Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

74 10. országos ülés 1901 n irány? (Derültség a bal- és szélsöbaloldalon.) Gyönyörű! (Felkiáltások a baloldalon: Önvallomás !) Ez, t. képviselőház, a nagy lelkeket és nagy szellemeket legkevésbbé sem bántja; a kormánypárton meghódolnak ők azok előtt is, a kik előbb rosszak voltak nekik. A miniszterek itt vannak. De a- közéletben vájjon meg van-e a nagy változás? Ismétlem: elismerem, mert meggyőződést szereztem róla, hogy ha törvénytelenség történt és ha az egészen a minisztériumokig ment fel, az ottan igazságos elintézésben részesült. (Egy hang a jobboldalon: Ez elég!) Ez elég, t. képviselőm-? Különös alkotmányos felfogás! Én azt hiszem, hogy a közjogi biztonság ép ugy alapfeltétele egy törvényes kormányrendszernek, mint a magánjogi biztonság és én egy nemzetipárti képviselőnek mondását czitálom, a mikor hivatkozom Szentiványi Árpád t. barátomra, a ki egyszer itt azt mondotta: »Tökéletesen mindegy, akár a mandátumot, akár a pénztárczát lopom ki a zsebből.« Határozottan tagadom, t. képviselőház, hogy kint az országban javultak volna a viszonyok. Példákat fogok szolgáltatni, különösen a volt nemzeti pártnak. Javultak a viszonyok, megszűntek a választási visszaélések ? A hírhedt Trencsénmegyében, Csaczán, az uj rendszerű főispán, Osztroluczky alatt, a ki Szalavszky védszárnyai alatt végzi tanulmányait, (Derültség a baloldalon) megjelenik a jelölt, beszédet akar mondani a választás előtt, odajön a főbíró, megtiltja. Igaza van a t. miniszterelnök urnak: folyamodjunk, táviratozzunk. Ámde annak a szegény embernek mi haszna van abból, ha egy hét múlva, talán egy nappal a választás előtt, megjön a válasz, holott neki talán száz községbe kellett volna elmennie. A választókat Csaczán megdézsmálták, az útról, a melyen mentek, rossz időben lekergették. Ez mind uj rendszer. (Mozgás a jobboldalon.) De, t. képviselőház, itt nem kell ilyen mellékes kis esettel előállani. Itt van a ház igen tisztelt elnöke. Ha egy gróf Apponyi Alberttel megtörténhettek azok a galádságok és gazságok, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon), a melyek megtörténtek és a mikor formális paktumra, (Nagy zaj a bal- és szélsöbaloldalon) — kijelentem, nem a ház igen t. elnökét, hanem az odavaló szabadelvű pártot érteni — formális paktumra voltak kényszerítve, hogy nem bántják őket, nem teszik meg a följelentést, mert különben nem adták volna ki a mandátumot, akkor beszéljenek uj rendszerről! (Zajos tetszés a bal- és szélsöbaloldalon.) Mondok egy másikat. (Zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Itt a másik eset, Stomfa. Stomfán megtörtént a választás, kisült, hogy hat szavazattöbbséggel győzött az ellenzéki jelölt. Gond elnök egyszerűen megtagadta a választási jegyzőkönyv kiadását, a mely már alá volt írva s a választást másodízben kellett megtartani. T. képviselőház! •ember 10-án, szombaton. Nyitrán — itt vau az akta, a t. miniszterelnök urnak kedveskedhetem vele — épen ugy megy a dolog, mint azelőtt. Ott megyei választások vannak, de semmi törvényhez nem tartják magukat, 9 órára rendeli a törvény a választás megkezdését, s azt önkényüleg nyolez órára tűzik ki, lefoglalják a választási helyiséget és nem eresztik be az ellenfelet. Mikor a választási aktus véget ért, nem hagyják nyilvános ellenőrzés mellett megszámlálni a szavazó-czédulákat, bizalmi férfiakat nem engednek be és kijelentik, hogy 135 szavazatot adtak le az ellenzékre, az tehát kisebbségben maradt, holott itt van a jegyzőkönyv, a mely szerint 157 ember kész az esküt letenni arra, hogy mind a 157 leadta a szavazatát az ellenzéki jelöltekre. T. miniszterelnök ur, hiszen nem vádolom a tisztelt miniszterelnök urat .... Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem ! Majd megmagyarázom! Rakovszky István : Jól tudom, hogy ott van az ut a felebbezésre. De szép jogrend az, a mikor a legalsóbb fokon is viaskodni, ha,rczolni kell annak biztosítása végett, a mi a törvényben van. (Tetszés a baloldalon.) T. képviselőház! Én nagyon csodálkozom, hogy ezen állapotokban fordulat nem állott be, a mióta & nemzeti párt bevonult a kormánypártba. Én ezt annak a nagy hibának tudom be, a mely elkövettetett, a mikor a fúziót megkötötték. A t. miniszterelnök urnak szüksége volt arra a nagy erkölcsi tőkére, szüksége volt arra a nagy erkölcsi támaszra, (Mozgás jobbfelöl) mert hisz, mint azelőtt mondtam, a t. miniszterelnök urnak politikai hitele szintén meg volt ingatva, (Ellenmondás jobbfelöl) és szüksége volt a nemzeti párt politikai zsírójára. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Mozgás és ellentmondások jobbfelöl.) De a t. miniszterelnök urnak, akkor, a midőn ezeknek támaszát és tanácsát elfogadta, ha alkotmányos felfogás szerint akart eljárni, nem lett volna szabad őket a korona tanácsából kizárnia. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert ne higyje a t. miniszterelnök ur, hogy ez tisztán csak a többség ügye. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez az ország ügye ! (Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Mi a garancziákat arra, hogy szakítottak azzal a gonosz rendszerrel, nem egyedül a t. miniszterelnök úrban, hanem abban is látjuk, hogy azon férfiak, a kik itt egy negyed századon át harczoltak azon irányzat ellen s a kik felállították kormányzati tételeiket, ezeket saját garancziájukj saját felelősségük mellett megvalósíthassák. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Holló Lajos: Hamupipőke módjára bántak el velők! Rakovszky István: T. ház! Az egész dolog az erkölcsi csődig ment. Az alkotmányt veszélyeztették, s ma is csak a t. miniszterelnök ur két szemén nyugszik, ugy a ködben, az az uj rendszer. Ha a t, miniszterelnök ur akármily