Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-17

17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 235 Csernoch János: Most azonban látjuk a legmagasabb királyi trónbeszédből, hogy akarja maga a király ő Felsége. Látjuk a többség feliratából, hogy akarja a t. többség, látjuk, hogy akarja mindkét függetlenségi párt, tudjuk, hogy akarja a néppárt s meg vagyunk győződve arról, hogy akarja maga a püspöki kar is. Már most, ha annyi erre hivatott tényező akarja a katholikus autonómiát, mi annak az oka, hogy a katholikus autonómia még se tud létrejönni, Rakovszky István: Az, hogy nem akarnak adni semmit. Csernoch János: Én ennek más okát nem találom, mint azt, hogy mást akarnak a kátholikusok és mást akar a t. kormány és a mit a kormány akar, azt nem akarják .a katholikusok, s a mit a katholikusok akarnak, azt nem akarja a kormány. (Helyeslés a balközépen.) Hivatalosan ugyan sehol sem olvastam, — még a múlt országgyűlések alkalmával sem tétetett hivatalos nyilatkozat arról — hogy a katholikus autonómiának létrehozása lehetetlenség, legalább olyan, mint a milyet a katholikusok óhajtanak a fennálló törvények megváltoztatása nélkül. Hát megkérdezte már valamikor a t. kormány az országgyűlést, hogy bele akar-e menni valamely törvényváltoztatásba, ha ezt a katholikus autonómia ügye megkívánná. Én ugy tudom, hogy nem és azt gondolom, hogy a t. ház minden egyes pártja szándékának meggyanusitásával egyértelmű annak a feltételezése, hogy nem akarják másként a katholikus autonómiát megcsináltatni, csak azon a módon, ha nem lesz szükség törvények megváltoztatására. A mi protestáns testvéreink máitöbb mint száz esztendeje birják autonómiájukat és örülök neki, hogy birják, s csak azt sajnálom, hogy azt napról-najma nyirbálják. Ha akkor lehetséges volt ezt az autonómiát eddigi rendszerünk megváltoztatásával megalkotni, szeretném azt tudni, hogyha a t. kormány akarja, miért ne lehetne azt ma is megcsinálni. (Egy hang a szélsőhaloldalon: A katholikus püspökök tiltakoztak ellene.) Ugy tiltakoztak, mint szoktak és aztán belenyugodtak a mint méltóztatik tudni. T. ház! A függetlenségi és 48-as pártnak vezére azt mondotta, mikor előadta pártjának feliratát, hogy a bekövetkezendő quotatárgyalásoknál ő abban látja a kormánynak legnagyobb gyengeségét, hogy ez a kormány nagy párttal rendelkezik, és hogy ez az argumentum jó lehetett, látszik abból, hogy a háznak t. elnöke, miután arról a magaslatról nem tehette, ott a Royálszálloda fehér terítékénél a beszédnek erre a részére reflektált. Én megfordítom a dolgot és azt mondom, hogy ez a többség kétélű fegyver. Ez a többség, melyet a kormány használhat a kath. autonómia megvalósítására is, mert ez a többség önzetlenül hazaszeretetből egységesen összeforrasztva támogatja, előbbre viszi a t. kormánynak minden az ország boldogulására szolgáló intenczióit és meg vagyok győződve, hogy támogatni fogja a kath. autonómia létesítésére is irányzott jóindulatú szándékát és akkor be fog következni az, a mit ő Felsége a legfelsőbb trónbeszédben mond, hogy a kath. autonómia közmegnyugvásra létre fog jönni. Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig vettem igénybe a t. ház becses türelmét. Most zárom beszédemet azzal, a mivel Rohonyi t. képviselő ur kezdte beszédét, a midőn a többségnek javaslatát bemutatta, hogy bárminő eltérők legyenek a mi utaink, egyek vagyunk a haza iránti szeretetben és egyek vagyunk abban, hogy ezt a hazát nagygyá és boldoggá tegyük. Ezt nem hagyjuk magunktól elvitatni mi sem és miután meg vagyunk győződve, hogy a leghelyesebb ut, a mely a haza boldogulásához vezet, az, a melyet a mi feliratunk megjelöl, én a néppárt felirati javaslatát elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a haloldalon.) Széli Kálmán miniszterelnök: T. ház! Rakovszky István t. képviselő urnak egy közbeszólása, nem az utolsó, hanem az utolsó előtti,... Rakovszky István: A harmadik előtti. Széll Kálmán miniszterelnök: ... vagy az azelőtti késztet engem arra, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur Csernoch János képviselő urnak beszéde közben ezen beszéd egy részét, a mely egész tárgyilagossággal volt előadva, — miután ő a dolgokat mindig kihegyezni szereti, egy élt, egy fulláukot rakott és közbe szólt, hogy ime a spiczli-rendszer exisztál és fennáll. Hát még Csernoch János képviselő ur sem adott, én pedig íegkevésbbé adtam arra a pikáns közbeszólásra alkalmat, a melyet én komolyabban veszek, mint a minőnek látszik ós a melyet én tisztelettel bár, de egész határozottan ezennel visszautasítok. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedelmet kérek, én a túlsó párt egyes képviselőinek itt-ott viselt agitáczionális dolgairól tudnék szólni, de nem szólok, sem összességükben, sem részleteiben; de ha én semmivel sem hozakodom elő, akkor megkívánom Rakovszky István t. képviselő úrtól is, hogy nekem dolgokat ne imputáljon, a melyek tőlem távol állanak; (Élénk helyeslés jobbfelöl) a melyeket ő nem tud bizonyítani semmivel és a melyeket én egy gondolattal, egy ténynyel sem követtem el. (Helyeslés jobbfelöl.) Magyarországon soha és talán más országban sem — ezt merem állítani — szabadabban a hivatalnokok alkotmányos politikai jogaikat nem gyakorolták, mint most, (Ugy van! jobbfelöl) sem állami, sem megyei, sem községi tisztviselők. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert sehol árnyéka, halavány árnyéka sem kiséreltetett meg a presszionálásnak. Hát, t. képviselő ur, én múltkori beszédemben válaszul egy képviselő ellenében, a ki azt mondta, hogy a többség a hivatalnokok szavazatának köszönheti mandátumát, mert 155 ezer hivatalnok szavazott rá: azt mondtam igen egyszerűen és röviden, hogy először is ez nem igaz, másodszor igenis 30*