Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

november 18-án, hétfőn. 90 11. országos ülés 1901 rendezés az életben és nem is lehet más térre állítani a kérdést. Azt hiszik az én igen t. barátaim odaát, hogy ha ma kimondjuk feltétlenül a külön vámterületet, akkor mi kompromiszszumok nélkül megélhetünk? Hát vájjon akkor nem kell-e nekünk szerződési tárgyalásokat folytatni azokkal, a kikkel ma, nemcsak azért, mert kapcsolatban vagyunk közjogi alapon, hanem mert a legközvetlenebb szomszédaink és velük gazdasági érintkezéseink számosak és fontosak? Valamint a kelettel kell szerződnünk, amennyiben birunk, épp ugy a távolabbi Németországgal is törekszünk szerződéseket kötni azért, mert gazdasági érdekeink érintkezési szálait látjuk és az ország érdekében van az, hogy ezek szerződési alapra, alku alapjára helyeztessenek. Nem ugy áll tehát a dolog, a mint Szederkényi Nándor t. képviselő ur mondja, hogy már az alkuban benne van elismerése annak, hogy bizonyos mértékét, bizonyos mennyiségét a hátrányoknak fogadjuk el, hanem minden alku olyan, hogy nem lehet az egyik félre kizárólag előnyös és nem lehet a másik félre kizárólag hátrányos. Ebből áll az alku és az 1867 : XII. t.-cz. szelleme és betűje is azt mondja, hogy meg kell kisérleni a gazdasági érdekeket és pedig összes egyetemes gazdasági érdekeinket vámszövetség keretében megvédeni. Ezt mondom én is, de hanem lehet az ország érdekeinek, még pedig összes gazdasági,nemcsak termelési, de ipari érdekeinek szempontjából ezen érdekeket biztosítani ugy, hogy meg legyen az ország gazdasági fejlődésének minden eleme és feltétele, én leszek az első, a ki azt fogja mondani, hogy olyan alkut, a mely ezeket a mai egyességben fennálló és biztosított feltételeket a magyar gazdasági életnek minden irányban fejlődését megtagadja, nem köthetek, nem fogadhatok el. (Altalános élénk helyeslés, tetszés és taps.) Ez az én álláspontom. (Elénk helyeslés jóbbfelöl.) Sőt tovább megyek. Nem habozom beismerni, hogy némely osztrák felfogás, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl) a mint az igen sok körben jelentkezik, a mint az igen sok rétegében az ottani társadalomnak és a publiczisztihának el van terjedve, mely szerint Ausztria érdekei háttérbe vannak szorítva és a szövetség csak Magyarországra előnyös, egy nagyon elfogult, (Igaz! Ugy van!) nagyon téves felfogásból indul ki. (Ugy van! Ugy van!) Én azt állítom, és be tudom bizonyítani, hogy nagyobb az osztrákok érdeke a közös vámterületben, (ügy van! Ugy van!) Én állítom és elismerem ezt. De azért — bocsánatot kérek — ez nem tünteti el ám azt a tényt, hogy Magyarországnak is van érdeke a közösségben, hogy ezeket az érdekeket is meg lehet és kell ezen alapon óvni. (ügy van! jobb felöl.) Sőt még tovább megyek. Ebből láthatják, hogy részemről lojálisán, tárgyilagosan és objektíve vitatkozom. Tovább megyek. Beszéltem az előbb bajokról és hátrányokról, a melyek a szakítás esetében beállanak. Ezek a bajok és rázkódtatások mindkét felet mélyen fogják sebezni. És ha kutatom azt, hogy melyik fél fog nagyobb és állandóbb veszteséget szenvedni : határozottan állítom, hogy Ausztria; (Ugy van! ügy van ! jobbfelöl) mert a mit mi szenvedünk, a mi kárt mi látunk, az múlékonyabb, az átmeneti, azon lehet sok módon segíteni, lehet mélyebbreható intézkedésekkel arra enyhitőleg hatni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De ha az osztrák ipar a magyar védett piaezon az ő nagy előnyeit és a mi rá nézve oly értékes, elveszti, elveszti azt örökre és akkor az osztrák ipart olyan veszteség éri, (Ugy van! jobbfelöl) a melyet igen nehezen heverhet ki. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) De ez nem enyhíti a bajt, a mi bennünket ér; mert mi haszna, mi előnye lesz Magyarországnak abból, hogyha ott véreznek, ha vérezünk mi is ? Ebben én semmi előnyt nem látok. És kárt vall a monarchia állása, tekintélye, a mi a mi érdekünk. Én nagyobb előnyt látok abban, hogyha mindkét részről a bajokat és veszedelmeket el tudjuk hárítani, mindkét részről igazságos, méltányos és teljesen lojális alapokra való fektetésével, egyetértésével és kölcsönös kiegyenlítésével azon érdekeknek, a melyek kiegyenlitendők. (Ugy van! jobbfelöl.) Erre az alapra helyezkedett ez a kormány és ezen az alapon kötötte meg ezelőtt két évvel azt az egyezséget, a mely be van czikkelyezve egyoldalú intézkedés és a viszonosság alapján. Ezen az állásponton áll ma is, ettől az állásponttól el nem tér és ebből a szempontból tárgyalja a kormány most az autonóm vámtarifát, hogy létesítsen oly alapon egyezséget, mely az ipart és termelési földmivelést, a mely a magyar és osztrák gazdasági érdekeket lehetőleg igazságosan, méltányosan és lehetőleg egyaránt arányosan védi meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tüzet a vízzel keverve!) Majd meg fogjuk látni. Ennek az eredménye majd ide fog jönni és a t. Háznak bő alkalma lesz ítéletet mondani, hogy helyesen köttetett-e meg vagy nem. (Tetszés jóbbfelöl.) Ezen az alapon állunk, ezen az alapon viszszük az alkut, a mely lényegében és egészében ezen elvek alapján ezen kiegyezéshez fűződik és ahhoz simul, a mi ma már egyoldalú intézkedés czimén és a viszonosság alajyján el van fogadva. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondja a többi közt Kossuth Ferencz t. barátom, mert egyéb konkrét észrevételt nem hallottam általános tézisben — gondolom — minden gazdasági érvre megadtam a választ — hogy az osztrák kereskedő a maga zsebére, a maga javára 330 millió korona nyereségre tett szert az utolsó 30 esztendőben, mert ennyivel különböztek a liverpooli gabonaárak, leszámítva mindent, a budapesti áraktól. Kossuth Ferencz: Tiz év alatt! Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát tíz év alatt. Hogy tisztelt barátom ezt honnan vette,