Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. 409 czikkek gyártásával foglalkoznak, és azok a nagy üzemi telepek, a melyek az országban vannak, csak bizonyos iparczikkek előállításával foglalkozván, természetes, hogy mikor ezek a foglalkozási ágak megszorítást szenvednek, a munkások egész nagy tömege marad munka nélkül, holott a mai fogyasztás megkívánja azt a változatosságot, a melyet a társadalmi igények ma mutatnak is. A hibát tehát abban találom, hogy ugy a nagyiparosból, mint kereskedőből hiányzik a leleményesség és a kezdeményezés, mert ha nemcsak egyes iparczikkek gyártásával foglalkoznának, hanem a termelés több válfaját ölelnék fel és különböző termelési ágakat vonnának be az ipari gyártás körébe, olyan nagyfokú válság, mint a mai, nem állhatna be, mert ha egyes iparágaknál redukálni kellene is az üzemet, másoknál ez a redukczió kárpótlást nyerne és igy elhelyezést nyerhetne az emitt fölöslegessé való munkaerő is. Ezek a kérdések természetesen a kormány gondjaira vannak bízva, mert hisz ő van hivatva arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék: mi csak tanácscsal, utasítással láthatjuk el. De bármit tegyen is, addig sohasem fogjuk megoldani az iparos- és a munkáskérdést olyan arányban, a mint megoldani kellene, a mig Magyarország rá nem lép árra a bázisra, a melyen ez a kérdés egyedül megoldható: a külön vámterület-alapján. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Csatlakozom Csávolszky Lajos képviselőtársam batározati javaslatához. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Nincsen ennek a háznak egyetlen egy tagja sem, a ki mélyebben sajnálná, mint én, azokat az okokat, a melyek e kérvény beadására alapul szolgáltak azoknak, a kik a képviselőház elé járultak. Hogy én milyen meleg érdeklődéssel kisérem az ügyet, azt talán bizonyítottam azzal is, hogy a múlt ülésen az első szóra teljes készséggel hozzájárultam ahhoz, hogy ez a kérdés, bár olyan törvényjavaslat tárgyalását halasztja el, a melynek tárgyalása nagyon szivemen fekszik, mégis azt megelőzőleg és a házszabályok által előirt rendtől eltérőleg vétessék tárgyalás alá, mert alkalmat akartam adni mindenkinek, a ki a kérdéshez hozzászól, hogy nézeteit itt egészen szabadon és a legrészletesebben előterjeszthesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, azokba az általános természetű, s egy kicsit nagy tért felölelő és messze elkalandozó szocziálpolitikai fejtegetésekbe nem bocsátkozom, a melyeket egyik vagy másik t. felszólaló képviselő ur részéről hallottam; nem pedig azért, mert azt tartom, hogy azok a kérdések, azoknak érdeme és értéke szerint, akkorák, oly mélyrehatók, egész gazdasági és társadalmi szervezetünkbe oly mélyen nyúlnak bele, hogy megérdemlik, hogy nem inczidentaliter, hanem ex asse, kellő előkészület, az adatok előterjesztése KÉPVH, NAPLÓ. 1901 —1906, I. KÖTET. és minden ahhoz tartozó kérdés felkarolása és felölelése mellett vétessenek tárgyalás alá. Erre igen bő alkalom lesz. Alkalom lesz ugy, hogy akárki behozhatja a kérdést konkrét inditványnyal; de alkalmat ad erre a nélkül is a költségvetés tárgyalása, különösen a kereskedelemügyi miniszter költségvetésének, ennek a specziális költségvetésnek tárgyalása, a hol mindezen kérdésekről szakszerűen és bőven lehet nyilatkozni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Ezért én theoretikus fejtegetésekbe nem is bocsátkozom. Abban, a mit — nem túlságos hosszasan — előadni kívánok, inkább redukálni akarnám azokat a kérdéseket, a melyek a kérdés érdemére nézve fölvettettek és bele akarom ezeket illeszteni magának a fokérdésnek keretébe, hogy igy a vitát vissza vigyem arra a pontra, a melyről tulajdonképen szó van. (Halljuk! Halljuk!) Hát miről van szó, t. képviselőház? Arról, hogy fájdalom, most Budapesten több ezer, sok ezer munkanélküli van, a ki folyamodik kettőért. Egyért, hogy a kormány és a képviselőház segítsen és adjon munkát; a másikért, hogy gondoskodjék az állandó munkanélküliség okainak eltávolításáról törvényhozási intézkedések által. Mert ez a kérdés lényege. Hát én erről és az ehhez tartozó kifogásokról akarok megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom azt, hogy nem osztozom a kérvényt aláíróknak abban a felfogásában, hogy Magyarországon állandó a munkanélküliség. Nem osztozom benne és a ki ennek az országnak gazdasági életét figyelemmel kiséri, inkább azt fogja találni, hogy nem munkában van hiány, — nem a jelen perczről beszélek — hanem munkásban; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltás a szélsöbaloldálon: Nyáron! De nem télen! Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk '.) és pedig, mondhatnám, a gazdasági élet minden ágában. Egy államnak gazdasági szervezete, t. ház, csak olyan, mint a természetben bármely más szervezet, akár állati, akár növényi. Ha nem természetes, nem egyenletes, nem fokozatos emelkedéssel, hanem ugrásszerű fejlődéssel találkozunk, akkor abnormis következmények állanak be. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennek az országnak gazdasági szervezetében, e szervezetnek bizonyos ágazataiban, az ipartermelés terén nagyon örvendetes fellendülés mutatkozott az utóbbi évtizedekben. De egyfelől ugrásszerű volt a fejlődés, nem volt fokozatos, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) másfelől nem volt olyan, a mely beleilleszkedett volna teljesen a kínálat és kereslet, a munka és a munkaadó arányos és egyenlő viszonylatainak keretébe. Vannak iparágak olyanok, a melyek talán tulbőven fejlődtek, egymással konkurrálnak és nem tudnak ma fogyasztókra találni; viszont vannak iparágak, a melyek nem fejlődtek abban a mértékben, a mint fejlődniük kellett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) 52