Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

78 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. adott kérvényét az országos tanítói nyugdíjtörvény módosítása iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. T. képviselőház! Miután többen jelentkeztek eskütételre ugy a bíráló-bizottsági tagok, mint az összeférhetlenségi bizottság tagjai közül a ház tegnapelőtti megállapodása értelmében, mindenekelőtt az eskütétel következik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először a bíráló-bizottsági tagok közül felhívni azokat, a kik még esküt nem tettek; a kik pedig jelen vannak, szíveskedjenek mindjárt jelentkezni. Nyegre László jegyző (olvassa a névsort). Elnök: Mindenekelőtt újból azt a kérdést intézem a képviselő urakhoz egyenkint, nem a képviselőházhoz, van-e valakinek kifogása az ellen, hogy az eskü azon módon tétessék le, mint az eddigi alkalmakkal, t. i. hogy tekintet nélkül arra, mely bíráló-bizottságokhoz tartoznak a jelentkező képviselő urak, együttesen tehessék le. (Helyeslés.) Miután senkinek kifogása nincs, mindenekelőtt kérem a jegyző urat, szíveskedjék a házszabályok azon szakaszait felolvasni, melyek felolvasandók. Kubik Béla jegyző (olvassa a házszabályoknak 80—34. és 40—46. §-ait). Elnök: Következik az eskületétel. Nyegre László jegyző (olvassa az eskümintát, és az I. bírálóbizottságból: Kecskemétiig Ferencz; a Il-ikból: Ugron János: a Ill-ikból: gr. Bethlen Gábor; a IV-ikböl: Vietoris Miklós leteszik az esküt). Elnök: Kérem felolvasni azoknak névsorát, a kik az esküt le nem tették. Nyegre László jegyző (olvassa): Távol vannak az I. bírálóbizottságból: Bogyay Máté és gr. Serényi Béla; a I V-ikből: Abaffy Ödön, Barabás Béla és Issekutz Győző; a VlII-ikból: Boda Vilmos és Fejér Antal; a IX-ikből: Kabos Ferencz és Simó Lajos. Elnök: Kérem ezeket a bírálóbizottsági tagokat, hogy az eskü letételére a legközelebbi ülések egyikén minél előbb jelentkezzenek. Következik az összeférhetlenségi bizottsági tagoknak eskületétele. Mindenekelőtt kérem felolvasni a névsort. Nyegre László jegyző (olvassa a, névsort). Elnök: Kérem felolvasni az eskümintát. Nyegre László jegyző (olvassaaz eskümintát; gr. Andrássy Tivadar és Eötvös Bálint leteszik az esküt). Elnök: E szerint tehát csak Bénák Károly összeférhetlenségi bizottsági tag nem tette le még az esküt. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez alkalomból újból figyelmébe ajánlom az igazoló-bizottság és az ötödik bíráló-bizottság tagjainak, hogy már a múlt ülésen ugy az igazoló-bizottság mint az ötödik biráló-bizottságnak eddig meg nem történt alakulására a mai napnak déli szünete. tehát körülbelül fél egy órai ideje tüzetett ki, és pedig az első osztály helyiségei az igazoló-bizottság második osztály helyiségei az ötödik biráló-bizottság számára. Evvel kapcsolatosan bejelentem a t. háznak, hogy a tegnapi ülés folyamán a könyvtári bizottság is megalakult, a mennyiben jegyzővé Pékár Gyula kéj)viselő urat választotta. Következik most a napirendnek második tárgya, a válaszfelirati-bizottság válaszfelirati javaslatának, evvel kapcsolatosan Kossuth Ferencz és társai, gr. Zichy János és társai és Szederkényi Nándor és társai válaszfelirati javaslatának tárgyalása. Farkas József jegyző: Beöthy Ákos! (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: T. képviselőház! Én, az igazat megvallva, abban a kényelmetlen és hátrányos helyzetben vagyok, hogy a ház asztalára letett válaszfelirati javaslatok közül egyiket sem fogadhatom el, mert — fájdalom — az itten kéjuviselt országos pártok egyikéhez sem tartozom. Ily viszonyok közt az lenne a dolgok rendje, hogy magam terjeszszek be egy válaszfelirati javaslatot. De miután ennek semmi gyakorlati jelentősége nem lenne és hozzá pénzbe és időbe kerülne, ugy vélem, méltóztatik a t. ház engem ennek benyújtásától kegyesen felmenteni és méltóztatik megengedni azt is, hogy annak daczára, hogy ilyenképen előadásomnak nem lesz meg a kellő pozitív háttere és hogy konkrét indítványt nem teszek, a szőnyegen forgó kérdésekhez mégis hozzá szólhassak. (Halljuk ! Halljuk!) Csakis egy kérdéshez kívánok szólani, a mit talán röviden igy lehet kifejezni: a t. kormánynak általános politikája, a mely bennem súlyos aggodalmakat kelt. Ugy tudom, t. kéjjviselőház, hogy a válaszfeliratoknak egyebek közt az is a rendeltetésük, hogy a törvényhozás tanácscsal látja el a koronát abban az esetben, ha azt találja, hogy akárminő indokból a_ kormány erre nem képes. Ez az én esetem is. Én azt találom, hogy a t. kormányelnök ur nem helyes irányban informálja a koronát, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) sőt tovább megyek, azt találom, hogy 1875. óta egyetlen egy kormány sem állott feladatának magaslatán, (Igaz! Ugy van! a balés szélsöbaloläalon) nem ismerte az ország helyzetét és bajait és ennek következtében nem jó politikát csinált. (Ugy van! bal felöl.) Sajátságos találkozása a véletlennek, hogy a t. miniszterelnök ur már akkor is az illető kormánynak oszlopos tagja volt. Ez bizonyítja a rendszernek állandóságát. (Ugy van! balfelöl.) Hogy ezt beigazoljam, rövid történeti viszszapillantást fogok eszközölni. Szólani fogok tehát először is az 1875-iki alakulásról és annak következményeiről, a mely alakulás a mostani rendszernek alapját képezi. Áttérek azután az egyházpolitikára, mely a mostani helyzetnek kiin-