Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 237 szenvedte volna. Sem politikai, sem- magánéletemben ily ellentétet előkotorászni nem fognak. Rakovszky István: Nem kotorászunk! Az apja küldte! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Méltóztassanak csak türelemmel lenni. Három füzetet mutattak be. Valamely czélja csak lehetett annak, hogy bemutatják. Az egyik füzet tót nyelvű. A mikor ellenzéki voltam, mint ellenzéki képviselőjelölt léptem fel a korponai kerületben. A füzetet érdekemben irattá az ellenzék végrehajtó-bizottsága. Ez a füzet magyar nyelven jelent meg, és miután az egész kerület tót, természetesen tót nyelven is osztották ki a nép között. Ebben a füzetben kárhoztatva van az akkori kormány működése. Rakovszky István: Az egyházpolitika. (Zaj a haloldalon. Felkiáltások: Az egyházpolitika!) Ivánka Oszkár: Ha nem engednek beszélni... Rátérek erre is. Kárhoztatva van a füzetben a kormányzat működése. Nem titok a ház egyik tagja előtt sem. hogy elitéltem az akkori kormányzat működését és azóta nem változtattam azokon a felfogásokon, a melyeket akkor tápláltam. (Zaj a baloldalon.) A másik füzetben az egyhá? politikára történik reflexió, és egyes egyházpolitikai törvények hátrányai vannak megvilágítva, speczialiter az anyakönyvvezetői törvény és a felekezetnélküliségről szóló törvény hátrányai. Köztudomású, hogy az egyházpolitikai törvényeket nemcsak meg nem szavaztam, hanem határozottan ellenük voltam. Azért nem voltam sohasem sem klerikális, sem reakczionárius, a mint nem volt az egykori nemzeti pártnak sok tagja sem. De az egyházpolitikai törvények ellen foglaltam állást, mert nem tartottam ezen alkotást akkor időszerűnek, mert tulhajtottnak tartottam és mert azon meggyőződésben voltam, hogy pl. az ilyen törvények, mint az anyakönyvezetésről szóló törvény korrigáihatók és azon bizonyos változtatások eszközölhetők. Ezt én nem. tagadtam. (Egy hang a baloldalon: Tehát revízió!) Még midőn ellenzéki voltam, direkte kérdést intéztek hozzám, vagyok-e revizionista. Határozottan kijelentettem, hogy nem. Az egyházpolitikai törvényeket elleneztem ugyan, most azonban, miután azok törvényekké váltak: addig, mig a képviselőházban egy párt ül és az országban egy párt működik, a mely legfőbb czéljául az egyházpolitikai törvények felforgatását tűzte ki, addig, mig párt van, mely ezen az alapon a felekezeti háborúságot állandóan fentartani és szitani akarja: még abban az esetben sem volnék a mellett, hogy az egyházpolitikai törvények megváltoztassanak, ha azokat egészen rosszaknak tartanám, mert ezen törvényekhez hozzányúlni csak akkor szabad, mikor a vallási háborúság lecsendesedik s akkor a magyar parlament megteheti, hogy ott, ahol hibák vannak, azokat megkorrigálja. Ugyanebben a' füzetben aposztrofálva van a tisztviselő'! kar akkori működése. Én, mint a szabadelvű párt tagja, utolsóelőtti felszólalásomban a képviselőház bezárása előtt felemiitettem a honti állapotokat s azokat egy cseppet sem mentettem. Nem is az a czél, hogy a múlt hibáit mentsük, hanem hogy megismerjük, megkorrigáljuk és azok ismétlését lehetetlenné tegyük. A másik egy füzet, a melyet Ivánka Zsigmond ur, kiről meg lett említve, hogy édes atyám, adott ki a fúzió után, hol a néppártot dicsérettel aposztrofálja bizonyos tekintetben. Sajnálom, hogy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a füzetnek ezen tartalmával soha egyet nem értettem, de különben is a politikai felfogásban édes atyám közt ós köztem igen nagy eltérések vannak. Nem akarok ezekkel a ház előtt bővebben foglalkozni, de igen sokat helytelenítettem, különösen azt az állásfoglalást, hogy a néppártot — nem is tudom, hogy fejezzem ki magamat — bizonyos kellemetesebb elbánásban óhajtotta részesíteni. Ez részemről mindég ellenzésre talált és mindig figyelmeztettem, hogy óvakodjék tőlük, mert ennek csak rossz konzequencziája lehet. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Az bekövetkezett! Ivánka Oszkár: Megmondtam, hogy félrevezetik, s hogy óvakodjék tőlük. A harmadik füzet egy brosüra, a mely most a választások alatt látott napvilágot. Bánffy és a néppárt szövetségéről. T. ház! Semmi sem bizonyítja jobban, mennyire korrektek ezen a párton az állapotok most és. mennyire konformisak, mint épen az, hogy azok az emberek, kik a múlt regime-hez ragaszkodtak ós azokhoz a helytelenségekhez, erőszakosságokhoz, a melyek akkor történtek, akik ragaszkodtak az akkori irányhoz, mely helytelen volt, a mely iránynak egyik pregnáns képviselője volt báró Majthényi László: hogy épen azok annyira elégedetlenek voltak a szabadelvű párt mostani vezetésével és helyzetével, az egész mostani politikai konszolidáczióval, hogy a néppártot támogatták Hontmegyében a szabadelvű párttal szemben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha valami bizonyítékot akarnak felhozni, hogy van rendszerváltozás, hogy van irányváltozás, hogy az egész fölfogás a maga összeségében más, mint volt régen, akkor ez erre pregnáns bizonyíték. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azután még egy kis gyanúsítás is történt, melyet én nem a kanonok urnak imputálok, mert hogy tőle távol áll, azt látom egész egyéniségéből, bár ma először van szerencsém vele találkozni; látom, hogy azon tiszteletre méltó papok közé tartozik, a kik csak emberi tévedésből kerülhettek oda, a hol most vannak. — (Nagy derültség a jobboldalon. Zajos ellentmondások balfelöl.) Csernoch János: Egész más az oka annak! Meggyőződésből!