Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

458 29. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. oldalon.) Azt akarja továbbá, hogy a járási számvevőségek felállítása által biztosittassék a községeknek költségvetési és zárszámadási vizsgálata, a maga lényegében, a maga igazi értelmében, ugy, a mint előbb kifejtettem. S a végén mit akar? Azt akarja, hogy megmentsük és felmentsük a vármegyét egy olyan szolgálattól, a mely ma — bocsánatot kérek — az adminisztráczió kátrányára van az alispánnak és az eljáró megyei közegeknek kezében. (Mozgás a széls'úbaloldalon. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ha az az alispán a maga ellenőrzési kötelezettségét ugy akarja teljesíteni, a mint teljesítenie kell, akkor az adminisztráczió ellátására szánt időből annyi időt kell neki elvonnia, hogy az adminisztráczió ellátására képtelen. És méltóztassanak nekem elhinni, megpróbáltam — mert az adminisztrácziónak igen sok szférájában vezető szerepet töltöttem be — és nagyon haboznám, ha engem ma megyei alispánnak akarnának megválasztani, hogy elvállaljam-e azt, (Derültség.) hogy teljesíthetem-e az alispáni adminisztráczió feladatait annak nagy terheivel, nagy agendáival és teljesithetem-e azt az ellenőrzési szolgálatot is, a mely állandó, terhes, szakszerű, közvetlen, éber és folytonos ellenőrzést igényel? (Ugy van! Ugy van! a 'jobboldalon.) így áll a kérdés. Hát azt mondják a t. képviselő urak, nagy konozejjcziót vártak és íme, a nagy konczepczió helyett jön egy ilyen piczi, csiribiri törvényjavaslat. (Derültség a baloldalon.) No hát kérem, ez a törvényjavaslat nem csiribiri. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A ki ezen törvényjavaslatot a maga tárgyilagos tartalmában és czéljaiban méltányolja, az nem fogja ezt igy jellemezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert a reformnak nem az ám a karakterisztikonja, hogy mindig nagy szavakkal, mindig nagy kérdésekkel foglalkozzunk. A fennálló bajokat és hiányokat, a melyek a mindennapi élet terén az állami adminisztráczióban előnyomulnak: ezeket kell legsürgősebben orvosolni, ezeket kell lehetőleg s/análni! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És azért ez a reform, ha kissé szűkebb arányban, kisebb körben mozog is, — a mint megengedem — nem olyan kicsiség, nem olyan piczi dolog. Mert hogyha ennek az országnak és az összes községeknek számadási dolgait mi rendben tudjuk általa tartani, higyjék meg nekem a t. képviselő urak, igen nagyot cselekedtünk. De hát mi lesz azzal a nagy konczepczióval? (Halljuk! Hallj uh!) A t. képviselő urak nagyon várják, hát én remélem, hogy ennek a konczepcziómik egy nagy részével nemsokára meg fognak ismerkedni. Én legalább azon leszek, hogy a közigazgatási reform minél gyorsabban és minél hamarabb elkészüljön (Általános helyeslés.) és elkészülvén, idejöjjön a törvényhozás elé tárgyalásra. (Általános élénk helyeslés.) De hát abból a szempontból nem fogok kiindulni, hogy a mai szervezet, a mai vármegye ós a mai vármegyei önkormányzat olyan noli me tangere, a melyhez nyúlni nem szabad. Nem ebből indulok ki, bár azt tartom, hogy a vármegyei intézmény, az igaz, Magyarország alkotmányának és Magyarország alkotmányos életének várbástyája és védő bástyája volt. (Élénk helyeslés.) ~&-it tartom. És én, a ki a közszolgálatot a megyei teremben kezdtem és legerősebb — mert fiatalkori — benyomásaimat ott szivtam magamba, nagy tisztelettel és nagy kegyelettel viseltetem azon kiváló szerep, azon fontos feladatok, és azoknak miként teljesítése iránt, a melyekkel a vármegyék az 1848 előtti időben Magyarország közéletében helyet foglaltak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Akkor a vármegye védő bástyája volt összes közéletünknek és a nemzeti alkotmánynak. Az akkori rendi alkotmány, az akkori helytartótanácsi, udvari kanczelláriai, dikaszteriális kormányzat idejében, az akkori propozicziók, reprezentácziók és gravamenek idejében a rendi országgyűlés sem volt a magyar közéletnek erősebb bástyája, mint a vármegye, a mely utasításból megalkotta magát a rendi országgyűlést és ezt a feladatát. — a legkegyeletesebb emlékezéssel és a legnagyobb tisztelettel mondom ezt — az ország örökös hálájára méltóan töltötte be. Ezért mondta az 1848 előtti törvény, hogy az alkotmánynak a bástyája a vármegye. De az 1818 ; XVI. t.-cz. maga is azt mondja, és az egész mozgalomból 48 előtt és 48-ban, az egész publiczisztikai diskusszióból, és azoknak a nagy szellemeknek, a kiknek köszönhetjük az 1848-iki törvényeket, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencznek és mindannyinak, az ő társaiknak egész irányzatából, összes publiczisztikai enuncziáczióikból — méltóztassanak csak megnézni, — az világlik ki, hogy a vármegyei régi szerkezetet a modern élet követelményeivel és a parlamentarizmussal egyeztetni kell. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyeztetés nem egészen sikerült eddig és ma mi amfibiális állapotban vagyunk; 1870-ben, 1875-ben, 1881-ben, 1886-ban, 1891-ben, ugy a mint e törvények keletkeztek, mindannyiszor próbáltunk valamit reformálni, valamit a modern igényekhez képest a közigazgatáson javítani. Próbáltuk; nem. sikerült gyökeresen megcsinálni. Ma a vármegye sem nem adminisztraczionális testület a szó lényeges értelmében, sem nem önkormányzati testület, hanem a kettő közt mozog. Én ugy akarom, hogy legyen a vármegye az önkormányzatnak a fókusa az ő területén. Ugy akarom, hogy necsak a megye lokális ügyeit, a megyét legközelebbről érdeklő ügyeket végezze, hanem a közigazgatásnak egy részében is, abban, a mely őt megilleti, részt vegyen. Én a vármegyének a közigazgatásban való részvételét eltörölni nem akarom, rendelkezési, igazgatási jogot akarok neki adni, de természetesen azokban a keretekben, hogy minden téren hatályosan érvényesüljön az állami akarat, a mely megnyilatkozik a kormányban és ebben a házban, a mely támo-