Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

16. országos ülés 1901 november 25-én. hétfőn. 213 felelni, hanem még csak egyre akarok reflek­tálni. Azzal kezdte a t. képviselő ur, hogy le­gyalázta a sárga földig azt a röpiratot, a mely­ről azt állította, hogy az a néppárt kezéből ke­rült ki. T. képviselőház! Nemcsak a néppárt kezéből került ki, hanem nyilvánosan mindenki előtt beval­lom, hogy első sorától az utolsóig én irtam. (Zaj és derültség jobbfelöl.) Csak tessék meghallgatni! Azt, hogy én voltam annak a szerzője, a restel­kedés bizonyos nemével vallom be, azért, mert (licsérőleg magamról szólni nem szeretek. Pichler Győző: Ilyen irodalmi termék nem jelent meg ötven év óta! Molnár János: Tessék meghallgatni az erről az irodalmi termékről szóló kritikát. Azt hiszem, hogy mind a liberalizmust, mind az értelmiséget, tekintve, nyom talán valamit a latban a »Pesti Hirlap«. A Pesti Hirlap nem ugyan szükséges­nek, hanem helyesnek találta, hogy megvezér­czikkezze azt a füzetet, a melyet én tréfából neki beküldtem. Történt ugyanis az, hogy mi kiadtunk egy brosürát és mikor az már réges­régen elkelt, valami négy-öt hónap múlva jött a Pesti Hirlap nyomába, ép ugy, mint Ivánka t. képviselő ur és nagy garral elmondta, hogy mit csinált a néppárt! Ezért én ennek az uj füzetnek első példányát mindjárt átküldtem neki és erre ő másnap egy vezérczikkben, a mely­nek egyes részleteit felolvasom, igy felelt. Pichler Győző: Jó volna egészen! Molnár János: Ha nem untatja, egészen! Tehát (olvassa): »Kitartó munkássággal, az eszközök gondos megválasztásával és a köznép nyelvén csak a néppárt tud korteskedni. Igaz, a mi igaz. Itt van a népies röpirat asztalunkon. Molnár János apátban van elég humor, hogy maga küldte be, a mint hozzánk intézett leve­lében némi kis gunynyal írja, még jókor, nehogy elkéssünk annak méltatásával. Azt persze nem irja meg, hogy hány nyelven és hány százezer példányban röpült már ez a ponyvaszerű füze­tecske szanaszét. De annyi bizonyos, hogy jól van lanszirozva. Legyünk igazságosak és lássuk meg a valóságot. Ez a 63 oldalas füzetke na­gyon ügyes instrumentum. A czime: »Kire sza­vazzunk ?« Mellé van nyomtatva: Ha elolvastad, add tovább! Ki irta, nincs rajta. De rajta van, hogy a meddig a készlet tart, ingyen kapható a néppárt czentrumában. Máskülönben is jó külsővel, hogy ugy mond­juk, ködmenben jelenik meg. ügy, a hogyan a nép szereti és megszokta az olcsó nyomtatvá­nyokat. Semmi nyomdai disz sincs rajta. Közön­séges ponyvapapiros, jó nagy és tiszta betűk. Részekre felosztva az egész, hogy a paraszt agya velejét egy-egy olvasás meg ne terhelje. Bizony, édes atyámfiai, okosabban van ez kigondolva, mint a nagylélekzetü és diszes nyo­mással kiadott képviselői levelek vagy programm­beszédek,. És a belseje? A belseje az mester­munka. Érteni kell azt. Molnár János plébános volt és a parochiákon ismerik a nép eszejárását. 0 is ismeri. Tudja, hogyan kell hozzáférni ahhoz a jól elzárt kamarához, a hol a paraszt a má­sodik eszét őrzi. Szinekkel vegyiti azt, a mi elvont természeténél volna a műveletlen ész előtt homályos. Népies közmondásokat, hasonlatokat sző bele, a ház környéke és a bútordarabok jó szolgálatot tesznek neki. Azonfelül a tehén, a borjú,, a ló, a házőrző kutya, a macska, a tyúk, sat. És a parasztnép mesélő kedve . . . A füzet mindjárt is egy mesével ejti meg az együgyű olvasót. így megy ez a kis könyv véges-végig; csupa hasonlat, csupa mese, csupa népies szólam. És a mi fő, egyszerű, népies magyar nyelv. Csuda, hogyan el tudja benne magyarázni — pedig megrótt — a t. képviselő ur és persze, ferdíteni még az Adria-szerződést is. Apponyiéktól is csábitgatja szépen a régi embereket. A függet­lenségipárti választókat is édesgeti. Ugron Gábort — Oh! — megdicséri, de azt mondja, hogy ők kevesen vannak és semmit sem tudnak elérni e miatt. Hanem persze a néppárt, a nép­párt! Le van irva a néjjpárt keserves üldözte­tése. Jó, hogy Molnár János nincs odapingálva, mivel az ő embonpoint-ja nagy tiltakozás volna a martiromság ellen.« (Derültség.) Látják, hogy az nincs! (Tovább olvas): » Zsandárok, elfogatá­sok stb szerepelnek. Azután a néppárt harczai. Az összeférhetlenség persze néppárti Herkules­cselekedet stb. Végül lélekhez szóló felhívás, hogy a néppártra kell szavazni. Hát akármit is méltóztatnak gondolni, jó könyv az, ezt pedig azért kell megmondani, mert jó tudni az innen való hadakozóknak is, hogy az ellenség miféle puskákkal és ágyukkal lövöldöz. Ezeknek bizony jó fegyvereik vannak, jól ki­eszelték maguknak.* Hát, t. képviselőház, nem lehet többet be­szélnem, pedig még nagyon sok mondanivalóm volna, de hát majd máskor. Most ezzel akar­tam csak röviden felelni azokra a vádakra, a melyek ellenem és a néppárt ellen felhozattak. Egyébként kijelentem, hogy elfogadom gr. Zichy János képviselőtársam felirati javaslatát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az idő előre lévén haladva, a ta­nácskozást félbeszakítjuk. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére javaslom ki­tüzetni a most folyó válasz-felirati vitának folytatását. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Az ülés végződik 2 óra 25 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom