Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-8
40 B. országos ülés 1901 november lí-én, csütörtökön. kedelem a magyar nyerstermelőket a buzakivitelen 334 millió koronával károsította meg. Lehet-e csodálkozni, hogy ily viszonyok között Magyarország elszegényedik és a tönk szélére jut, kivált ha meggondoljuk, hogy a külfölddel szemben a pénzügyi mérleg is erősen passziv, minthogy ha jól tudom, az összes adósságoknak csakis 37 vagy 38 százaléka van Magyarországon elhelyezve és a kereskedelmi mérleg is csaknem állandóan passziv, sőt voltak oly évek, mint pl. 1898 volt, a melyben 90 millió koronával volt passziv a magyar kereskedelmi mérleg. Ily körülmények közt, t. ház, az elszegényedés elkerülhetetlen. Magyarország fájdalom már régóta tőkéjét fogyasztja el és azok az adósságok, — állam- és magánadósságokat összevéve — a melyek a földbirtokra nehezednek, már megközelítik az összes földbirtoknak tőkeértékét. T. ház! Ez mindenesetre oly komoly tény, hogy e felett méltán elmélkedhetik a többségnek felirati javaslata; de az elmélkedés nem elég, mert a bajon segíteni elmélkedéssel nem lehet. Csakis egy segítség lehetséges ugy a tudománynak tanai, mint a gyakorlatnak tapasztalatai szerint: az, ha nem maradnak összekötve egy ijjaros és egy nyerstermelő állam akkor, midőn az egész világon a védvámrendszer uralkodik. Ez lehetséges volt a szabadkereskedelmi áramlat idején, de most a védvámok korában ezen összekapcsoltság következtében a mezőgazda-államnak szükségszerüleg, abszolút fatalitással tönkre kell mennie. (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Nem fogom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, (Bálijuk!) mert elmondtam már, hogy mik képezik a magyar államiságnak fő attribútumait. Ezeket válasziratunkban bővebben ki fogjuk fejteni. Megjegyzem még, hogy azon teendők sorozata, a melyeket a trónbeszéd felsorol, a mi helyeslésünkkel is találkozik oly föltétel alatt, hogy a kivitel tényleg Magyarország megerősítéséhez és Magyarország haladásához fog hozzájár nini. Vannak fentartásaink, a melyeket a felirati javaslatban kifejeztünk bizonyos kérdésekre nézve: ilyenek pl. a horvát egyezmény, a véderő, a közigazgatási reform, az adórendszer, a kivándorlások ügye stb. Továbbá vannak javaslataink is, a melyeket felirati javaslatunkban előadunk és a melyeket szükségeseknek vélünk arra, hogy Magyarország államisága tényleg kiépíthető legyen és ezek közt felemlítem a választási rendszer átváltoztatását, a választási kerületeknek helyesebb elosztását, a nemzet nagy tömegei jólétének előmozdítására szükséges intézkedéseket, (Ugy vanDigj pl. a home-steadnak a behozatalát (Elénk helyeslés a szélsöbahldalon) és a szegényügynek rendezését. (Helyeslés a szélsÖbalóldalon.) T. ház! A trónbeszéd azt mondja, hogy legyen az ország képes és elég erős arra, hogy azt a hivatását betöltse, a melyet történelmi hagyományai és nemzeti czéljai előírnak. Ha ugy lesz kiépítve a magyar állam, mint a hogy ezt a mi hazaszerető szivünk kívánja és a mint ezt a magyar dicsőségért sóvárgó lelkünk óhajtja, akkor, a magyar állam valóban hatalmas lesz, dicső lesz és egy második ezredévben, egy boldog és megelégedett magyar nemzet fog élni a magyar hazában. Még egyszer ajánlom a felirati javaslatot. (Hosszas, élénk éljenzés és taps a szélsÖbalóldalon.) Elnök : A felirati javaslat fel fog olvastatni. Illyés Bálint jegyző ur fogja felolvasni. Illyés Bálint jegyző (olvassa^ Kossuth Ferencz és társai felirati javaslatát. Élénk éljenzés és tetszés a szélsöbahldalon). Elnök: A Kossuth Ferencz képviselő ur által benyújtott felirati javaslat hasonlóképen ki fog nyomatni és a ház tagjai között szétosztatni. Következik — Kubik Béla jegyző: gr. Zichy János! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Egy felirati tervezetet leszek bátor a t. képviselőház asztalára letenni, a mely eltérőleg a többségnek felirati javaslatától és eltérőleg az imént felolvasott felirati javaslattól is, hivatva lesz azon álláspontot kifejezésre juttatni, a melyet azon párt foglal el a legmagasabb trónbeszédet illetőleg, a melyhez nekem tartozni szerencsém van. A mi álláspontunk, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) ma is ugyanaz, a melyet 1896ban elfoglaltunk és az akkori felirati tervezetünkben kifejtettünk. A szabadelvüség álláspontját, a mely azóta nem változott lényegesen, azért, mert nem változtatta meg azon instituczíókat sem, melyeket alkotott, magunkévá nem tehetjük. Maradunk tehát továbbra is antagonistái azon liberalizmusnak, a mely nemcsak létrehozta, hanem minden áron fenn is akarja tartani az egyházpolitikai törvényeket, azon egyházpolitikai törvényeket, a melyek — bármit is állítsanak — az én erős meggyőződésem szerint megingatták a nép valláserkölcsi egyensúlyát (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a baloldalon.) és habár bizonyos mértékben talán nagyobb emóczió nélkül mentek is át az életbe, mindazonáltal erősen hiszem, mert tapasztaltam személyesen is, hogy a polgárság belső erkölcsi világában tényleg kárt okoztak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az egyházpolitikai törvények legnagyobb vívmányaként pedig odaállítani azt a körülményt, amelyet nem egy alkalommal hallottunk hangsúlyozni éppen a szabadelvüség táborából, hogy t. i. általában nagyobb külső bomlást ezen törvények nem hoztak létre: az én nézetem szerint, t. képviselőház, nem más, mint e törvény intencziójának vagy értékének legalább is a minimumra való devalválása. (Elénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) T. képviselőház! Hazánkat épugy, mint
