Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

59. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. 461 lés.) És már most hozzáteszem, hogy kötelezett­séget vállalok arra nézve is, hogy a mint az első tör­vényjavaslat ezen 14 közül idejő, s a mint az első reformharcz meglesz: akkor még bővebb és részletesebb előterjesztést teszek az utána jövőkre vonatkozólag, (Elénk helyeslés a jobb- és a balol­dalon.) hogy minden ember tudja, miről van szó, és mi jő még azután. Azt gondolom, hogy ezzel j^arlamentáris kötelezettségemnek minden irányban eleget teszek. (Elénk helyeslés és tetszés.) Pichler Győző: Fő dolog, hogy az egyesü­lési és a gyülekezési jog kérdésének no Ballagi legyen a referense, mert akkor baj lesz! (De­rültség. Mozgás és zaj.) Ballagi Géza: Majd meglátjuk! Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök:T. ház! Vissza­térve most már ezen eminens nagy kérdéseknek köréből — a jelen törvényjavaslatra, (Halljuk! Halljuk!) — a melynek jelentősége kétségtele­nül nem kicsinyelhető, de az emiitett nagy kér­désekkel természetesen nincs arányban és azoké­nál kisebb, — azt mondják, hogy ez a törvény elveszi a vármegyék pénzkezelését és pénzét; el­veszi a vármegyék autonóm jogainak egyik be­cses részét és a vármegyét megnyirbálja, össze­köti, tönkre teszi. Az a kérdés, hogy mi a me­gyei önkormányzatnak a lényege. Szerintem minden önkormányzatnak a világon egy karak­terisztikus, vagy — hogy meg ne haragudjék Madarász József t. képviselő ur, — jellegzetes lényege van: hogy rendelkezhessék arról, a mi az övé, a mi az ő joga. A kik ezen törvény­javaslatot bírálták, teljesen téves utakon járnak és frázisos támadásaikat e részben igen rosszul helyezték el. Ez a törvényjavaslat a vármegyétől egyet­lenegy rendelkezési jogot sem von el. Itt van a 7. szakasz, — nem olvasom fel — mely szerint az alispán utalványoz ezután is, sőt nagyobb jogkörben, mint eddig, mert eddig az alispán­nak kiadták hónajtról-hónajara a megyei dotá­cziót, most pedig az alisjmn, felelőssége alatt, a költségvetés keretén belül utalványozhat. A vár­megye rendelkezési joga tökéletesen épségben marad, az alispán lévén a vármegye orgánuma és az utasitás alapján járván el; azonkívül az összes számviteli szolgálatban nem történik semmi más, mint az, hogy a mi eddig patriarkális módon, de tökéletesen helytelenül történt, pótol­tatik, megjavittatik. De a számvitel, a pénzkeze­lés, az nem rendelkezési jog. A rendelkezési jog arra vonatkozik, hogy hova fordítom a pénzt; de hogy ki által kezeltetem vagy ellenőriztetem, az nem a rendelkezési jog kérdése, az tisztán manipuláczionális jog. Ez a számvitel hogy tör­ténik? A számadások feljönnek a belügyminisz­tériumig, ugy, hogy a vármegyék sommásan, egyes fejezetek szerint okmányilag adnak számot a dotáczióról. De nagyon nehéz — nincs is itt az ideje — a dolognak lényegét elbírálni. Mert hogyan van a dolog? Az árvapénzekről a számadások kivo­natokban jönnek ide. A ki ismeri a kérdést, hogy mit tesz egy számvitelt ellenőrizni, az tudni fogja, hogy a könyvkivonatokkal semmi­féle számviteli ellenőrzés nem lehetséges. Az okmányokkal igazolt és az egyes tételekhez tar­tozó összes tényálladékoknak átvizsgálásából áll a számvitel. Ezt akarom én most csinálni, hogy szakszerüleg, ott a helyszínén és egyöntetű uta­sítások alapján szerveztessenek orgánumok, a melyek az árvapénzeket, az árvapénzek hova­forditását, szóval a vármegye egész pénzkezelé­sét ellenőrzik. Hiszen ma is a főispán az orgá­num; de a mai állapot nem felel meg azon rendszernek, a melynek alajjján állunk. Ne mondja tehát senki, hogy a vármegye jogát ez a legkisebb mértékben alterálja. A ren­delkezési jog: a vármegye alapjainak, vagyoná­nak kezelése és az^ utalványozási jog tökéletesen épségben marad. És valóban igen sajátságos az az érv, mikor azt hallom, főleg tegnap ismétel­ten Hellebronth, Bizony és Benedek képviselő uraktól, hogy ez a csődje a vármegyének, hogy nem tudja a saját pénzét kezelni. Miről van szó ? Arról, hogy a váiunegye, a mely intézkedik a maga jjénze felett, rendelkezik a maga vagyona felett, ezután kezelteti azt . . . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Dehogy ö!) Hát a képviselő ur nincsen a dolgok igazi értelmével tisztában. Annak a megyének a pénzét az ő rendelkezése és utalványozási joga alapján a megyei pénztár helyett az adóhivatalnál kezelik majd és pedig ugy, a hogy a modern pénzkezelés ma magával hozza. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ma kezelik a járási szolgabirák, tizen, tizen­ketten egy vármegyében; ma kezelik temérdek sok kimutatással, nyilvántartással és az ellen­őrzést nagyon megnehezitő mindenféle módoza­tokkal. Ezentúl pedig majd egyszerű check és postatakarékpénztári utalványokkal az adóhiva­talhoz utalják be, ez lesz felelős érte és ott kezelik a modern pénzkezelés methódusai sze­rint. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ugyan nem hallottak a képviselő urak arról, hogy ma mindenki, a ki nagyobb pénz­összeggel, nagyobb ingó tőkével rendelkezik, ezt nem ugy kezeli, mint előbb tette, hogy vagy maga, vagy pénztárnoka kezelte, hanem oda­adja azt valamely intézetnek, banknak és azután utalványoz check-kel. A rendelkezés tehát őt illeti, csak a kezelést adja át. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) És ha a kép­viselő urak közül valaki ezt teszi a maga pénzével, vájjon ezzel lemondott-e bármely jo­gáról, a mivel pénze körül eddig rendelkezett? Semmiről sem mondott le; hanem megszabadult egy alkalmatlan tehertől és csak a kezelésnek biztosabb, könnyebb módját választja. (Ugy van! Ugy van!-jobbról.) Ezt akarom én most a vár­megyékre nézve keresztülvinni. A vármegyékről

Next

/
Oldalképek
Tartalom