Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-23
23. országos ülés 1901 deczember 5-én, csütörtökön. 331 s előbb a Horvát-Szlavon-Dalniátországgal való egyességet megcsinálni nem lehet. Xem, t. képviselő ur; e nélkül bátran megcsinálhattuk volna azt, mert ha még ezt veszszük is alapul a hozzájárulási arány kiszámítására: egyszerűen alapul vettük volna azt, a mi alapként eddig létezett és azt az alapot, a mely törvényesen ma is létezik, csak hogy nem a két parlament között megállapítva és ebben nem lett volna nagy baj egyszerűen azért, mert hiszen ennek gyakorlati fmancziális következése nincs. Barta Ödön: Mert ugy sem fizetnek! Széll Kálmán miniszterelnök: Mert akár 6^'4, akár G 1 /^, akár ö 1 /^ az a hozzájárulási arány Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között, annak gyakorlati eredménye azért nincs, mert Horvát-Szlavón-Dalmátországok mai gazdasági helyzetükben nem képesek ezt az összeget a közös kiadásokra fordítani, és igy az az összeg, a mely nekik előlegeztetik, — valamivel kisebb vagy valamivel nagyobb — miután azt ők később nem tartoznak visszafizetni, abszolúte nem játszik szerepet és nem képez semmiféle fontos körülményt; ez egy akadémikus szám, a melyre addig, a mig ők gazdaságilag és vagyonilag annyira nem fejlődnek, hogy hozzájárulási arányuk a maguk adóképessége szerint, tehát tényleg is, vagyis a befizetésekkel honoráltassék, nem támaszkodhatunk. így állván a kérdés, egész határozottan mondhatom a képviselő urnak, hogy nem ez volt az oka, hanem egyszerűen azon komplikált és szövevényes kérdések tömegében feküdt az ok, a melyet a horvát regnikoláris deputáczió felvetett és a melyben a horvát-szlavón regnikoláris deputáczióval, bármennyire kellett volna, megegyezésre jönni nem tudtunk; a melyekben megegyezésre kellend jönniök a jövő regnikoláris deputáczióknak, mert azt nem tagadom, hogy a többség tagjai közt is vannak számosan — nem mind — a kik, lényeges változtatásokat akarnak a mai pénzügyi egyezményen létesíteni. Én tehát azt tartottam okosnak és tanácsosnak, hogy a horvát regnikoláris deputáczió többségének minden tagját lehetőleg kapaczitáljuk, hogy mit követel, vagy az, a mit kivan — nem mindannyian kértek sokat, de többen voltak — olyan, hogy nem felel meg sem a mi törvényeinknek, sem a kapcsolatnak, sem j>edig azon követelések jogosságának, a melyeket általában felállítani lehet. Mi azt hittük, hogy jobb mindnyájukat egyenkint meggyőzni és őket számokkal és a kérdéseknek a legrészletesebb felfejtésével egyenkint lehetőleg kapaczitálni, hogy attól az egyezségtől, a mely ma fennáll, nagyban és egészben eltérni alig lehetséges; a számítás dolga lesz igenis, hogy miben kell változtatást tenni és a magyar regnikoláris deputáczió tagjainak többsége bizonyos eltérést motiváltnak tart, egész alaposan megokoltnak tartja bizonyos dolgoknak olyan értelemben való elintézését, mint a hogy ők kívánják de hogy valami igen nagy, radikális, a mostani eredménytől messze elütő rezultatumra jöjjünk, gondolom, a jövőben is alig fog történni. Ez iránt őket meggyőzni, hogy ezért az ő érdekeik meg vannak óva, ők gazdaságilag fejlődhetnek a maguk erejéhez képest és hogy ők csak a méltányosságot és az igazságot követelhetik: érdeke volt ezen tárgyalásoknak, a mi eddig nem sikerült. Remélem azonban, hogy a jövő tárgyalásnál sikerülni fog, azért kérem a t. házat, hogy ezt a javaslatot, — mely a státusquo fentartása addig, a mig az egyezség a törvény értelmében létre jöhet, a mely nem rendezi a kérdést exacte, mert nem arról van szó, hogy mi történjék egyezségileg, hogy mi állapíttassák meg az uj egyezségben, mert erről majd akkor beszélünk, hogyha a két regnikoláris deputáczió megtette a maga előterjesztését. — méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; kérdem a t. ház tagjait, kíván-e valaki a törvényjavaslathoz szólani? (Nem!) A mennyiben nem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. A kérdést akként teszem fel, elfogadja-e a t. ház a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezésére vonatkozó 1889 : XLIV. t.-cz. meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, á kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alajDJául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimél és 1—2. szakaszait, a mely eh észrevétel, nélkül elfogadtattak). Elnök: T. ház! Ki lévén merítve a napirend, van szerencsém a legközelebbi ülésre vonatkozólag a következő javaslatot tenni: A legközelebbi ülés holnaji, pénteken reggel 10 órakor kezdődnék, annak első tárgya lesz a ma elfogadott két törvényjavaslat harmadszori olvasása: azonkívül az igazságügyi bizottság jelentése az 1893: VI. t.-cz. 2. és az 1901: XXIV. t.-cz. 26. §-ának alkalmazása tárgyában; végre a kérvények első sorjegyzéke. Elfogadja a t. ház a javasolt napirendet? (Helyeslés.) A ház a javaslatot elfogadván, az ülést ezennel bezárom. (Az ülés végződik d. e. 11 óra 40 perczíor.) 42*
