Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-4

4. országos ülés 1901 október 31-én, csütörtökön. 15 azt a házszabályok elrendelik. (Felkiáltások: Helyre! Helyre!) A névsor fog olvastatni. Gr. Csekonics Gyula korjegyző (olvassa a névsort, a képviselők leadják szavazataikat). (Szavazás után.) Korelnök: A beadott szavazatok a ház színe előtt össze fognak számíttatni. (Megtörténik.) Ki fogom hirdetni a szavazás eredményét. Beadatott összesen 238 szavazat, ebből üres volt 1. Dániel Gábor kapott 195, Tallián Béla 184, Barabás Béla 39, Tóth János 38 szavazatot. A többi szavazat eloszlott többek közt. E szerint Dániel Gábor 152 szavazattöbb­séggel, Tallián Béla 130 szavazattöbbséggel a ház alelnökévé lett megválasztva. (Éljenzés.) Következik a szavazás a hat jegyzői állásra és a háznagyi állásra. A jegyzői állásokra egy szavazati lapon mél­tóztatnak szavazataikat beadni és egy külön sza­vazati lapon a háznagyi állásra. Öt perez szünet. (Szünet után.) Korelnök: Az ülést folytatjuk, a névsort olvasni fogja gróf Bethlen István ; a távollevő­ket jegyezni fogja Baross János korjegyző. Gr. Bethlen István korjegyző (olvassa a névsort). (Szavazás után.) Korelnök: A jegyzői karra történt szavazás eredményét (Halljuk! Halljuk!) van szerencsém következőleg bejelenteni. Beadatott mindössze 203 szavazat, ebből kapott: Dedovics György 201, gróf Esterházy Kálmán 201, Illyés Bálint 165, Lázár Árpád 199, Molnár Antal 200 és Xyegre László 200 szavazatot. A most általam megnevezett jegyzőket tehát a ház megválasztott rendes jegyzőiül ezennel kijelentem. (Éljenzés. Halljuk! Halljuk!) Ezeken kívül Makkai Zsigmond kapott 29 szavazatot. (Derültség.) A mi pedig a háznagyot illeti, beadatott a háznagyra 193 szavazat. Ebből Csávosy Béla kapott 189 és Latinovics Géza 2 szavazatot, E szerint Csávosy Bélát a ház megválasz­tott háznagyának jelentem ki. (Éljenzés. Hall­juk! Halljuk!) Mindazon teendőket, a melyek a házszabá­lyok értelmében a ház alakításának előkészítése czéljából a korelnökre és a korjegyzőkre biz­vák, elintéztük és így megbízatásunkban eljár­tunk. (Éljenzés. Korelnök és a körjegyzők fel­állanak.) Mielőtt azonban helyemet elhagynám, ma­gam és buzgó fiatal munkatársaim nevében me­leg köszönetet mondunk a szíves jóakaratért, a melyben minket részesíteni méltóztattak és kér­jük szíves jóakaratukat jövőre is. (Altalános él­jenzés. Gróf Apponyi Albert elfoglalja az elnöki széket. Hosszantartó, zajos éljenzés és taps.) Gr. Apponyi Albert, elnök (elfoglalja az el­nöki széket. Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps). T. képviselő urak! Midőn bizalmuk az el­nöki tisztet reám ruházta, kitüntetésben része­sítettek, a melynél nagyobbat, és hivatásban, a melynél magasabbat nem gondolhatok. A kitün­tetésért, a melyben osztoznak igen tisztelt elnök­társaim, az ő nevökben is szivem mélyéből kö­szönetet mondok; a hivatásnak velők együtt lelkiismeretes akarattal szentelem egész erőmet. (Éljenzés). Talán fel fog emelni feladatom ma­gaslatára az a rajongó lelkesedés, a melylyel ősi alkotmányunkban a nemzet hatalmas politikai géniuszának legcsodálatosabb művét bámulom és az a törhetlen hit, a melylyel a parlamenti in­tézményekhez, különösen j)edig azok népkéj)vise­leti tényezőjének hatalmi állásához ragaszkodom, (Éljenzés.) mert ebben látom ugy a politikai szabadságnak, a nemzeti önkormányzat gondola­tának, mint közjogi önállóságunknak legerősebb biztositékát. (Igaz! TJgy van!) Azok a föltéte­lek ugyanis, a melyekhez a parlamenti kor­mányforma a fejedelmi jogok gyakorlását köti, egyfelől azok állandó összhangját biztosítják a nemzeti akarattal, másfelől lényegileg és for­mailag elkülönítik a magyar királyi jogkört attól a fejedelmi jogkörtől, a melylyel ő Felsége mint más országok fejedelme bír; (ügy van! Éljenzés a szélsőbal oldalon.) általuk nyilvánul meg tüzetesen a magyar királyi hatalom önálló közjogi személyisége és ezzel a magyar korona függetlensége. (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nem csoda tehát, hogy a nemzet oly szi­vósan küzdött alkotmányának jjarlamenti át­alakulásáért, és hogy most is, eltérőleg attól a szkepticziznmstól, mely a parlamenti intézménye­ket másutt környékezi és mely a reakezionárius irányzatok olcsó szellenieskedésének valóságos divatezikkévé vált, féltett nemzeti kincsként őrzi ez intézményeket és szorgos munkával fá­radozik azok súlypontjának, a népképviseletnek megerősítésén ugy gyökereiben, tudniillik a nép­től való függésében, mint működésében — t. i. minden egyéb tényezőtől való függetlenségében. (Általános, élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az én politikai életemnek is ezek az alap­vető meggyőződései, melyek elhatottak agyam­ból szivemre, átmentek húsomba és vérembe egy közel harmincz éves kéjDviselői pálya harczaiban és tapasztalásaiban. (Altalános, élénk éljenzés.) A ki ezekkel telítve lép az elnöki polezra, an­nak itt csak egy gondolata lehet: akkép viselni tisztjét, hogy a népképviseleti kamarának méltó­sága megóvassék, tekintélye gyarapodjék, ha­talma növekedjék. (Elénk helyeslés.) Becsületes szándékom tudatában teljes bi­zalommal lépek e nagy ezólok szolgálatába, bízva mindenekfölött Isten segítségében, bízva e szék

Next

/
Oldalképek
Tartalom