Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 267 kivonultak, nehogy engem bárki azzal vádoljon, hogy konspiráltam, mert ez nem természetem. Akkor közöltem megoldási módozataimat, az önálló vámterület jogának tisztán odaállitásáról és fentartásáról és az időközi szerződések megkötésének módjáról, melyeket később Széli-formuláknak neveztek el. (Derültség a néppárton.) A ki nevet, az meg sem tudja érteni és ha megkérdezném, nem is tudná megmondani, hogy micsoda. (Zaj. Buzáth Ferencz közbeszól,) A képviselő ur ne közbeszólással feleljen, hanem utánam álljon fel és mondja el. (Halljuk! Halljuk!) Akkor kötél ességszeriileg az akkori kormány ő Felségének ezt a megoldást tudomására hozta s az itt mellettem ülő pénzügyminiszter, miután Bécsből visszatért, a hol erről a dologról jelentést tett, kért engem be a miniszteri szobába január 16-án és azt mondta, hogy ő Felsége a legközelebbi napokban fog hivatni, mert tőlem akarja tudni nézetemet az ország állapotairól, a fenforgó nagy kérdésről, a kibonyolításról és ezekről a javaslatokról, melyeket tettem. (A pénzügyminiszter felé fordulva) : Ugy-e igy van ? (A pénzügyminiszter igenlöleg bólint.) Mikor ezt velem közölték, hétfő volt és én a rávaló pénteken, 19-én, vagy 20-án kaptam a parancsot ő Felségétől, még pedig báró Bánffy Dezső utján, mert ő, mint miniszterelnök, adta nekem át, hogy én vasárnap menjek Bécsbe. (Mozgás jobbfelöl,) Én vasárnap, január 22-én mentem Bécsbe és kaptam ő Felségétől a parancsot, hogy nála jelenjek meg déli 1 órakor. O felségénél voltam déli 1 órától 3 és fél óráig, tehát két és fél órán át, báró Bánffy Dezső tudtával ós nekem sikerült ő Felségét megnyugtatni, ő Felsége előtt álláspontomat kifejteni, igazolni és propoziczióimat megmotiválni. 0 Felsége kegyesen meghallgatta előterjesztésemet és másnapra is odarendelt. Időközben ő Felsége báró Bánffy Dezsőt is felrendelte. Engem ő Felsége reggel ismét fogadott és egyenesen báró Bánffy Dezső úrhoz küldött és báró Bánffy Dezsővel ekképen találkoztam a Bank-gasseban ő Felsége parancsából, világos nappal. (Derültség a jobboldalon.) S akkor már ő Felségétől azt a megbízást kaptam, — élő emberek vannak, kik ezt mind megmondhatják — hogy én közvetítsem és vegyem kezembe az ellenzékkel való kiegyenlítés dolgát. Erre én ő Felségét arra kértem, hogy ettől a szereptől engem kegyesen mentsen fel: én nem kívánom ezt a miniszterelnök helyett vezetni, a ki a parlamentáris felelős miniszter, sőt ne parancsolja, hogy ebben részt vegyek; én felajánlom szolgálataimat minden tekintetben, de ezt ne méltóztassék tőlem követelni. (Zaj.) En ő Felségének igazolni fogom utólag, hogy az én erős megvádoltatásom miatt, hogy be nem kérhetve engedélyét, a magam igazolására és védelmére kénytelen vagyok ezeket rögtönözve elmondani. De kény szerit rá ez az ádáz, igazságtalan támadás. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor ő Felsége egyenesen rám parancsolt, és mikor én azt láttam, hogy én vagyok talán az alkalmas eszköz arra, hogy ez a kiegyenlítés megtörténjék és az ország kivezettessék abból a zűrzavarból, a melyből már kiút nem látszott, a melybe belelovagolta magát és az országot az ellenzék s nem tudott visszamenni belőle és a melyben féltettem az alkotmányt és a dolgok törvényes rendjét, akkor meghajoltam ezen parancsszó előtt és elvállaltam a közvetítést a miniszterelnök mellett. Eddig egyetlen szót én a t. urakkal nem váltottam mást, mint a mi ezen közvetítő szerepből kifolyólag és a parancs folytán, melyet kaptam, kötelességem volt. Rakovszky István: Tudta ezt báró Bánffy? (Nagy zaj a jobboldalon.) Van ennek oka, miért kérdezem; báró Bánffy tagadta. Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselő ur éppen kapóra jött! (Derültség.) Elkapom ugy, a mint diákkoromban a longamétánál el tudtam kapni a labdát. Nemcsak tudta báró Bánffy ezt, — nem is tagadta — hanem aprehendálta. Tudta, sőt minden szót, minden lépést. Hiszen báró Bánffynak ő Felsége parancsából, én mondtam rneg a Bankgasse-i magyar házban, ő Felségétől hozzáküldve, és báró Bánffy tanúságot tehet mellettem — pedig az ő tanuságtételét elhihetik az urak, mert nem nagy részrehajlással viseltetik irányomban. — En azután nem mondtam egy szót sem önöknek, sem nem jelentettem egy szót sem a királynak az ő tudta, az ő egyenes tudósítása és értesítése nélkül, illetőleg a nélkül, hogy én vele ne közöltem volna mindig mindent, a, mit én a királynak és önöknek mondottam. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azok az urak, a kik be vannak avatva a dologba, erről tanúságot tehetnek, Tgy áll hát az igazság, nem a hogyan engem méltatlanul vádol. Én vittem a kiegyenlítést legjobb tehetségem szerint. Én voltam-e az, a ki bírta a maga közreműködésével eredményre vezetni, nem-e, azt én itt nem vitatom. Az eredmény mellettem szólt, hogy én becsületesen és hiven teljesítettem a vett parancsot (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon), és meggyőződésem szerint azt, a mit teljesíteni kötelességem volt, erre nézve, ha a t. képviselő ur elfogult, hogy ezt megbírálja, kérdezze meg szomszédjait, a kikkel tárgyaltam, vagy bárki mást, mert a volt nemzeti párt tagjait most nem fogadja el hiteles tanuknak. (Derültség a jobboldalon). Kérem, kérdezze meg. Rakovszky István: Tapsvihar nélkül? Széll Kálmán miniszterelnök: Tapsokkal vagy tapsok nélkül, az az én szavaim igazságát nem rontja le, (Tetszés jobbról és a középen.) Engem avval megzavarni nem lehet, sem azt, hogy azok a szavak, amelyeket én mondok, igazak-e vagy nem igazak-e. (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) 34*