Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-22
22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. 315 viselő ur avval bizonyítja, hogy azt mondja, hogy benne volt egy reskriptumban, a melyet a korona a kanczellária utján a magyar országgyűléshez intézett 1865-ben. Benne volt igen, hogy a nemzetiségi kérdést is igazságosan és méltányosan meg kell oldani. De nem volt-e benne ez minden feliratában ennek az országgyűlésnek, nem volt-e benn minden határozati javaslatában az ellenzéknek, sokszor erősebb szavakkal, mert igenis populárisán és szabadelvű felfogással és szellemben akarták a kérdéseket felállítani. Én emlékezem azokra a szélsőbaloldali határozati javaslatokra, mert tagja voltam a háznak, a mikor a nemzetiségi törvényt megcsinálták. Vetekedtek abban, hogy a nemzetiségekkel igazságosan és méltányosan kell elbánni. (Igaz! Ügy van!) Csak ennyit ér hát az ilyen hajánál fogva idehúzott argumentum. (Élénk tetszés jobbról.) Az én nemzetiségi politikámat ismeri az ország. Kifejtettem tavaly, kifejtettem 2 —3 év előtt. Nem avatkozom bele s azt tartom, az a helyes, az a jó és ezt sem a túloldalról, sem semmi oldalról nem tudták eddig refutálni; azt a nemzetiségi politikát, a melyet én viszek, a mely a magyar egységes nemzeti államnak a politikája, a méltányosságnak, az igazságosságnak, a nemzetiségek megnyerésének, nem elnyomásának, hanem szívvel való idekötésének politikája, hogy erős és nagy legyen ez a magyar haza és minden lakosa benne jól érezze magát, ezt a politikát nekem nem diktálták Bécsben; ezt nekem a szivem, meggyőződésem diktálta. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról s a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a börze német. Ez is bécsi politika. Engedelmet kérek, hogy a börze előbb német volt, azt tudom, de hogy a börze ma nem németebb, mint volt, hanem magyarabb, és bizonyos funkeziókban, mint a börzetanács és egyéb funkezióiban magyarabb, azt konstatálom, akármit mond a t. képviselő ur, ez nem bécsi politika és annak semmikép sem mondható. (Helyeslés jobbról.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a kultusznál micsoda politikái csinálnak, nem magyar politikát. Majd megfelel kultuszminiszter ur a maga budgetjénél, de megfelel a budget maga is. Mivel tudja állítását a képviselő ur motiválni. Motiválja azzal, hogy valamikor a brassói kérdésben megvívta velem azt a nagy duellumot, a melyben pedig — mondhatom, talán önhizelgés vagy öntetszelgés nem lesz benne — én maradtam fölül, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) mert a megoldás, a melyet én akkor proponáltam, jó is volt, a magyar érdekeknek megfelelt és azt a kérdést egyszer és mindenkorra agyonütötte. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon) Tessék csak valakinek vitatni, én majd szívesen belemegyek. Komjáthy Béla: Tessék ideadni a többséget én hozzám! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, meg volt ígérve valami erősebb ellenőrzés a nemzetiségi középiskolák felett. Ez az ellenőrzés meg is van, a felügyelet megvan és meglesz, ha szigorítani kell, szigorítani fogjuk, ebbe nem avatkozik bele senki más sem itt az országban, sem az országon kívül, mint csak a saját érdekünk, érdekeinknek helyes felismerése, saját politikánk és ez a képviselőház. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt mondja a képviselő ur, a földmivelés a bécsi politika folytán szenvedett. Nohát ezt már — bocsánatot kérek — az én véges eszemmel meg nem értem. Mert ha valaki még azt mondja, hogy az ipar szenvedett, azt még megértem, mert egyoldalúan felfogva, igenis az ipar hátrányosabb helyzetben van a közös vámterület mellett, mint a földmivelés. De hogy a földmivelés szenvedne azáltal, hogy nekünk megvan a magunk szabad piacza, azt az én véges eszem fel nem fogja. Mert amit a képviselő ur a vámpolitikáról mond, hogy miképen védjük mi meg a legújabb német és európai vámpolitika folytán a mi termelésünket kelet felé, az majd azután fog következni, de eddig nagyobb védelemre nem volt szükség, mert azzal az 1 frt. 50 krnyi aranyvámmal sem tud bejönni, mióta az őrlési forgalom meg van szüntetve, semmiféle búza Romániából. A t. képviselő ur tehát igazságtalanul választotta ezt az argumentumot. Azt mondja továbbá — hogy minden resszorton végigmenjen — hogy ime itt van a dohánytermelés ; ha nem volnánk az ausztriai jugum alatt, akkor szabadon termelnénk dohányt. Hát nem termelnénk, mert ennek az országnak szüksége van a dohánymonopoliumra. Már 18(i9-ben Móricz Pállal vitatkoztam erről a kérdésről, azóta hosszú idő múlt el, és mindenki belátta, hogy Móricz Pálnak nem volt igaza, hanem mert a képviselő urnak most szüksége van Móricz Pálra, hát az ő theoriáit hozza fel és ássa ki. Azt mondja a képviselő ur, hogy az ezáltal kifejlődő kereskedelem pótolná azokat az összegeket, a melyeket a dohánymonopólium jövedelmez és a melyeket nem nélkülözhetünk. A dohánynyal való szabad kereskedés nem pótolná ezt a jövedelmet. Hiszen azt a a mennyiséget sem tudjuk eladni, a melyet monopólium mellett termelünk és az, hogy az osztrák piacz tőlünk vesz dohányt, határozott előnyünk, nem pedig kárunk. De nem erről van szó, hanem arról, hogy semmiféle szabaddá tétele a dohánykereskedésnek nem pótolná azt, amit a dohánymonopólium révén szerzünk, erre a jövedelemre pedig a magyar államnak feltétlenül szüksége van bármilyen rendszer mellett, az önök rendszere mellett is, a külön önálló magyar hadsereg mellett is, a mely pedig nem kerülne kevesebbe, mint a mennyit ma adunk ki a közös hadsereg fen tartására. (Helyeslés. TJgy van! jobbról.) Azt mondja a képviselő úr, hogy a bécsi járom alatt nem lehet a valutát megcsinálni. 40*
