Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-24
24. országos ülés 1901 deczember 6-án, pénteken. 339 Torda, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Zólyom, Pozsony, Hont, Nyitra, Sopron, Trencsén, Somogy, Fejér és Bars vármegyék kérvényt nyújtottak be a katonai előfogatok kiállításának rendezése és a beszállásolási törvény módositása iránt. Nógrád vármegye csak a katonai előfogatok kiállítását a többi megyék azonban mind a két dolgot kérvényezik. A kérvényi bizottság javasolja, bogy a kérvények kiadassanak a bonvédelmi miniszternek. Szederkényi Nándor: T. báz! Bátor vagyok felbivni a t. ház figyelmét ezekre a kérvényekre és kérem a t. előadó urat, szíveskedjék ezt az igen fontos kérdést bővebben ismertetni, hogy a t. ház tudja meg, miről van szó. Gr. Forgách Antal előadó: T. ház! Az ilyen irányú mozgalmat Heves vármegye kezdeményezte azzal az indokolással, hogy alkotmányos életünk 34-ik évében ezek az ügyek az 1850-iki császári biztosi rendelettel, nem pedig törvényileg vannak szabályozva, Annál sérelmesebbnek tartja ezt, mert a paritás elvénél fogva is, meg kellene szüntetni azt az állapotot, bogy a mig nálunk a fuvardijak 14 fillért tesznek ki, Ausztriában 50—60, sőt 70 fillérre is emelkednek. Heves vármegye ez irányban is a paritás elvét kívánja érvényre juttatni. Ezek volnának Heves vármegye kérvényének főbb pontjai, a melyekhez a többi törvényhatóság pártolólag csatlakozott. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Az előadó ur rövid szaraiból méltóztatik megérteni, miről van szó. Én e tekintetben bővebb felvilágosítással is szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk!) Az ősrégi időkben, a midőn még tizedekkel és kilenczedekkel fizettek, az előfogatokat is természetben szolgáltatták ki. Ma ez más téren már megszűnt az egész országban. A tisztviselők fuvar- és szállítási költségeiket pénzben vagy egyéb illetményben kapják. Csak ez az egy szokás maradt fenn az ősidőkből. Erre Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam szavát csakugyan alkalmazhatnék, mert valóban a múltból fenmaraclt rom az (Halljuk! Halljuk!), hogy a katonaság még mindig előfogatokat rendel átutazásai alkalmával. Az átutazó csapatokat jóval megelőzi egy tiszt, a ki kirendeli az előfogatokat (Mozgás a szélsöbalóldalon) és fizet értök kilométerenkint 14 fillért (Derültség a szélsöbalóldalon.) A községek költségvetéseiben, — méltóztassanak otthon megnézni, — főleg oly helyeken, a hol sűrűbben történnek katonai átkelések, tetemes összegek szerepelnek az előfogati költségkülönbözetek fedezésére, mert ma már Magyarországon nem lehet azt kívánni, hogy valaki kilómétei'enkint 14 fillérért adjon előfogatot. Vagy kényszerrel vettessék-e ki az és katonai erővel hajtassák ki az a fuvaros? Eel lehetne azt tenni Magyarországon, hogy csendőrökkel fogattassák be a szekereket? Mert Magyarországon erőszak alkalmazása nélkül 14 fillérért előfogattal senki sem mehet ki. Mi következnék tehát ? Az, hogy a községek elöljárói kényszerülve lennének csendőrökkel fogatni be a szekerekbe a lovakat és ugy hajtatni az előfogatokat a t. katona urak elé. De ezt a községek nem teszik, hanem megadják az illetőnek a jogosan kijáró összeget és a 14 fillért a községi pénztár terhére évenkint a költségvetésbe veszik fel, a hol aztán e czimen tetemes összegek szerepelnek. Szóval, e tekintetben nálunk még mindig egy őskori rom áll fenn. A kormány minden alkalommal gondoskodni szokott arról, hogy az efféle régi időkből származó maradványokból hasznot húzzon. Azokat vagy törli vagy átalakítja. Madarász József: Kisajátítja! Szederkényi Nándor: Avagy kisajátítja, de ezt az előfogati rendszert még nem sajátította ki, pedig igen szívesen átadnák azt a községek a kormánynak. Nagyon természetes tehát, hogy ez súlyos sérelmet képez az országra. Kérik is a vármegyék, hogy szüntettessenek meg ezen kényszer-előfogatok, mert ezek nem a mai időbe valók. Van ezen kérdésben még egy másik igazságtalan és botrányos jelenség, az t. i., hogy mig Magyarországon a katonai kincstár csak 14 fillért, addig Ausztriában egész 40 fillérig fizet kilométerenkint. A katonai kincstár miből fedezi ezen összegeket? A delegácziók által részükre megszavazott összegekből. Engedelmet kérek, hát miért fizetnek többet katonai vagy tiszti eló'fogatért Ausztriában, mint Magyarországon? Az a legnagyobb sérelem ránk nézve, hogy nem elég az a, nem tudom, 50—60 millió katonai kiadás, a melyet itt az országgyűlésen a megfelelő százalékban beveszünk a költségvetésbe, hanem még ilyen fedezetek is terhelik a magyar közönséget. Ezt 34 év óta nem volt képes a mi kormányunk megváltoztatni, pedig méltányos és igazságos követelése ennek az országnak, hogy ezek töröltessenek el és ezek az anomáliák annál kevésbbé maradjanak fenn, mert hisz Ausztriában még az ott felmerülő különbözeteket sem a községek fizetik, hanem fizeti maga az illető ország, mig minálunk az illető községekre háramlik az a teher. Vannak, t. ház, községek, a melyeket az ilyen teher nem érint, a melyek kívül esnek a katonai átkelési forgalmon, de viszont vannak községek, a hol 100 meg 100 forintokat kell felvenni ezen a czimen a községi költségvetésbe. A t. miniszterelnök ur nagyon figyeli az ország körülményeit és minden tekintetben szivén hordja az ország sorsát, de természetes, mikor ilyen apróságokról van szó, mikor arról van szó, hogy kétszeres katonai kiadásokkal ne terheljük a mi népünket, hanem elégedjünk megázzál, a mit a delegácziók megszavaznak és ilyen közvetett vagy hamisan kipréselt, igazságtalan teher ne háramoljék a községekre, akkor a t. miniszterelnök ur diskurál, mással foglalkozik, hisz ezek csak egynéhány száz forinttal érdeklik az illető községeket, ki gondolna erre 43*
