Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

286 21. országos ülés 1901 deczembcr 3-án, kedden. arczulcsapása nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal oldalon.) Nézzük pl. a kereskedelmi minisztérium resszortjába tartozó dolgokat. Ott is összes érdekeink meghajolnak az osztrák érdekek előtt. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminiszter ur ezt jobban be tudná bizonyítani, mint én, már t. i. nem azon a helyen, de hogyha itt lenne szerencsénk. (Derültség.) Nem akarok itt sem hosszasan belemenni a dolgok fejtegetésébe, csak azt mondom, hogy nekünk tarifapolitikánk a közösség folytán nem lehet. Az az u. n. áruosztályozás, a mely egyedül tudna még a közösség hátrányain segíteni, tisztán az osztrákok kezébe van játszva. Azt t. i. az összes vasutak együttesen, egyforma szavazattal állapítják meg, ott pedig, többségben lévén az osztrákok, mindig a mi érdekünk ellen történik minden. Még csak arra mutatok rá, hogy mióta könyörgünk a miniszter urnak, hogy a kartellek ellen jó volna valami törvényes intézkedést tensi, ő azonban hallgat, mert ezen kartellek legnagyobb része mind az osztrák érdekeket pusszirozza. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok könnyű alkalmat adni a czáfolatra, azért megengedem: vannak kartellek, a melyek a közösségnél fogva a mi érdekünkben állók is, az bizonyos; de tényleg a kartellek legnagyobb része a magyar érdekek ellen van. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Ha ki akarnék terjeszkedni a földmivelési minisztérium resszortjába tartozó kérdésekre, akkor a kereskedelmi és vámszövetségnek minden hátrányait ide tehetném, mert bizonyos, hogy ez az ország épen ezek miatt nem tud közgazdaságilag és mezőgazdaságilag prosperálni. Hogy egyebet ne mondjak, Magyarország nyerstermelő ország, azok a czikkek pedig — gyapjú, len, kender stb.. — a melyekben Ausztria is behozatalra szorul, mindig vámmentesek voltak, tehát egyszerűen ki vagyunk szolgáltatva az osztrák érdekeknek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, csak egy eklatáns tényre hivatkozom. Ott van a dohánymonopólium kérdése. Ha valaki a dohánymonopóliumot bírálat tárgyává teszi, felüti a kimutatást és rendesen megnézi azt a horribilis hozamot, a mit az nekünk jövedelmez, és azt mondja, hogy mi ezt a nagy összeget államháztartásunkban nem nélkülözhetjük: hát tökéletesen igaz, ezt senki sem vonja kétségbe. Azonban nem mer tovább belemenni — ma már a napirendről is lekerült — pedig tudja minden gondolkodó gazdája ennek az országnak, hogy ha a monopóliumot megszüntetjük, Magyarország a dohánytermelésből sokkal többet vesz be, mint a mennyit a monopólium hoz. Egy virágzó kereskedelmet volna ez képes megteremteni. Igen, de nem lehet, mert a mely perczben mi itt a monopóliumot megszüntetjük, abban a perczben az a nagyobb jövedelem, a melyet Ausztria zsebre tett, rögtön megsemmisülne. Tehát a mi gazdasági életünknek ez a fejlődésre képes tere is le van fogialva az osztrák érdekek érvényesülésére. (Igaz! TJgy van! a szélsöba lolda Ion.) Hogy már befejezzem a resszortokat, megengedi a pénzügyminiszter ur, hogy egy kissé kiterjeszkedjem az ő resszortjára is. (Halljuk! Halljuk!) Az ő igazmondását mindig nagyravettem, sokra becsülöm, hát remélem igazságot fog nekem adni abban, hogy valutánknak rendezése miért haladt olyan lassan. A miniszter ur akadályozta meg? A magyar kötelesség- nemtel jesités akadályozta meg? Avagy talán bevallja, a mit mindnyájan úgyis tudunk, hogy az osztrákok követtek el eddig is és követnek el ma is mindent, hogy valuta-ügyünket ne rendezhessük, mert nagyon jól tudják, hogy a mi valuta-rendezésünk a pénz-piacz függetlensége felé vezetne, s közvetlen összeköttetést létesíthetne köztünk és a külföld piaczai között. De, mert az osztrák érdek ellenkezőt követel, a mi kormányunk — pedig ott van a világos törvény — kötelességét e részben nem teljesítette és azért nem is tudunk e részben előbbre menni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Arról nem is beszélek, hogy a miniszter ur megtűrte, hogy összes papirjainkat az osztrák pénzpiacz boykottálta, de egy kérdésre — a melyre privátim már többször kaptam választ, — már egyszer felvilágosítást szeretnék kapni. Ez a. járadék-adó kérdése. (Zaj.) Barta Ödön: Hiszen tárgyalják! Komjáthy Béla : Tárgyalják már néhány esztendő óta. T. pénzügyminiszter ur. egyszer már felhoztam a pénzügyi bizottságban, hogy ha Magyarországnak eszébe jutna, hogy az Ausztriából behozott textil-ipari termékek valamelyikére hasonló vámot vessen, akkor itt óriási heccz lenne, de ezt meg sem turnék odafent. Hallottam már egyik minisztertől és másiktól is, hogy ez majd rendezve lesz, de bizony jó magyarosan mondva, összes követeléseinkre fittyet hánynak. így volt ez a tiroli vámokkal is, a mely ügyet végre sikerült mégis nagy nehezen rendeznünk, de ott is hosszú éveken keresztül kellett kunyorálnunk. Hogy tehát egyebet ne említsek, a járadékadó ellen hiába beszélünk. A miniszter ur ép ugy tudja, hogy törvénytelen, hogy önérzettel ezt nem volna szabad eltűrni. Bezzeg az osztrákok azért máskép gondolkoznak. Mikor a vámegyezségünk megvolt, mikor megcsinálták az autonóm vámtarifát és a szerződési vámtarifát, ugy hogy az Magyarországot mindenképen rontotta, ha itt-ott követelőztünk, hogy ezen talán lehetne segíteni, azt mondották: nem lehet! Mikor azonban az osztráknak eszébe jutott a petróleum vámjának felemelése, a mi a galicziai petroleumforrás-tulajdonosoknak olyan óriási hasznot hajtott a mi szegény népünk rovására, ez előtt a kívánság előtt rögtön térdet-fejet hajtott az igen t. miniszter ur. Vagy mikor a szeszkontingensnek kiosztásáról volt szó, (Mozgás