Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

284 21. országos ülés 1901 deczember 3-űn, kedden. arra, hogy az udvari körök és a magyar kormány közt az összeköttetést és érintkezést lehetővé tegye. Nézzünk csak körül a belügyminiszter resszortjában. Ennek egyik legnagyobb alkotása volt a múltban a nemzetiségi törvény. Széll Kálmán miniszterelnök: Mi van vele? Komjáthy Béla: Megijedt tőle a miniszterelnök ur ? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, csak kíváncsi vagyok. Komjáthy Béla: Én is megijedek tőle, nekem a lelkem fáj, mert Magyarország megsemmisítésére vezet az a politika, a melyet követnek. Legyen nyugodt a miniszterelnök ur, most e kérdés bővebb taglalásába nem bocsátkozom; de nem Ígérem, hogy nem fogok, sőt ígérem, hogy fogok evvel foglalkozni, mert hazám és nemzetem érdeke megköveteli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetiségi törvényt nem ugy alkottuk meg, hogy itt bennünk feltámadt valami, hanem a kiegyezés korszakában felülről követelték. Ott van a királyi leiratokban, hogy ezeket meg kell alkotni és a mely perczben ez a magyar nemzet beadta a derekát, hogy a nemzetiségi törvényt meghozta és abban a számbeli többség elvét fogadta el : abban a perczben a nemzetiségeknek politikai érvényesülését lehetővé tette. Ez volt az a hagyományos bécsi politika, a mely nem akarta, hogy Magyarország fája nagyra nőjjön, hanem, hogy a nemzetiségeket megerősítve, Magyarország törekvését az önállóság útjában megakadályozza. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ha nem így volna, ki hinné el, hogy 34 esztendei kormányzás után Budapest főváros tetnjíloniainak nagy részében az istentisztelet még mindig német, a börze egészen német és a főváros közvetlen közelében levő községek még mindig németek ?! Igen, mert az a feladat, a törekvés, mint előbb mondtam, hogy ez a magyar nemzet megaláztassák. Bezzeg, ha arról kellett tenni, hogy a közszabadságok, a nemzet ereje csorbittassanak, akkor mindent megtett a kormány. Ma már nem mernek nyíltan jönni az államosítással: a magyar szabadság palládiumát, a régi megyéket apránkint, lassan -lassan foglalják el. Mikor a közszabadságok érdekében akarunk valamit alkotni, csak Ígéretekkel áltatnak bennünket, mert odafenn nem egyeznek bele. Ott van a gyülekezési jog, a választási jog kiterjesztése, az egyesülési jog! Tudják Bécsben a hagyományos politikát űzők, hogy az egyesülési jognak törvénynyel való szabályozása, a gyülekezési jognak törvénynyel való szabályozása az önérzetes embereket fogja összevinni, hogy tanácskozzanak jogaik megvédéséről. Itt a kormány csak ígéreteket tesz, de tenni nem hajlandó semmit. Csak vizsgáljuk tovább a dolgokat. Nézzük meg pl. közoktatásunk resszortját. A nemzetiségi törvény megalkotása itt a legborzasztóbb hatásokat érte el. Ott vannak a nemzetiségi nyelvű középiskolák, a melyek Magyarországon a magyar ellenségeit nevelik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ott van magának a miniszter urnak az elhatározása, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) a mikor a saját pénzünkön fentartott gimnáziumokat, középiskolákat territorialiter ugy helyezi el, hogy a mi pénzünkön neveljük a magyarok ellenségeit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja egyik képviselőtársam, hogy nem merik végrehajtani valamelyik törvényt. Madarász József: Az 1789-diki törvényt, mely azt rendeli, hogy magyarul tanítsanak minden tanodában. Komjáthy Béla: Nem kell olyan messze menni, itt van az 1840. II. t.-cz., mely határozottan azt mondja, hogy Magyarországon lelkipásztor nem lehet, a ki magyarul nem tud. Ugyan végre merték-e hajtani ezt valamikor ? Nemcsak végre nem hajtották, hanem nemrég püspököt neveztek ki, a ki egy szót sem tud magyarul. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ki az?) Sevic Mitrofán. De még tovább megy a kultuszminiszter ur és nemhogy ezt a törvényt nem hajtja végre, hanem azt akarja, hogy a tanítóság se tudjon magyarul. Hiszen a képesítés szempontjából ma már mindenkit megbíz a képesítés kimondásával, a helyett, hogy a magyar állameszme érdekében, a magyar faj szempontjából a képesítésnek egységesítése érdekében a szükséges lépéseket megtenné. Megfogják a kezét a miniszter urnak, tudom. Nem az ő hazafiságában kételkedem én, hanem ott akarják ezt Bécsben. Ott van a belényesi iskolának a sorsa. Mikor azt egyik püspök, Vulcan megalapította, egyszerűen ugy alapította, hogy ott oláh nyelvet is tanítsanak és apránkint beleegyezett a t. miniszter ur, hogy ma már a nyelv nemcsak egészen oláh, de üldöznek is mindent, a mi magyar. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Az is természetes dolog, hogy mi Eiuméban a magyar állam pénzén olasz nyelvű iskolát tartunk fenn. De ha arról van szó, hogy mégis talán meg kellene nézni, mit tanítanak azokban a nemzetiségi iskolákban, vájjon a magyar állameszme ellen nem izgatnak-e, nem teremtenek-e erre alapot: akkor azt mondják: ez ne nyúlj hozzám virág. Ott volt a brassói iskola históriája. Nagyon jól emlékszik a miniszter ur és a miniszterelnök ur! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) megvolt az elhatározás, hogy erősebben kell belenyúlni és eró'sebb lesz az ellenőrzés. Lefújták. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Senkinek eszében sem volt! Komjáthy Béla : T. miniszterelnök ur, egyszer ebben a kérdésben már összejöttünk. Emlékezzék csak vissza t. miniszterelnök ur, hogy szó