog következni az az idő, midőn ezen pénztárkészletekre rá fogja tenni a kezét az osztrák hadügyi kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hellebronth Géza: Annak a számára gyűjtik! Kossuth Ferencz: Meglehet, hogy tévedek, de én azt előrelátom, hogy a t. jiénzügyminiszter gyűjtő szorgalmának ez lesz a siralmas vége. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az állami háztartás költségeinek folytonos növekedéséhez hozzájárul az is, hogy egyre szaporítják a hivatalnokok számát. A beterjesztett költségvetésben is 2256 uj állás van rendszeresítve, a melyből 5,665,000 korona uj évi teher háramlik az országra, ugy, hogy a személyi járandóságok a költségvetésben már 183 millióra rúgnak. Meg vagyok győződve, hogy ezen uj hivatalnokok közi sokan üdvös dolgokkal foglalkoznak, igy például a tanítók hasznára fognak válni az országnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Látom, hogy igen tisztelt barátom, a pénzügyminiszter ur jegyzeteket csinál, tehát kimondom, a mit ő akar mondani, hogy a néptanítók üdvösen működő hivatalno-