Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

218 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. Miről van itt szó. t. képviselőház ? Itt arról a kisbirtokról van szó,amely 2000 forint átlagértéken alul van. Mert az a kisbirtok, a mely 2000 forint átlagértékkel bir és a terhe nem több, mint az értékének a fele, a mai hitelszervezet mellett is ki tudja elégíteni hiteligényét hosszú és amortizáczionális kölcsönnel. Nem mondom én, hogy e téren is nem kell tenni valamit. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert a kicsi ember nem tudja közvetítés nélkül ezt az aránylag olcsó hitelt magának megszerezni. {Igaz! Ugy van!) Arra kell tehát törekedni, hogy ezek a hitelintézetek, első sorban a Kisbirtokosok földhitelintézete, másfelől a többi jelzáloghitelintézet — magam is csináltam egyet és az élén állottam sok ideig és az volt a törekvésem és kell, hogy az legyen törekvésük az ily intézeteknek, hogy adjanak apró kölcsönöket, adják közvetítés nélkül, popularizálják, terjeszszék, tegyék lehetővé a hozzáférhetést és hogy azt minden költség nélkül adják. És ezt szervezni kell, mert az a szegény oláh . . . Barta Ödön: Annak van Albinája! Széll Kálmán miniszterelnök: ... az a szegény tót, de az a szegény magyar ember is, a kinek talán kétezer forintos értéke, ha van, nem tudja a módokat, az eszközöket, hogyan szerezhesse meg magának azt az aránylag olcsó hitelt. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés.) Ebben az irányban tenni kell és ebben az irányban tenni igen sokat lehet. (Ugy van! Ugy van!) Hitelszövetkezetek és hitelegyletek utján, az önsegélynek, a munkásságnak és a takarékosságnak, ennek a két gazdasági leghatékonyabb faktornak bevonásával lehet ezen a téren nagy eredményekot létesíteni. A trónbeszéd is mondja, hogy a szövetkezeti ügyet fejleszteni kell és erre gondoltam én. mikor azt a passzust szövegeztem és erre gondolt a kormány, hogy ezen a téren kell propagandát csinálni, társadalmi téren, az adminisztráczió utján, hogy a szövetkezeteknek és a hitelegyleteknek épp ezen kiágazásai, ezen legfontosabb tényezői az olcsó hitelnyújtás megkönnyítését tűzzék ki czélul, feladatul és terjeszszék még nagyobb körben. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl,) Barta Ödön: Addig meghal a beteg! (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem akarom vitatni, sőt konczedálom, hogy törekedni kell még ezenkívül is módokat találni a megoldásra, alkalmas módokat, még pedig — konczedálom — az államnak közvetítése, hozzájárulása és támogatása mellett is, mert a czél olyan nagy. (Elénk helyeslése) De a t. képviselő ur talán be fogja ismerni, hogy nem volna alkalmas részemről, mikor ezt az elvi álláspontot nemcsak konczedálom, de a magaménak vallom, ma még és ebben a perczben, részletes fejtegetésébe bocsátkozni azoknak a posszibilitásoknak, a melyek e téren alkalmazhatók. De egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat. (Halljuk! Halljuk!) Ha az a példa, a melyre hivatkozott, mikor azt mondja ezen kérdés fejtegetésénél, hogy a földtehermentesitésre íme képes volt az abszolút kormáig, a magyar alkotmányos kormány pedig erre nem talál alkalmas módot és nem kéjjes . . . Barta Ödön: Nem azt mondtam ! Széll Kálmán miniszterelnök:... holott elég erős volt arra az abszolút kormány, hogy keresztülvigye kétszázmillió forinttal a földtehermentesitést.__ Barta Ödön: Nem azt mondtam! Csak nem állítom szembe az abszolút kormányt a magyar kormánynyal! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen itt áll előttem szórói-szóra, a mit mondott; csak hivatkozni akarok arra, a mit mondott; nem akarok én semmiféle feleselésbe bocsátkozni; igazat akarok adni a képviselő urnak és adtam is részben. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) A földtehermentesitésre való hivatkozást ebben az értelemben el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el pedig azért, nehogy félreértésekre vigyen bennünket. Mert a földtehermentesités egészen más valami volt. A földtehermentesitésnél kötelességedet és jogokat váltott meg és vette kezébe azok megváltását az állam, mint a maga kötelezettségét, a melynek aztán a terhét áthárította az ország összes lakosaira. A szőlődézsmaváltságnál és a regálekártalanitásnál jogokat elvett, azokat megváltotta és a jogosultakat természetesen kártalanította ezekért a jogokért. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ilyen módozatra való hivatkozással ne méltóztassék tehát a félreértésre alkalmat adni és ne méltóztassék oda inviálni, hogy valahogy azt kigyjék az emberek, hogy most már az államnak a magánadósságokat át kell vállalnia és az adósokat tehermentesítenie kell. (Helyeslés jobbról.) Mert ezt nemcsak ez az ország, de semmiféle ország meg nem bírja. Az ilyen példálózás félreértésekre vezethet, mert ez gazdasági, szocziális, politikai és társadalmi tekintetben abszolúte képtelen és kizárt módozat, hatásában pedig veszedelmes volna. Hanem igenis az állam támogassa ezt a kérdést közvetve és támogatásával hozzájárulva a megoldáshoz, igyekezzék lehetőleg azt a nagy czélt elérni, a melyet én igen eminens érdeknek tartok, lehetőleg segíteni és könnyíteni a kis- és törpe-birtokok terheinek konvertálásánál és törlesztésénél- {Helyeslés jobbfelöl,) A t. képviselő ur még egy pár más dolgot hoz fel és ezekre ki kell térnem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur és kérdést tesz hozzám : szándékosan maradt-e a trónbeszédből ki, mikor a trónbeszéd magyar államról beszél, az »egységes« jelző? Hát nincsen szándékosan kihagyva. Én a magyar államot