Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 429 jogát, s függetlenségét jelen viszonyaink között teljesnek nem tarthatom, én e romoknak, az alkotmány e védbástyáinak teljes lerombolásához járulni nem akarok; s épen ezért magam és velem egy véleményen levő barátaim nevében a beterjesztett törvényjavaslattal szemben határozati javaslatot nyújtok be, kérve a t, házat ennek elfogadására. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) » Határozati javaslat: Határozza el a képviselőház, hogy a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslatot a napirendről leveszi; s felhívja a kormányt, hogy a történelmi alapon éjüilt törvényhatósági rendszer fentartásával, s a közszabadságok kiterjesztésével az önkormányzat ós közigazgatás rendezésére együttesen terjeszszen elő törvényjavaslatokat.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Wílczek Frigyes: T. képviselőház! A szőnyegen fekvő törvényjavaslathoz sem én, sem pedig azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, hozzá nem járulván, vagyok bátor álláspontunkat rövid szavakban kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem járulhatunk ezen javaslathoz már a felirati vita alkalmával benyújtott határozati javaslatunk értelmében sem, a melyben azon óhajtásunknak adtunk volt kifejezést, hogy a közigazgatás tervezett reformja egész konczej>cziójábau, egész terjedelmében terjesztessék elő, mielőtt annak egyes részeit vennők tárgyalás alá. Sem járulhatunk továbbá hozzá már általános programmunknál fogva sem. melynek egyik pontját az önkormányzatnak, vagyis az állampolgárok a közigazgatásban való befolyásának feutartása képezi. (Helyeslés baloldalon.) Örömmel ós teljes elismeréssel veszsziik ugyan tudomásul uz igen t. kormány azon törekvését, melylyel a közigazgatás és különösen annak egyik legfőbb, és bevalljuk, egyik legelhanyagoltabb ágát igyekszik javítani; de nem fogadhatjuk el a javítás azon módját, a mely régi, sajátlagos intézményeink áldozatába kerül, és melynek előnyeit meggyőződésünk szerint a vele együtt járó hátrányok nemcsak ellensúlyozzák, hanem felül is múlják. A t. kormány szándéka egészen világosan áll mielőttünk. A miniszterelnök ur több izben kifejtette, hogy ezen törvényjavaslat csak elseje, csak előhírnöke azon reformoknak, melyeknek egyik, habár nem egyedüli czólját az államosítás képezi. De ha nem volna is tudomásom arról, hogy ez a törvényjavaslat mivel függ össze, hogy utána mi következik, még akkor sem fogadhatnám el, inert veszélyeztetve látom ezáltal az önkormányzatot, a minthogy veszélyeztetve van minden szerves egész, a melynek csak egy része, egy tagja támadtatik meg, és a mint hogy lehetetlen, hogy rázkódtatásokat ne szenvedjen, hogy alapjában meg ne inogjon minden intézmény, melynek egyik sarkköve dőlt ki. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarok ez alkalommal az önkormányzat apotheozisába bocsátkozni; nem akarok rámutatni arra, hogy ez az intézmény mennyire össze van forrva állami alakulásunkkal, állami életünkkel, hogy ez mennyire képezte történelmünknek gerinczét, kölcsönözve neki sajátlagos jelleget; az egyedüli, a mi miatt a történelemhez folyamodom, az, hogy hivatkozzam a múlt század első felének politikai harczaira, mely harczokban épült ki a mai Magyarország, mely küzdelmek közt a leghevesebb, de egyszersmind talán a legeredményesebb volt az, melyet a vármegye és az önkormányzat mellett és ellen küzdöttek. (Iyaz! TJgy van! a bal- a és szélsöbaloldalon.) Csakhogy az akkori vármegye szorosan össze volt forrva az országgyűlés alsó házának, a rendi táblának intézményével, és a támadások, noha a vármegye ellen intéztettek, legnagyobb részben az alsó tábla ellen szóltak. Ezen küzdelmeken forrt ki a mai parlamentarizmus, népképviseleti rendszerünk; és hazánk legnagyobbjainak, az akkori idők legnagyobb hazafiainak érdeme az, hog}

r ezen küzdelemben a túlzó követelések ellen meg tudták menteni a vármegyét. Legyen szabad ez alkalommal hivatkozni a nagy Széchenyi szavaira, a melyeket éjjen ezen küzdelmek közepette mondott, szólván: (olvassa) »A vármegyét azért, mert nyavalygó állajDotban van, egyszerűen beolvasztani egy eszményi czentrumba, olyan hiba, mintha valakinek a foga fájna és avval a tanácscsal találkoznék, hogy üttesse le a fejét. Nem arra kell törekedni, hogy a vármegyei tekintélyét és súlyát aláássuk, hanem hogy felemeljük a fejlődésnek ama fokára, a melyen egyrészről törvényszerű kötelességeiket minden akadály nélkül, semmiféle czentrum által nem akadályozva, betölthetik, másrészről mint egy egésznek kiegészítő részei a nemzet előmenetelében cselekvő részt vegyenek.« Papp ZoÜáll : Pedig Széchenyi is értett valamelyest a dologhoz! Ballagi Géza: Nem volt soha municzipalista! Gr. Wilczek Frigyes: Áttérve, t. ház, magára a törvényjavaslatra, azt két részre oszthatónak látom: az egyik a vármegyei pénztári és számvevőségi teendőknek állami alkalmazottak által leendő ellátása, a másik pedig a számvevőségi intézmény deczentralizálása, azaz az u. n. járási számvevői állások kreálása. A mi ez utóbbit illeti, egész terjedelmében hozzájárulok a törvényjavaslat indokolásának erre vonalközé részéhez, és hozzájárulnék a törvényjavaslat vonatkozó részéhez is, ha a számvevőségi intézmény a mai keretében fentartatnék. Azaz, hogy állásjjontoraat e tekintetben jDreczizirozz.un, helyesnek, üdvösnek, sőt szükségesnek is tartanám, ha a megyei pénztári számvevőség az önkormányzat körében megtartatván, a megyei központi számvevők egy része a járási szolgabírói hivatalokhoz osztatnék be (Helyeslés a néppárton.), a mi hogy lehetséges, az nemcsak az 1886. évi törvényből tűnik ki,