Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

21. országos ülés 1901 egyetlen pontot, melyet nem a haza szeretete, nem a nemzet jól felfogott érdeke iránti őszinte érzés diktált és sugalt? (Igaz! JJgy van! a néppárton.) Mi tiszteljük minden politikai párt meggyőződését azért, mert az meggyőződés, de kívánjuk és követeljük egyúttal, hogy a meggyőződés alapján konstruált politikai programmunknak meggyőződéssel való megvalósítása érdekében kifejtett munkásságunkban mindenki tisztelje a hazafias törekvéseket. (Helyeslés a néppárton.) Bármit mondjon is az igen t. miniszterelnök ur. nevezze ő azt a liberalizmust, mely az ő ideálja iránynak, vallomásnak, érzésnek, felfogásnak, szellemnek vagy bármi másnak . . . Förster Ottó: Véletlennek ! Széll Kálmán miniszíerelnök: Nem tudja Förster ur, mit mond! Gr. Zichy János: Kérem? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem Zichy Jánosnak, a közbeszólónak feleltem! Gr. Zichy János: ... ez mindig egy absztrakt fogalom marad, olyan, mint a madár dala vagy a virágnak illata és mindig üres frázis lesz addig, mig a szabadelvüség le nem veszi magáról teljesen az autokratának a köntösét (Igaz! JJgy van! a néppárton) és nem kezdi meg a szabadság legprimitívebb kultuszát, mely nem más, mint a legellentétesebb vélemények és meggyőződések feltétlen tiszteletben tartása. (Helyeslés a néppárton.) Mikor a liberalizmus a polgári házasság behozatala által elfoglalta a felekezeteknek egy nagy jogkörét, akkor szerény felfogásom szerint vétett azon szabadelvüség ellen, melyről a miniszterelnök ur ugyancsak a főrendiház legutóbbi ülésén azt mondta, hogy megadja mindazt, a mi az emberé, a mi a jogé, az egyenlőségé, a mi az államé, az Istené és a vallásó. Mikor pedig önök nemcsak nem adnak, de görcsösen fogva és lekötve tartják mindazt, a mi elvétetett a vallástól és a felekezetektől, akkor kétszeresen megsértik azt az elvet, a melyet a t. miniszterelnök ur annyi emfázissal, lelkének egész lelkesedésével és szivének egész melegével dekretált a törvényhozás másik termében. A mit mi akarunk a revízió által elérni, az nem más, mint ennek az elvnek az ajmlikácziója, az nem más, mint a mit a t. miniszterelnök ur a főrendiházban kimondott, de a mit a szabadelvüség ugyancsak a liberalizmus nevében tagad meg a vallástól. Mig ez az ellentét fenforog a theoria és a praxis, a theória és annak applikácziója közt, — mert itt is fontos az applikáczió — addig az ellentét köztünk és a kormány közt fenn fog állni, és bármennyire sajnáljuk is azt, hogy az uj rendszernek sokszor elvi okokból nem siethetünk segíteni hazafias törekvéseiben, a melyek tagadhatatlanok : kijelentem, hogy ellenfelek fogunk maradni a bennünket egyformán átölelő hazaszeretetnek az alapján. Ezt a törvényjavaslatot pedig, mely deczember 3-ém, kedden. 291 bizalmat involvál, általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Kubik Béla jegyző : Lovászy Márton ! Lovászy Márton : T. ház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban az igen t. kormány felhatalmazást kér arra, hogy a jövő év első négy hónapjában az állami bevételeket beszedhesse és az állami kiadásokat teljesíthesse. Nálunk általános az a felfogás és az eddigi szónokok is akczeptálták azt, hogy ez a kérdés első sorban is leginkább bizalmi kérdés. Én is jogosnak és érthetőnek találom tehát az ellenzék részéről azt az eljárást, hogy azt a kormány iránti bi[ zalom szempontjából mérlegeli; hiszen erre maga a szabadelvű párt adott preezodenst akkor, midőn ezt a kérdést még csak értekezlete tárgyául sem tűzte ki és így dokumentálta azt, hogy az indemnityt bizalmi kérdésnek tekinti. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én tehát szintén e szempontból bírálom meg a kérdést, s e tekintetben nemcsak a jelenlegi kormány politikájának igen rövid megbirálásába fogok bocsátkozni, hanem a szabadelvű párt és az ennek kebeléből kikerülő kormány egész politikáját fogom igen rövid megbirálás alá venni. Hiszen az igen t. miniszterelnök ur maga hatalmazta fel erre az ellenzéket akkor, mikor tiltakozott az ellen, hogy az ő politikáját elődeinek politikájától nagyon élesen megkülönböztesse. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Bele fogok menni röviden annak a kérdésnek vizsgálatába is, csakugyan egyszerű folytatása-e ez a politika a múltnak, vagy pedig különbözik-e attól és ha igen, mennyiben? (Halljuk ! Halljuk !) A t. szabadelvű párt keletkezésének, fennállásának, uralkodásának, a kebeléből kikerülő kormányok kormányzásának és e kormányzás állandóságának egyetlen egy alapeszméje van és ez az Ausztriával való benső közösségnek minden áron való fenntartása. Szándékosan hangsúlyozom ezt a szót, hogy benső közösség, mert ennél a pontnál válik el az a kérdés, hogy a szabadelvű pártnak egész létele üdvös és jó volt-e az országra nézve vagy pedig fölösleges és káros. Elismerem, hogy az Ausztriával való kapcsolat történelmi szükségnek felel meg és megfelel a biztonság szempontjából ugy hazánk, mint az Ausztriába kebelezett országok és népek igen fontos érdekeinek; csak az a kérdés, hogy milyen legyen a módja, milyen legyen a mérve ennek a kapcsolatnak, hogy az egyrészt eleget tegyen ennek a történelmi szükségességnek, másrészt pedig a nemzetnek szabad fejlődését ne gátolja. E tekintetben ugy veszem észre, a szabadelvű párt részéről kezdettől fogva egy igen túlzó és káros felfogással találkozunk, (Halljuk! Halljak!) Ez abból áll. hogy szerintük a Magyarország és Ausztria közötti kapcsolatnak okvetlenül bensőbbnek, reálisabbnak, a közös institucziókban kifejezettnek és az állami szuverenitás teljességét korlátozónak kell Ü7*