Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-16
16. országos ülés 1901 november 25-én, hétfőn. 209 nagyobb köztük a nyomor, bogy zab-kenyéren élnek, krumplival táplálkoznak, (TJgy van! TJgy van! a haloldalon.) Ivánka Oszkár: Ez nem áll! Molnár János: Ha ez másként lehetne egyszerű tagadással, annak mi is örülnénk, de ők örülnének a legjobban. Tehát, t. képviselőház, azt panaszolják ezekben a czikkekben, hogy úgyis nyomorultak és szegények lévén, még azért az egyért is, a mi úgyszólván velük született és tőlük elválaszthatatlan, t. i. nyelvükért is üldözést szenvednek, hogy görbe szemmel nézik őket, ha tót könyvet vesznek kezükbe, sőt még ha tót imakönyvvel járnak is vagy abból imádkoznak, Kubinyi György: Ez nem áll! Valótlan! Tagadom! (TJgy van! TJgy van! a jobbóldalon.) Molnár János : Hogy áll-e vagy nem ? Azért, mert a t. képviselő ur tagadja, azért még nem áll az, hogy nem áll. (Derültség jobbfelöl.) T. képviselőház ! Hogy igenis üldöztetnek... Kubinyi György: Nem igaz! (Ellenmondások balfelöl.) Molnár János: ...akárhány helyütt a nyelvükért . . . Kubinyi György: Tessék eseteket felhozni! (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) Elnök: Ne tessék a szónokot félbeszakítani! Molnár János: Csak tessék türelemmel lenni, ne tessék helyettem beszélni, majd beszélek én. T. képviselőház ! Ha jól emlékszem, Csaczára vagy más valamely felvidéki városra vonatkozólag én magam interpelláltam a belügyminiszter urnak elődét, hogy ime, ott egy estély alkalmával a Katholikus Körben az ifjúság akart tót szindarabot előadni és azt neki megtiltották. Hát hogyan adjanak elő azok magyar, vagy nem tudom minő nyelvű szindarabot, mikor magyarul maguk se tudnak jól, ámbár tanulnak. Vészi József: Tanuljanak meg magyarul! (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) Molnár János: Csak várjon Vészi képviselő ur, rátérek erre is, csak jól tessék emlékezni! Tehát, t. képviselőház, meggátolták azt, hogy azt a szindarabot ott előadják, holott ott másként mint tótul nem is lehet beszélni a néppel. Azt mondják, t. képviselőház, bizonyosan, hogy hát magyarosítsunk. (TJgy van! TJgy van!) Én is azt mondom, hogy magyarosítsunk. De előbb felolvasok valamit, t. képviselőház. Midőn a magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tették, akkor Széchenyi ezt mondta (olvassa): »Törvényeink egy hajszálnyival sem irnak elő többet, mint hogy a holt latin nyelv helyébe az élő magyar nyelv lépjen*. És aztán azt mondja (olvassa): »Aki ennél kevesebbet vagy többet követel, az vagy megfeledkezett a nemzetiségek jogairól vagy a nép igazairól«. Már pedig azt hiszem, hogy ez a férfiú volt olyan hazafi, mint pl. Vészi ur, (Derültség a baloldalon) mert hiszen a legnagyobb magyarnak nevezi őt a történetírás. KÉrVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. Vészi József: Az 60 esztendővel ezelőtt volt. sokat fejlődtünk azóta! Molnár János: Csak tessék kérem várni, reátérek erre azonnal! Én is azt mondom, magyarosítsunk, természetesen a kellő mértékkel, a kellő határokon belül és nem tulcsapongva, mert ezáltal csak elidegenitjük az idegen ajkuakat, nem hogy megnyernők, azt érjük el, a mit nem akartunk elérni, és, a mit elérni akartunk, azt el nem érjük. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) Pichler Győző: Németország Posenben most bottal németesit! Molnár János: Ajánlom, ha méltóztatik és tetszik, ezen módot, azok érdekében, a kikről azonnal szólni fogok. T. képviselőház! Mikor most legutóbb a népszámlálást megejtették, kitűnt, hogy van egy faj Magyarországon, a mely igen sok lakoät számlál és a melyből Budapesten magában 167.000-en vannak. Ez müveit, értelmes faj; tanulással foglalkozik; nevelteti, taníttatja gyermekeit, ugy, hogy ,azt hiszem, mind valamennyi tud magyarul. És mégis, a »Budapesti Hirlap« azt írja ugyanakkor, hogy ezen 167.000 embernek, az egy dohányutczai zsinagógát kivéve, a hol felváltva van magyar és német isteni tisztelet, mindenütt német az isteni tisztelete. Vészi József: Hiba! Föltétlen, hiba, a melyet rosszalunk, a melylyel magunkat nem azonosítjuk, a melynek orvoslását követelni fogjuk. (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Ne tessék a szónokot félbeszakítani. Molnár János: Hát lássa, t. Vészi képviselő ur, ha olyan nagyon akar magyarosítani, a mint én is kívánom, hogy magyarosítsunk: tessék ott megkezdeni! Vészi József: Megkezdtem! Molnár János: Majd meglátjuk! (Zaj.) Azután arról panaszkodik a képviselő ur, hogy ezekben a czikkekben a kivándorlásra hívnak fel. Erre nézve azt mondja a czikk (olvassa): »Minthogy egyik szerencsétlenség a másikkal karöltve jár, azért a kivándorlás, kedvet ad az otthonmaradottaknak is, a további kivándorlásra.* Tehát a kivándorlást szerencsétlenségnek nevezi. Azután azt mondja (olvassa): »A mi embereink egyike a másikat csábítja Amerikába.« A mire csábítani kell, az mindig helytelen és tilos dolog. (Folytatólag olvassa): »Azon leveleket, a melyeket eddig nekem Amerikából küldenek, nem is merem nyilvánosságra hozni, félve attól, hogy ez elősegítené a kivándorlást.« Hát ez nem kézzelfogható]ag és egészen érthetőleg lielyteleniti és rosszalja a kivándorlást? Hanem, hát t, képviselőház, ezeket találtam én benne ós noha csak ezeket találtam benne és semmi államelleneset, én mégsem irnék így. — (Zaj.) Miért? Azért, mert félreértésre adhat alkalmat, pl. ez a passzus, — pedig teljesen az