Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

354 34. országos ütés 1901 dcczember 6-án, pénteken. és ime, másfél évvel ezelőtt, megmutatta a politikai élet, hogy igenis Magyarországon még mindig lehetségesek olyan viszonyok, a midőn nincs alkotmány, nincs törvény, (TJgy van! a bal- és szélsöbaloläalon.) a midőn törvényen kivül vagyunk. Pár év előtt ivedig a bécsi események megmutatták, hogy összes alkotmányunk, szentesitett törvényeinkkel egyetemben, hajszálon lógtak egy pár napon keresztül, (ügy van! a bal- és szélsöbaloläalon.) A t. miniszterelnök ur látván, hogy elődjei a közigazgatás áilainositásának kérdésében nem voltak szerencsések, a midőn egész nyíltan kijelentették, hogy a közigazgatást államosítani akarják, — egy szerencsésebb utat választott, a mennyiben a mérget kanalanként adja be a vármegyéknek és az önkormányzatnak. (Tetszés és derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. kormányelnök urnak nemcsak a függetlenségi párttal, hanem magával a házzal és a t. többséggel szemben is kötelessége, hogy a midőn szentesitett törvényünk van, a mely a kormányt arra kötelezi, hogy a közigazgatás államosításáról, annak egészében törvényjavaslatot terjeszszen be, (Elénk helyeslés a bal- és szélsöbaloläalon.) ennek a kötelezettségének eleget tegyen. (Helyeslés a bal- és szélsöbaloläalon.) Pártom nevében tehát ismételten azt a kérelmet terjesztem a t. ház elé, hogy ezt a törvényjavaslatot, miután a kormányelnök ur a törvényben gyökerező kötelezettségének eleget nem tett, a hétfői ülésen tárgyalás alá ne vegye. (Mérik helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Zboray Miklós: T. ház! (Halljulc! Halljuk!) Pártom nevében én is hozzájárulok ahhoz a kívánsághoz, a melyet Eátkay László t. képviselőtársam előterjesztett, mert teljesen osztom az ő közjogi aggályait és azt a másik érvét is, hogy ezt a törvényjavaslatot igy kiszakítva nem lehet tárgyalni akkor, a midőn a miniszterelnöki székből és a kormánypárt részéről azt hallottuk, hogy az általános államosítás küszöbön áll. Nem lehet különösen azért sem, mert az előterjesztett törvényjavaslatban sok helyt történik hivatkozás az utasításra, a melynek igen lényeges dolgokat kellene tárgyalnia, a mennyiben egy uj intézményről, a járási számvevőség felállításáról van szó, a mely irányító közege is lenne a főszolgabiráknak. Ezen okból magam sem helyeslem azt, hogy igy kiszakítva terjesztessék elő egy ilyen törvényjavaslat, a mely hézagot pótolna ugyan, de a mely külön utasításban lenne ismét megfejelve. Hozzájárulok Bátkay László képviselő ur indítványához. (Elénk helyeslés a bal- és szélsöbaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Igen sok érdekeset hozott fel Piátkay László t, képviselő ur arra nézve, hogy az a reform, a melyet a kérdéses törvényjavaslatban a ház elé terjeszteni szándékozom, nem czélszerü, nem időszerű, nem törvényes, nem felel meg az önkormányzat elvének és az ország érdekeinek, hanem egy szaggatott államosítás és nem egyéb, arra pedig sem törvényes jogom nincs, hogy ezt proponáljam, sem az ország érdekeinek ez nem felel meg. Mindezek azonban oly argumentumok, a melyek az érdemleges vita alkalmával a maguk értéke szerint mérlegelendők lesznek. Én nem is fogok kitérni ezen argumentáczió elől és igyekezni fogok bebizonyítani, hogy az én álláspontom jogosultabb és az én álláspontom nemcsak egészen törvényes, banem megfelel az adminisztráczió igényeinek, az ország érdekeinek és annak a követelménynek is, a melyet igen sokszor hangoztattak: hogy mikor kezdjük már meg az adminisztráczió reformját. Akkor majd igyekezni fogok mindezt bizonyítani, De gondolom, mind e kérdések vitatása és bizonyítása az akkori vitának tárgyát fogja képezni, (Helyeslés a jobboldalon.) és én semmiképen sem akarok, még egy megjegyzéssel sem, elébe vágni annak a vitának és magamat és ezt a törvényt semmiképen sem akarom mostan igazolni. Csak azt akarom igazolni, hogy nekem törvényes jogom van a házat kérni, hogy egy általam előterjesztett javaslatot méltóztassanak tárgyalni; aztán, ha méltóztatik el nem fogadni, elvetni, az a ház bölcseségének a dolga, de a napirendre tűzést, engedelmet kérek, a kéj)viselőház nem tagadhatja meg azon javaslattól, a melyet a múlt országgyűlésen már egyszer előterjesztettem, a melyet a ház bizottságai letárgyaltak és melyre vonatkozólag jelentését a bizottság beadta és a melyet egyszerűen a ház najrirendre kell, hogy tűzzön. Ezen napirendre tűzést nézetem szerint nem lehet megtagadni és nem is volna indokolt. Mert sajátságos praeczedenst képezne és nem az alkotmányosság érdekének felel az meg és nem is az alkotmányosság és nem a parlamentarizmus szelleméből folyik, hogyha a képviselőház egy törvényjavaslatot bírálat és megvizsgálás nélkül már a limine bizonyos okokból, bizonyos felszólalásokra naj)irendre sem tűzne, tárgyalásra sem bocsátana (Elénk helyeslés jobbról.) Hiszen még a kisebbség indítványait is kellő megokolással és kellő tárgyalás után szoktuk csak elvetni. És most, midőn a kormány, a mely törvényes kötelességét teljesiti, a maga inicziativa jogánál fogva előterjeszt egy javaslatot, azt egyszerűen tárgyalás alá sem akarja venni a t. képviselőház? Sántikálnak tehát s abszolúte nem helytállók azok az okoskodások, hogy ne tűzessék ki e javaslat a napirendre ? Hogy jó e, rossz-e, helyes e vagy helytelen az a törvényjavaslat, azt méltóztassék mentül bővebben a tárgyalás során kifejteni; majd azokra az argumentumokra lesz szerencsém akkor felelni; de most kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot napirendre kitűzni. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselőház és az ország munkát kivan, mi összejöttünk, elvégeztük a felirati vitát, az indemnitást, ez volna az első érdemleges munka. Azt hiszem, a képviselőház nem