Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 443 déket, a mely évtizedeken át el volt zárva a világpiacztól, el volt zárva teljesen a világforgalomtól, és most legújabban csak egy részének van lehetővé téve a világgal való érintkezés hosszú kerülő utakon át. Egy másik része pedig abban az ősállapotban van, mint régebben, csakhogy az az ősállapot akkor boldogságot jelentett, most pedig elszegényedést és nyomorúságot. (Elélik helyeslés a szélsöbáloldálon.) T. képviselőház ! A midőn az 1891-dik XL. t.-czikkbe iktatott szerződés a romániai állanikormánynyal meghatározta a ghymesi és verestoronyi csatlakozások kiépítését és erre kitűzte a határidőt: egyik legnagyobb magyar államférfiú, Baross Gábor szeme előtt minden bizonynyal az lebegett, hogy különösen a ghymesi csatlakozással egy, Erdélyt a középvonalon átmetsző vasúti vonal nyílik meg a keleti kereskedelem számára, a mely vasúti vonal azután rövidebb voltánál fogva az általános forgalomra nézve előnyösebb lesz, másfelől pedig a világforgalom útjába terel egy eddig teljesen elhanyagolt területet és ez által megadja ama terület népességének az alapot az ipar és kereskedelem fejlődésére. Ez a szerződés Romániával a ratifikácziótól számított 6 évet tűzött ki a vasúti vonal megvalósítására^, i. akkor kellett ezen csatlakozást létesíteni, gondolom 1897 novemberében. Ennek kapcsán hozatott meg az 1895. évi VII. t.-cz., a mely megállapította a ghymesi csatlakozással egyetemben az u. n. székely körvasutnak a kiépítését. Már akkor, a mikor ez a törvény beterjesztetett, kiváló fontosságát elismerte a közlekedési-bizottság is, a melynek jelentéséből illusztráczióul van szerencsém egy pár sort felolvasni (Olvassa:) »Minden nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy évtizedek óta foglalkoztatja nemcsak az érdekelteket, hanem az erdélyi résznek közvéleményét is azon eszme, azon terv, hogy az úgynevezett Székelyföldet, mely körülbelül 16.U00 négyszögklm. területtel bír és több mint félmillió lakossal, mely mindezideig — mondhatni — szűkölködött a forgalom, kereskedelem gyors lebonyolítására szükséges olcsó vasúti közlekedési útban, egy nagyobb szabású vasúti hálózattal lássa el, hogy ez által ezen értékes terület a világpiaczhoz közelebb hozassák, hogy ezen vidék értelmes, szorgalmas, sokoldalú, józan gondolkozású derék népének — az úgynevezett székelyeknek — a megélhetés megkönnyittessék, hogy ez által a nemzetiségi szempontból oly káros kivándorlásnak utjä némileg elvágassák. Számtalan indok, megszámlálhatatlan érdek támogatja ezen hálózat mielőbbi létesítését; közgazdasági, forgalompolitikai, hadászati, kulturális, nemzetiségi, mind megannyi fontos indok szól mellette.* íme, t. képviselőház, akkor is így gondolkoztak erről. Ámde a törvényjavaslatnak van egy hibája és ez az, hogy a nevezett vasút kiépítését csak részben valósította meg, még pedig épen annak a résznek a kiépítését, a mely az egész ghymesi csatlakozásnak jelentőségét illuzóriussá tette, a lényegnek megvalósítását pedig elhalasztotta ad graecas calendas. Mert azáltal, hogy a ghymesi csatlakozással a csik-szeredai és sepsi-szent-györgyi vasútvonal építtetett ki és az adatott át először a közforgalomnak: megengedem, hogy bizonyos helyi érdekek ezáltal támogatást nyertek, de a keleti forgalom ismét, mint előbb, csupán Brassó felé tereltetett le és így a ghymesi csatlakozásnak jelentősége ezáltal egészen elenyészett, illetőleg elenyésző csekély lett. Ugyanazt a szolgálatot teheti csak, mint a predeali csatlakozás, illetőleg annak szolgájaként áll ott és nem a valódi czélnak, a valódi érdekeknek szolgálatában. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldálon.) ííein tudom, mi volt az oka annak, hogy a székely vasutak kiépítésében a lényegest háttérbe szorítva, az egészet a maga czéljából kivetkőztetve, a Székelyföldnek támogatását csak ugy immel-ámmal mozdítva elő, a forgalmat ismét csak azon vidékre terelték le, a melyen egy élelmes nép már három évtized óta élvezi annak áldásait, hogy a világforgalom útjában van. Nem akarom általában az okokat kutatni és nem is volna haszna, ha azt a sok mendemondát felhoznám, a melyek arra nézve támadtak, hogy miért maradt el tulajdonképen eddig ez a dolog. Arról meg vagyok győződve, hogy az igen t. kereskedelmi miniszter ur is teljesen meg van győződve a Csíkszereda- szász-régeni vasútvonal kiépítésének szükségéről és arról, hogy annak a legközelebbi időben való kiépítése szükséges. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést kiáltóvá teszi a székel) földi városoknak pangása, vértelensége, a teljes elszegényedés és a kivándorlás, a mely most nagyobb mértékben mutatkozik, mint mutatkozott ezelőtt csak öt évvel. Azt hiszem, hogy az 1895-ik évi VII. t.-cz.ben kijelölt kellő idő elérkezését az igen t. miniszter ur is ép ugy látja, ugy érzi, mint mindnyájan érezzük és tudjuk, és meg vagyok győződve arról is, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur sem fogja a kellő idő előtt kiadottnak találni azt a 25 millió koronát, a mely ennek a vasúti vonalrésznek felépítéséhez szükséges. Hát bármint szeretjük is mi, t. ház, azt, hogy az államháztartás egyensúlyának megóvása végett a pénzügyminiszter úrban sziklakebel van, de lehessen azt remónylenünk, hogy ez egyszer ennek a sziklának mi is lehetünk Mózesei és nemcsak a közös hadügyi kormány Bécsben, abból vizet fakasztandó egy teljesen elszegényedett országrésznek a felélesztésére. (Elénk helyeslés a szélsöbáloldálon.) Bátor vagyok interpellácziómat a következőkben beterjeszteni (Olvassa): Interpellácziő a t. kereskedelemügyi és a t. pénzügyminiszter urakhoz. Az 1895. évi VII. t.-cz. megszabván a székelyföldi vasutak kiépítését államköltségen 56*