Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-24

24. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. 347 dőn az adót a nyakára hurkoljuk valakinek, akkor még a száját is befogjuk, hogy fúljon meg. Behoztuk ezt az adózási rendszert. Jött a nlloxera. És mit csinál tetejébe a kormány? Az olasz bor behozatalát megnyitotta erre az országra. Erre a kormányzatra, erre a nemzetgazdasági okosságra ugyan alig találhat jellemző kifejezést az ember. Ilyen viszonyok között nagyon természetes, hogy az összes bortermelő vidékek a legnagyobb nyugtalanságban vannak. En most nem terjeszkedem ki a részletekre, fenntartom ezt majd magamnak a költségvetés tárgyalásához. Mert be kell bizonyítanom, hogy Magyarországot, a magyar bortermelést, a magyar mezőgazdaságnak és földmivelésnek ezen fontos ágát, nagy veszedelem fenyegeti, ha ez a boradó továbbra is ily magasan fog megmaradni. De itt részletekre, kimutatásokra és bizonyítékokra nem akarok kiterjeszkedni, csak egyszerűen a t. ház elé tárom: vájjon lehet-e Magyarország bortermelését és szőlőművelését folytatni akkor, midőn először óriási befektetéseikre van szükség és másodszor óriási a boradó. Hiszen az olasz bor beözönlése még folytonosan oly mennyiségű, hogy azzal a magyar bortermelés még akkor is alig volna képes megküzdeni, ha semmi boradóval nem volna terhelve. Ez elég arra, hogy mindenki tisztán lásson, nekem pedig elég arra, hogy a képviselőháznak a beadott kérvényeket figyelmébe ajánljam, (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Buzáth Ferencz: T. ház! A boritaladónak eltörlése, illetve nagyobb mérvű leszállítása nemcsak a kisembereket érdekli, hanem a szőlőbirtokosokat is. Miután a filloxera szőlőinket elpusztította, jól tudjuk, hogy épen a kormánynak kezdeményezése folytán a szőlőbirtokosok szőlőiket nagy költséggel ismét telepitették, a mi többnyire kölcsönpénzből történt. Ám akkor, midőn a kormány ezen gazdasági ágnak felújítását előmozdította, azt hiszem, ezzel egy erkölcsi obligót is vállalt arra, hogy azt állandó gondozásban is fogja részesíteni. Nem vonom kétségbe azt, hogy a földmivelésügyi miniszter ur e tekintetben a szőlőbirtokosokat gyámolítja. De ez mind kisszerű ahhoz képest, a mi még teendő a kormány részéről ezen gazdasági ág érdekeinek előmozdítására. T. ház! A boritaladó igen sújtja a szőlőbirtosokat. Borainkat nem tudjuk értékesíteni. Mert mig a kisemberek azzal kárpótolják magukat, hogy pálinkát isznak, addig az intelligensebb emberek inkább a sörfogyasztáshoz folyamodnak. Kétségtelen, hogy ha e tekintetben a fogyasztási adók emelkedését is megnézzük, mindjárt látjuk, hogy mióta a boritaladó ilyen magas, azóta a sörfogyasztási adó nálunk határozottan emelkedett. Különben miről van itt szó ? Nyolcz millió forintról.^ Ennyit vesz be az állam a boritaladó czimén. Én tehát nem látom be, hogy a pénzjigyi kormányzat miért ne hozza azt az áldozatot, hogy ha már a boritaladót egyáltalában nem is akarja eltörölni, azt legalább leszállítsa. Az államkincstárnak ebből semmi kára nem fog származni. Mert hiszen a 200 ezer hektár felujitott szőlőnek legnagyobb része most még csak alapot képez az államkincstárra, az ebből befolyandó adót ezidőszerint még nem élvezi, mert hiszen tudjuk, hogy a felujitott szőlők tíz évi adómentességet kaptak; de most már elérkezünk ahhoz az időhöz, hogy e szőlők egy része már adó alá jön és ebből a kincstárnak oly jövedelme lesz, a mit eddig nélkülözött, a mely jövedelem, természetes dolog, évről-évre emelkedni fog egészen addig, mig a 200 ezer hektárnyi felujitott szőlőnek egész területe adó alá fog esni. E szerint, ha a boritaladó leszállítása az államkincstárra nézve bizonyos veszteséget jelentene, viszont igen nagy mértékben visszanyerné ezt a felujitott szőlők adójából, Hogy pedig a boritalacló leszállítása nagy kérdés a szőlőbirtokosokra nézve is, ez kitűnik abból, hogy a szőlőbirtokosok ma már abban a helyzetben vannak, hogy daczára annak, hogy az országnak borszükséglete évenkint 4 millió hektoliter ós daczára annak, hogy az utóbbi évi kimutatás szerint csak 1,650.000 hektoliter bort termelt Magyarország, mégis ott vagyunk, hogy boraikat egyáltalában nem tudják értékesíteni. Nem tudják értékesíteni pedig két okból. Először az olasz bor behozatala miatt, a mely 1 millió hektoliter és másodszor a borhamisítás miatt. Elismerem, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur már tett némi helyes intézkedéseket a hamisborgyártás meggátlására; de azért mégis nagy mértékben gyártják az országban a hamis bort. Bortermelőinket tehát nyomja egyrészt az olasz bor behozatala, másrészt a konkurrens hamis bor, a melynek hektoliterje csak 3 írtba kerül. Már most itt van ez a nagy borfogyasztási adó. Egészen határozottan mondhatom, t. ház, hogy daczára annak, hogy most még csak a kezdetén vagyunk a bortermelésnek és azok értékesítésének, és borgazdaságunk máris válságos viszonyok közé jutott. (Ugy van! a néppárton.) Ily körülmények közt, midőn a szőlők felújítása épen a kormány kezdeményezéséből történt, a kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy minden lehetőt elkövessen az iránt, hogy borgazdaságunk felvirágoztassák, • és azok a nehézségek, a melyek a bor értékesítésére nézve ez idő szerint akadályul szolgálnak, elhárittassanak. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ezekből a szempontokból és azokat is figyelembe véve — természetes dolog, — a miket Bátkay László t. barátom kifejtett a kisemberek érdekében, pártolom a vármegyék kérvényét, és ha már a borfogyasztási adó el nem töröltetik, legalább lényegében szállittassék le, hogy a borgazdaság érdeke ezzel is előmozdittassék. Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: A tárgyalás alatt levő kérvényekkel kapcsolatban csupán egy körülményre a*