Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

252 18. országos ülés 190Í november 27-én, szerdán. ségi kérdést abban az értelemben, a minőben azt más európai államokban ismerik, nem ismer (Elénk helyeslés a jobboldalon.) — én igen világosan és határozottan körvonaloztam és kifejtettem a múlt országgyűlésen. Arra hivatkozott Molnár János képviselő ur, hogy az körülbelül ugyanaz, mint az övék. Megnéztem azt a programmot és csakugyan azt találtam, hogy körülbelül ugyanaz; hogy annak a néppárti programmnak 13. §-ában, a tézisben, a mi szórt betűkkel van nyomtatva, nincsen semmi, a mit kontrovertálni lehetne, hanem, a kommentárban, mely utána következik, ebben már vannak olyan dolgok, a melyeket szintén nem akarok vitatni, de a miket magamtól idegennek tartok, és nem akczeptálok, (Helyeslés jobbfelöl.) mert a kommentárban az van, hogy mik a panaszai a tótoknak, a kik azon joanaszkodnak — és ezt hangsúlyozom — a tótokra és nem a nem magyar ajkú vagy más nemzetiségű nyclvüekre nézve mondja, s azért hozza fel, hogy bizonyos súlyt adjon annak — azt mondja, hogy' azon panaszkodnak, — nem alap nélkül — hogy az állam elnyomja a nyelvüket és erőszakos módon akarja a magyarosítást. Nem ismerhetem el magaménak ezt a tézist, a mint hogy nem ismerhetem el magaménak azt sem, a mi felolvastatott és a mit a kiadás tekintetében szolidáris Krestyán és egyes képviselőjelöltek ezen programmnak megmagyarázásában és alkalmazásában itt-ott propagáltak. Nein akarom ezeket fölolvasni. Sokról van tudomásom, pedig nem spiczliskedésből ám, hanem azért, mert kötelességem tudni mindenről, a mi történik. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a néppárton.) Hát egy képviselőjelöltje, — bár nem voltam jelen, az illető majd igazolni fogja magát, ha nem igy volna, mert én sohasem szoktam apodikticze állítani semmit, de szavahihető és megbízható oldalról jutott tudomásomra — egy képviselőjelöltje Nyitra megye egyik kerületének, gondolom, a vágujhelyi kerületnek, Markovics urnak hívták. . . (Felkiáltások a néppárton: Az nem néppárti! Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Hát az en tudomásom szerint ő a néjipárti programmot vette fel. (Felkiáltások balfelöl: Soha!) Különben igazolni fogja magát. (Zaj.) Az én jelentéseim szerint azonban összefolyik azzal. (Nagy mozgás a, néppárton.) Rakovszky István: Sok folyik össze, miniszterelnök ur! (Ugy van! a néppárton. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Széll Kálmán miniszterelnök: Összefolyik az ő programmjának néppárti karaktere a nemzetiségi karakterrel és programmjában azt mondja . . . (Zaj balfelöl.) Engedelmet, majd fog nyilatkozni. (Nagy mozgás és felkiáltások : Nincs itt! Megbukott!) Nem vádolom meg az illető urat, hiszen Magyarországon van, olvas lapokat és igy lesz alkalma majd igazolni magát. (Ugy van! jobbfelöl) Tehát azt mondja abban a programmban . . . [Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Rakovszky István: Majd a BudapestiNaplóban holnap olvasni fogjuk a gyanúsítást. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Felolvasom szószennt. (Halljuk! (Halljuk!) Ez a néppárti jelölt, dr. Markovics, hangoztatta, hogy a tót nemzetiségi érdekben követeli a tót középiskolák felállítását, egyes kerületekben a tót hivatalos nyelvet és a tót adókönyveket. (Mozgás jobbfelöl.) Én többet erről nem szólok. Ha az az ur nem volt néppárti. . . (Nagy zaj és felkiáltások a néppárton: Nem volt!) Rakovszky István: Hát összefolyik, t. miniszterelnök ur. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Széll Kálmán miniszterelnök: Ha nem folyik össze, jól van ez a terminológia választva; de ugy látszik, ez bántja a képviselő urat. Rakovszky István: Nagyon! Széll Kálmán miniszterelnök : Ha az ő néppárti programmja (Nagy zaj. Elnök csenget.) nem folyt össze a nemzetiségi programmal és nem olvadt össze a kettő az ő individuális akcziójában, alkalma lesz nyilatkozni. Ha a néppárt őt nem támogatta, örülni fogok: ha a néppárt nem vitte oda, nem segítette ott, nem szavazott rá, örülni fogok, ha konstatálja. (Zaj a néppárton.) Előttem ma igy áll a dolog. De el is tekintek ettől, csak hivatkozom azokra, a mik a házban a napokban elmondattak és hivatkozom erre a kinyomatott programmra — alig lehetne lojálisabban eljárni — (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) a melynek megmagyarázásában , . . (Nagy zaj a néppárton. Elnök csenget.) Ivánka Oszkár: Csillapító szer kellene! Széll Kálmán miniszterelnök : Ebben a kommentárban azt mondja a képviselő ur, hogy joggal panaszkodnak a tótok azon, hogy a magyar állam elnyomja nyelvüket és őket erőszakkal magyarosi tja. En annak a képviselőjelöltnek dolgát elhagyom egészen, exclaválom, mintha nem is történt volna. Ez nekem elegendő arra, hogy azt mondjam Molnár János t. képviselő urnak, hogy ő a nemzetiségi kérdésben sem áll az én álláspontomon, még pedig körülbelül sem, sehogysem. Ez a »körülbelül« szó eszembe juttat egy jelenetet, a melynek tanuja voltam. A 60-as évek vége felé történt. Kiment egyik este Deák Ferencz a szabadelvű klubból és kereste a kalapját a szögön. (Halljuk ! Halljuk!) Nem találta meg. A mint kereste, ránézett egy mellette álló képviselőtársunkra, — én is képviselő voltam akkor —• Besze Jánosra, a kinek a fején meglátja a kalapját. Azt mondja Deák Ferencz Besze Jánosnak: János, ez az én kalapom. Besze János leveszi a kalapot fejéről, megismeri és igy szól: Igaz, bátyám, körülbelül egyforma a mi fejünk. Deák Fe-