Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

lö. országos ülés 1901 november 16-án, szombaton. 65 az ország is érzi, nálunk a középitkezések teljesen szünetelnek. Azelőtt voltak vasutéjútések, azelőtt a vízszabályozási társulatok végeztettek munkákat. Barta Ödön: A derekunkban is érezzük, hogy végeztek! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hieronymi Károly: Mindezen munkák ma tökéletesen szünetelnek. Kétséget nem szenved, hogy a közmunkáknak ilyen szünetelése az országnak gazdasági helyzetére, különösen ha az a gazdasági helyzet amúgy is meg van támadva, kedvező hatással nincs. Azért, t. képviselőház, én nagy örömmel üdvözlöm a trónbeszédnek azon bejelentését, hogy a kormány készül az országgyűlésnek előterjesztéseket tenni ebben az irányban. És különösen egyet tartok szükségesnek és egyet üdvözlök nagy örömmel (Halljuk! Halljuk!) Ez t. i. közlekedési eszközeinknek javítása, a szállításoknak olcsóbbá tétele czéljából. (Egy hang a szélsőbaloldalion: A székely vasutak még nincsenek kiépítve!) Mert t. képviselőház ne legyünk semmi illúzióban : Magyarország a nyolczvanas évekig a szállítás és közlekedés tekintetében a helyzet magaslatán volt. Akkor mi kiépítettük volt vasúti hálózatainknak nagyobb részét, ellenben szomszédainknak és konkurrenseinknek, nevezetesen Oroszországnak vasutai nem voltak, a mi vasútja volt, az szervezetlen volt és a legelső reform csak 1887-ben, később 1892-ben és végre 1897-ben hozatott be Oroszországban, minek folytán azután az orosz vasúti szállítási dijak ma nagy távolságra sokkal olcsóbbak, mint a mieink. De nem volt kifejlődve más versenytársainknak, nevezetesen Amerikának a versenye sem. Mert hiába volna tengerük az amerikai szállítóknak, ha a belföldi szállítás nem lenne olcsóbb. Még az 1880-as évekig szállítás tekintetében versenytársainkkal egyenlő vonalon álltunk, ma ott vagyunk, hogy az amerikai szállítási költségek épen egy ötödrészét teszik a miénknek — mindig gabonáról beszélve. Sokat beszélnek az amerikai konkurrencziáról, keresik annak okait különösen abban, hogy ott a termelés olcsóbb, pedig hát drágább. Az amerikai konkurrencziát két tény fejti meg tökéletesen és adatszerűen. Az egyik a szállítás olcsósága, a másik a földbérek csekély volta. Mert a mig nálunk a búzatermő föld holdjának három-négy száz forint az ára, ott ugyanannak a földnek az ára száz-százhusz forint. Ez a két tényező tökéletesen elégséges az amerikai verseny teljes magyarázatára. Olyan országban, mint a mienk, amely leginkább őstermeléssel foglalkozik ós fog még sokáig foglalkozni, akármicsoda erőfeszítéseket is teszünk iparunk fejlesztésére, meggyőződésem szerint a vámoknál is fontosabb a szállítási költségek olcsósága. És én nagy örömmel fogom látni a kormánynak erre vonatkozó előterjesztéseit és abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a KÉPVH. KAPLÓ. 1901—1906, I. KÖTET. kormány ebben a tekintetben inicziativával él, azt a nagy pangást, azt a nagy bizalmatlanságot, amely mindenkinek, aki ezekkel az ügyekkel közelebbről foglalkozik, kell, hogy feltűnjék, nagy részében legalább megszüntetné. T. képviselőház! Azt hiszem, már nagyon is bőven foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg. hogy még néhány szót szóljak — a választások kérdéséről, és ezzel be is fejezem beszédemet. A néppárt feliratában az mondatik, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvénynyel sem sikerült a népakaratnak teljes szabadságát és tisztaságát biztosítani. Hát t. képviselőház, én azt hiszem, sohasem lehet remélni azt, hogy bizonyos észlelt visszaéléseket egy törvényhozási intézkedéssel egy csapásra rögtönösen meg lehessen szüntetni. Én a magam részéről sem ma, sem azelőtt nem tartottam a kúriai bíráskodásról szóló törvényt valami szerencsés alkotásnak. De t. ház, az ellenzéknek ebben az esetben a legkisebb oka sincsen sem zúgolódni, sem nekünk szemrehányásokat tenni, mert az ellenzéknek, amely kisebbségben van és volt, nemcsak teljesen egyenértékű, de sőt talán túlnyomó része volt ennek a törvénynek létrehozásában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hisz ez a törvény pártközi megegyezésnek az eredménye: elfogadtuk mindnyájan, szó nélkül, mert respektálni akartuk a pártközi egyezményt. De t. képviselőház, ha nem tartom is ezt a törvényt valami szerencsés alkotásnak, azért annak intenczióját, t. i. a választási tisztaságnak biztosítását részemről mindig helyeseltem és helyeselni fogom. Hogy miért állítja a néppárti felirat, hogy a kúriai bíráskodás daczára a népakarat nem nyilvánulhatott szabadon: erre nézve az teljesen adós marad a felelettel. (Ugy van! jobb felől.) Mert az a körülmény, hogy a mostani választások után nagyon nagy számú petitió adatott be, távolról sem bizonyítja azt, hogy sok visszaélés követtetett el. (Ugy van! jobbfelöl.) Első soriján bizonyít egyet; bizonyítja azt, hogy a törvénynek intézkedései nagyon sok irányban olyan homályosak, hogy annak megítélése, hol végződik a megengedett dolog és hol kezdődik már a bűnös cselekmény, vajmi nehéz. Csak azokra a §§-okra utalok, a melyek az etetésről, itatásról és vendégelésről szólanak, utalok továbbá a törvénynek, azon, nézetem szerint nem helyes intézkedésére, hogy a választókat most is a választási székhelyen csoportosítja össze; megengedi a fuvarköltségek megtérítését, és ezzel nagyon természetesen mindenféle pénzbeli kedvezményekre a lehető legtágabb tért nyit. De ismétlem, hogy a mellett, hogy a választások nem lettek volna a népakaratnak tökéletesen szabad kifolyásai, a peticziók nem bizonyítanak. Különösen nem bizonyítanak akkor, a midőn még egyáltalában nem tudjuk, mi lesz a sorsuk. (Halljuk! Halljuk.') Várjuk meg, mig a Curia meghozza ezekre vonatkozólag ítéleteit. Más irányban azonban a 9