Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-17
17. országos ülés 1901 november 26-án, kedden. 223 önálló vámterület kérdése önmagától fog előtérbe nyomulni, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a többség felirati javaslata, hogy bárom évtizede ez az ország anyagi és közművelődési téren oly rohamos haladást tett, hogy az egész világ bámulatát kivívta. T. ház, közművelődési téren tett ez az ország haladást, de nem a szabadelvű politikai irányzat égisze alatt; (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon) mert ez csak egy véletlen szerencsétlenség volt, hanem a szabadelvű politikai irányzat daczára tett a kulturális téren haladást. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban azt állítani a felirati javaslatban, hogy három évtized alatt az anyagi téren oly haladást tett, mely az egész világ bámulatát kivivta, ezen ha nem is az egész világ, de az egész ország bámult. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert azóta, a mióta az osztrák államadósságot elvállalta az ország, azóta szegényedik, gazdaságilag és kulturálisan sülyed, és mindez történik épen ezen három évtized alatt, mióta ez a politikai irányzat vezeti Magyarországot. {Igaz! TJgy van/ a szélsöbaloldalon.) Már most, ezeknek tudása mellett, mert ezeket részint a miniszterelnök ur, részint a pénzügyminiszter ur beszédéből, részint a felirati javaslatból vettem ki, ragaszkodni mereven az osztrák politikához, ez igazán magyarellenes cselekedet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egyetlenegy megokolása van ennek a kérdésnek, mely itt lappang közöttünk, s ez a nagyhatalmi kérdés. Erről nem akarok részletesen nyilatkozni, csupán ennek a korszaknak nevében, melyet képviselek, kívánok egy megjegyzést tenni, hogy t. i. nem nagyhatalom akarunk mi lenni, hanem akarunk élni boldogan, szabadságban, ebben az országban. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nekünk a nagyhatalmi állásból hasznunk nincs, mert oda künn nem is ismernek bennünket, s igy ez is csak Ausztria érdeke. Ily gazdasági viszonyok közt felakasztanak a Bazilikára egy drótot, összekötik vele a SzentIstván tornyát, s ezt a válságban sínylődő nagybeteg embert odaszólitják: gyere kötóltánczot tánczolni. Értem ez alatt a kvótafelemelési törekvéseket. En nem akarok saját meggyőződésemből érveket állítani, mert az igen t. ház ugy sem fogná nekem elhinni, hogy a kvótát Magyarországon emelni nem szabad, hanem szabad legyen e kérdésben egy országos tekintélyű véleményre hivatkozni. Egy nagy férfiú élt közöttünk, ki a nemzeti eszmék zászlóvivője volt, könyvet irt a hazafiságról, de mielőtt hatalmas egyéniségével valamit lendíthetett volna gyakorlatban is a haza sorsán, elszólította közülünk, a küzdők sorából, a végzet. 0 abban a munkájában a többek közt azt mondja: »Ausztria élvezi azon kamatokat is, melyeket Magyarország az Ausztriában elhelyezett tekintélyes államadóssági czimletek után Ausztria erőinek javára évenkint kiizzad. Mindazonáltal a két állam gazdasági erejének különbözősége oly nagy, hogy a legáltalánosabb és legdurvább vonások is elegendők annak megállapítására, hogy Magyarország ipari ereje az osztrák iparral szembea még csak komolyan szóba sem jöhet.« Továbbá: »Nein szenved kétséget, hogy felelőség terheli a magyar kormányt azon kétértelmű magatartásért, melyet a kvótakérdés eddigi vajúdásain keresztül tanúsított. Nem is' a kvóta megállapításáról van többé szó, hanem arról, hogy Magyarország minden más ország kizárásával maga intézkedhessek.« És végül: »Magyarországon a kvótát emelni hazafiatlanság!« (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ki volt az?) Ez a férfiú Horánszky Nándor igen t. képviselőtársam volt, a ki három évvel ezelőtt ezt a könyvet megírta. Ez a könyv azonban ma már nem kapható. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Az ifjúság lelkesedésével mondom, hogy szellőztetést kérünk. Őszinteséget a politikában is, mert Magyarországon politikai Miatyánkká lett az, hogy a politikában minden szabad és semmi sem erkölcstelen. A mai közviszonyoknak, a mi a gazdasági kérdésre is vonatkoztatható, a közjogi helyzeten kivül két oka van. Az egyik az, hogy a nemzet tagjai nem törekednek a műveltség felé azért, mert a kormány nem irányítja a nemzet figyelmét arra a térre; a másik pedig az erkölcsi romlottság. Erkölcsi romlottság a politikában a szó politikai értelmében és erkölcsi romlottság a szó teljes értelmében a nép rétegeiben. Nagyon könnyelműen gondolkozik Magyarország jövendő sorsa felől, a ki ezeket, az ellenzék sorából felhangzó panaszokat, figyelemre nem méltatja. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kell-e, hogy ismételjem mindezeket; kell-e, hogy ismételjem, hogy Magyarország évtizedek óta a politikai szolgálatok kortestanyája volt? (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A ki a kormány szekerét tolta: az haladt, az boldogult; a ki pedig az Isten által beleoltott és a törvények által elismert meggyőződése szerint gyakorolta politikai jogait: az nem ritkán ugy az anyagi, mint az erkölcsi megsemmisülés örvényébe taszíttatott. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kell-e, hogy minden nap akaszszanak és hogy minden bűnöst felakaszszanak? Nem elég-e az, hogyha egyáltalában akaszztanak ? A szó teljes értelmében vett bűnnek is számtalan útja van, rájön ezekre a megtévedt ember, csak egyszer számoljon le lelkiismeretével, mert nem megtóvelyedés-e, a midőn meggyőződését elhallgattatja azért, mert érdeke mást kivan. Hiszen a tolvajnak is az az érdeke, hogy az a kincs, a melyet lát, ne ott maradjon, hanem odamenjen, a hová ő kívánja, Ezen közállapotok romlottságához, nagyon hozzájárul a mai magyarországi közigazgatás, melynek reformja egyik legégetőbb kérdését képezi ennek a parlamentnek és mégsem tud ez a reform bekövetkezni. Itt tessék akasztási szisztémát gyakorolni, mert ezek az emberek a múlttól nem akarnak elválni. (Igaz! TJgy van!
