Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-18
18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 269 érdekét, egészségemet, összes érdekeimet nézem és mindazt, a mi nem kötelesség, ha mindezt tekintem, notiát akkor nem vállalok miniszterelnökséget, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon) mert nem voltam semmiképpen sem ráutalva, sem politikailag, sem semmi tekintetben, (Igaz ! ügy van!) se kedvem nem volt hozzá, se akaratom nem volt arra törekedni. Sőt vonakodtam tőle. (Igaz! TJgy van!) Én azonban nem személyes érdekemet tekintettem, mindent háttérbe szorítottam s egyszerűen kötelességet teljesítettem. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt hiszi, — mert ezt a szót is használta: önzetlenség — hogy ő az önzetlen, velem ellentétben és azt is, — vagy nem tudom micsoda szót használt — hogy én erre rájutottam. Hát, ha a t. képviselő ur ez alatt azt érti, hogy én, ha kötelességet nem néznék, igen szívesen és minden perezben itt hagynám ezt a helyet, a mely, megengedem, hoz elismerést, hoz dicsőséget, de hoz töviseket és hoz keserűséget is, (Igazi TJgy vanl a jobboldalon.) s hoz fizikai és lelki erőltetést, hoz fizikai és lelki munkát akkorát, mint a mekkorát, mondhatom, csak a legnagyobb kötelességérzettel lehet elbirni és teljesíteni, ha ezt érti, hát akkor igaza van. (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Most én kitártam a t. képviselőház előtt multamat minden izében. (Hosszantartó, zajos éljenzés a jobboldalon.) Én tudom, hogy multam szennytelen, — ezt érzem — politikai és erkölcsi tekintetben egyaránt, mint tudják, hála Istennek, mások is. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a, jobboldalon.) Nincs azon folt, nincs azon redő, nincs abban titok. Tessék idehozni, mint a hogy a képviselő ur idehozta, csak nekem tett vele szolgálatot. (Hosszantartó, zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Kénytelen voltam ebbe belemenni az önvédelem szempontjából, de igazoltam, hogy be tudom szavatolni életem minden t áttét. (Nagy tetszés jobbfelöl.) Lehettem gyarló, lehettem sokkal kisebb, — és bizonyosan az voltam — mint a milyennek talán jó barátaimnak egyike-másika engem rajzol. (Ellenmondás jobb- és balfelöl,) Mondom, lehettem, voltam is. De én mentnek érzem magam attól, hogy ennek az országnak akár törvényei, akár alkotmányos elve, akár szabadelvű iránya, (Elénk éljenzés a jobboldalon.) akár pedig bármily érdeke ellen, bármikor életemben, bárhol ültem, vétettem volna, akár pedig bármikor vétettem volna a legtisztább, a legmagasabbra helyezett erkölcsiségnek fogalma és parancsa ellen. (Zajos tetszés a jobb- és baloldalon.) En semmit sem tettem egyebet az én egész életemen át a közéletben és ezeken a padokon 34 esztendő óta, mint kötelességemet teljesitettem. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Hogy hogyan, azt ítéljék meg mások. (Elénk tetszés és taps a jobboldalon.) És a képviselő ur, a ki csak öt év óta teljesiti kötelességét, pálczát tör az én 34 éves multam felett, mely 28 évvel előzte meg az ő öt éves múltját. Teszi ezt ily módon a legádázabb, a legsebzőbb, és mondhatom, legsértőbb fegyverekkel. (Zajos helyeslés a •jobboldalon.) Én az én öntudatomban, lelkiismeretem és multam tisztaságában keresem a menekvést e legméltatlanabb vádak ellen és még egyben, azoknak Ítéletében, a kik igazságosak tudnak és akarnak lenni: az ország elfogulatlan közvéleményében és azok támogatásában és szeretetében, a kik ismernek és azt tartom, és ugy érzem, hogy ez a támadás engem a legkisebb mértékben sem sebzett meg. (Zajos tetszés a jobb- és baloldalon) Ajánlom felirati javaslatunk elfogadását. (Hoszszantartó, élénk éljenzés és taps. A képviselők tömegesen sietnek a miniszterelnök üdvözlésére. Felkiáltások: Éljen Széll Kálmán! Folytontartó, zajos éljenzés.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztóm és ezzel az ülést bezárom. (Szűnni nem akaró, zajos felkiáltások jobb- és bal felöl: Éljen Széll Kálmán! Éljen a miniszterelnök !) (Az ülés végződik 2 óra 55 perczkor.)
