Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

10. országos ülés 1901 nov nem akarom itt felolvasni (Halljuk! Halljuk!) mert tudom, hogy valamennyiünk kegyeletérzetét legmélyebben sértené. Azt hiszi a t. képviselőház talán, hogy Magyarország függetlenségét akarják azok biz­tosítani ? Nagyon csalatkoznak, Magyarországot is széttagolják, csak középen, a Tiszavidékén engednek egy részt — »Die von Magyarén bewohnten Striche« — fenmaradni, de ezekre is kimondják, hogy idővel, maholnap majd a német kultúra el fogja őket németesiteni. Azt mondják, hogy Kuménia megkapja a mai Magyarország oláh nyelvű teriiletét, Bukovinát, a szászok megmentésére a szász-német terület Markgraf­schaft Siebenbürgen név alatt külön kormány­zati területet képezne, Horvátország, Szlavónia, Dalmáczia, Montenegró, Bosznia és Herczegovina a mai Szerbiához csatolva képezik a nagy szerb királyságot, a tulaj donképeni osztrák császárság pedig a hazánkból megmaradt részszel, a »ma­gyar őrgrófs:íggal« mindenestül belép az All­deutsch birodalomba. Ezek hatóságilag jóvá­hagyott alapszabályokkal biró egyesületek által terjesztetnek. Itt van emlitve az is, hogy egy pán-germán programm lett kiadva, és egy nagy gyűlés, porosz tanári gyűlés tartatott Potsdamban, a német fejedelmi kastélyok székhelyén, ahol Grell Hugó német reáliskolai tanár ezt mondta: »Das letzte und erhabenste Ziel des Alldeutschen Verbandes ist der Zusammenschluss aller ober­deutsch und niederdeutscb besicdelten Länder Mitteleuropas zu einem grossdeutschen Staten­bunde.« T. ház! Ez az a benső barátságos viszony az ő tökéletes meztelenségében. (Zaj halfelöl.) T. ház! Igen szomorú, igen sivár az a kép, a melyet rajzoltam. Megfelel-e a kellő őszinteség­nek az, hogy ily dolgok felett ő Felségének kormánya szemet huny, hogy az a párt igy hall­gat? Vagy oly rosszul teljesiti ellenőrző köte­lességét, hogy annak a szegény néppártnak, a melyről csak imént azt mondták, hogy ez a 25 ember is sok, kell figyelmeztetnie a kormányt, a túloldalt és annak zsurnalisztáit ? Az az őszin­teség, hogy mi hozzánk a trón magasságáról igy szóljanak? _Kit akarnak ámitani? Az uralkodót? Minket? Önmagukat? Én nem hiszem, hogy ő Felsége a trón magasságáról ezen szavakat elmondotta volna, hogy ha a t. miniszterelnök ur vagy a kormány megtette volna a kötelessé­gét s az ilyen üzelmekre, az ilyen alattomos akna­munkákra figyelmeztette volna. Tudom, hogy akkor ezen fukar szavak is még fukarabbakká váltak volna, a melyek különben sem meritik ki azokat a követelményeket, melyeket egy önálló független nemzet a külügj^ek és a külügyi kor­mányzat tekintetében támaszt. (Helyeslés a iái­oldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A papi­roson!) Ha ilyetén módon nyilatkozik meg a német társadalom rokonszenve irányunkban, mint ezen szemelvények, ha ez ellen nem lépnek fel ember 16-án, szombaton. 71 a német hivatalos körök, akkor a magam részé­ről nem kérek az ily szövetségből és azt hiszem, a magyar nemzet sem. Nagyon sajnálom, hogy a t. ház figyelmét ennyire igénybe vettem, (Halijuk! Halljuk !) de ki kell térnem még a belügyi állapotokra is. (Halljuk! Halljuk!) Az a Falk Miksa-féle édeskés érzékenykedés azt mondja: mily sziv­inditó az a meleg érdeklődés és éber figyelem, melylyel ő Felsége állami életünk minden mozza­natát kiséri. Ez már a hypokrisis netovábbja. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) En kereken tagadom — ha a trónbeszéd nyomán haladok — hogy ő Felsége azzal az éber figye­lemmel kisérte jelen állami életünk minden moz­zanatát; mert ha ezt tette volna, lehetetlen, hogy azt a nagy változást, mely Magyarország belpolitikájában történt, ne vette volna észre. Hisz öt évnek harczai vannak mi mögöttünk: hiszen a kormánypárt, — ha igaz - - átalakult. Hiszen mi ma más viszonyokkal állunk szemben, mint öt évvel ezelőtt. Ezt sehol sem látom a trónbeszédben felemlítve. Nem látok egy szót se arra vesztegetve, hogy Magyarország alkot­mányát nagy veszély fenyegette; hogy ezt a ve­szélyt felidézte a t. szabadelvüpárt; kiveszem mindazokat, kik jelenleg benne vannak és akkor ezen jjadokon harczoltak velünk együtt a ma­gyar alkotmányért. Minderről egy szó sincs megemlítve. Vagy talán a t. miniszterelnök úr tagadásba veszi, hogy változások történtek ? Meg kellett volna emlékezni a rendszerváltozásról, melyet nap-nap) után lármásan hirdettek az újságokban, de melyet nyíltan, hivatalosan min­den kétséget kizárólag konstatálni óvakodnak. T. képviselőház! Ezáltal lettek Magyar­ország belpolitikájában az állapotok oly zavaro­sak. Mi tehát tudni akarjuk, hányadán vagyunk. Mert én elismerem azt az egyet, hogy laegvan a jóakarat a t. miniszterelnök úrnál és államtit­kár úrnál, de hiszen a pokol felé vivő ut is jó­akarattal van kövezve. Lehet, hogy a többi miniszterek is ezen az utón akarnak menni. De be fogom bizonyítani beszédem folyamán, hogy kint legjavarészt ugyanaz az állapot, a mi azelőtt volt, talán még rosszabb. Ki ennek az oka ? Legekőbbcn a t. miniszter­elnök ur. A t. miniszterelnök urnak a múltja — nem a rossz értelemben veszem a szót, csak politikai értelemben, — kompromittált. (Mozgás jobbfelbí.) Igen, a t. miniszterelnök ur múltja kompromittálva van politikailag. (Elénk mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak tessék folytatni, halljuk ! Rakovszky István: Leszek bátor! A t. minisztereluök ur 30 éven át volt tagja a többségnek. Ezalatt figyelemmel kisérteni mű­ködését, de nem találtam egyetlen egy mozzana­tot sem, a bosnyák dolgot kivéve, hogy a t. miniszterelnök ur a ház, az ország szine előtt a sok visszaélés, a sok helytelen, rossz dolog

Next

/
Oldalképek
Tartalom