Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-28
28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 439 pénztárak nincsenek csak az egyéni bizalom alapjára helyezve, mert ellenőrzés ott is van. (Ugy van ! a szélsÖbaloldalon.) Hogy egyes esetekben talán nem fedeztek fel visszaéléseket, csak később jöttek rá, hát ez megtörténhetett; de ez megtörténik az államnál is ugy, mint a vármegyénél. (Ugy van! a széls"bcdoldalon.) Utoljára is nem kell, csak két embernek összetartani ; h pénztárnok és a könyvelő egy kézre játszanak, soha sem fognak : rájönni a visszaélésre. Ez nem a megyei rendszerben gyökeredzik, hanem a jaénzkezelés természetében, (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Azt mondja továbbá az indokolás, hogy különösen a gyámpénztárnál vannak óriási hibák, mint a kiutalásra váró árvapénzeknek jogosulatlan visszamaradása, néhol visszatartása, a magyar állampénztári kölcsönök esedékes tőketörlesztéseinek évenkint elhanyagolt behajtása, ennek nyomán a behajthatatlanná vált követeléseknek növekvő száma. (Halljuk!) Engedelmet kérek, de ha igaz az, a mit az indokolás hangoztat, hogy itt voltakápen csak kezelésről van szó és semmiféle mélyebb beavatkozást az állam magának nem igényel, akkor miképen lesznek ezek a bajok — ha léteznek — orvosolhatók ? Hiszen a kiutalás joga a nyilvántartás joga, a lejárt tőketörlesztések behajtásának a kötelessége az árva pénztárakon nyugszik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha tehát az árvapénztár önállóságát, eddigi függetlenségét ez a javaslat nem alterálja, akkor ebben semmiféle javulás nem lesz ezután sem. Tapasztalati igazság, mondja továbbá az indokolás, hogy minden ellenőrzés annál hatályosabb, minél közelebb működik az ellenőrzendő cselekményhez, annál sikeresebb, minél gyorsabban követi a cselekményt. Ennek az igazságát kétségbe nem vonom; de azt igenis kétségbe vonom, hogy ezzel az indokolással ezt a javaslatot támogatni lehet. Hiszen ha a vármegyétől, a melynek alispánja, árvaszéki elnöke van hivatva arra, hogy ellenőrizze a pénztárakat, elviszik a pénztárt az adóhivatalba, akkor nem lesz az ellenőrzés közvetlenebb, sőt nem lesz oly közeli sem, mint a milyen most. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen az ellenkezőt állítja tehát az indokolás, mint a mit bizonyítani akar. Azt mondja a javaslat indokolása, hogy egyszerűsíteni kell a közigazgatást ezen a téren is és könnyebben hozzáférhetővé kell tenni az illetők részére pénzeik felvételét vagy befizetését. Az én nézetein szerint ezt a czélt ezen a módon elérni egyáltalán nem lehet. Ismerjük az adóhivatalok jelenlegi szerkezetét és tudjuk azt. bogy ott legalább ötvenféle különböző pénztárak, könyvek stb. vannak. Ha ezeket megint szaporítjuk 15 —20-félével, akkor a fejők felett összecsap az ár és nem fogják ebből megtalálni a kivezető utat. De különben is, nem az veszi a sok időt igénybe, a mig az a pénztárnok a pénzt beveszi vagy kifizeti, hanem az, a mig odáig jut az illető az utalványozás, számfejtés, elkönyvelés stb. után. Ez pedig nemcsak hogy egyszerűbb nem lesz, de sokkal komplikáltabb. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az előttem szólott Hellebronth képviselő ur bővebben kiterjeszkedett arra, — és igen helyesen, — hogy e javaslat nemcsak egyszerűséget nem teremt, de még megtakarításokkal sem fog járni, sőt ellenkezőleg, igen tetemes mennyiségű tulkiadásokat fog eredményezni. (Igaz! Ugy van! a szélsi'ba'oldalon.) A vármegyeházának ezidőszerint meg vannak a maga pénztári helyiségei, a melyek malmost üresen fognak maradni, az állami adóhivatalok pedig nem képesek befogadni az uj munkát és az uj személyzetet; azokat tehát nagyobbítani kell, a mi megint pénzbe fog kerülni. Ismerem pl. a miskolczi adóhivatali helyiséget. Sötét, pinczeszerü öt kis lyukban tiz hivatalnok nyomorog és rontja a szemét petroleum-világitás mellett. Abba több embert bedugni már nem lehet, hanem építeni fognak adóügyi palotákat, mint a hogy vannak máiigazságügyi paloták. (Helyeslés a baloldalon.) Abba még valahogy bele lehetne nyugodni, vagy legalább bizonyos tekintetben jogosultnak lehet találni azt, hogy a pénztárak egyesittessenek; azt azonban már abszolúte nem tudom belátni, mi szükség van arra, hogy a számvevőséget is államosítsák. Hiszen a számvevőket eddig sem választották, a számvevőket a főispánok nevezik ki élethossziglan. Ha a miniszter ur képes lesz megfelelő számvevőket kinevezni, akkor azt a főispán is meg tudja tenni és igy a személyekben különbség nem lesz, akár az egyik teszi azt, akár a másik. Már pedig, hogy az a számvevő ne azon hivatalfőnök mellett működjék, a kivel neki folytonos összeköttetése van, hanem hogy azt elvigyék egy távolabbi épületbe, más hatóság alá, ennek, — engedelmet kérek. — értelme nincsen. (Élénk helyeslés balfelöl.) Az ellen, hogy a járásokban ott, a hol szükség van, számvevői állásokat rendszeresítsenek, semmi kifogásom nincsen. De hiszen ezért nem kell államosítás. A vármegyei rendszer épen ugy megbírja azt, hogy legyenek járási számvevők, mint az állami adminisztrácziók. (Helyeslés a baloldalon.) Egyébiránt e tekintetben csatlakozom Hellebronth Géza t. kéjrviselő ur nézetéhez, mely szerint a járási számvevő fog ugyan fontos szolgálatokat tenni az által, hogy közelebb lévén a községekhez, jobban fogja azoknak ügykezelését ellenőrizhetni; azonban, hogy ennek arra volna befolyása, hogy a pótadó kevesebb legyen, nem hiszem, nem hihetem, mert a pótadónak mennyiségét nem ez emelte fel annyira, hanem, a mint helyesen mondták, az, hogy a községek tul vannak terhelve állami funkeziók teljesítésével. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
