Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

206 16. országon ülés 1901 november 25-én, hétfőn. napvilágot látott az önök közvetítésével, az önök pénzével, helytelennek tartják, tessék dezavuálni, ugy a mint mi elitélünk minden rosszat, s a mint többek között ezt is elitéljük az ország szine előtt, de akkor, azt hiszem, nagyon keve­sen fognak a néppárton maradni és azok majd tiszteletet érdemelnek a mi részünkről. Artim Mihály: En azt mondom, hogy pecca­tur intra et extra inuros! (Nagy zaj és ellenmon­dások a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Itt van egy más lap, az országnak egy más vidékéről, mely azt mondja, hogy veszélyeztetve van a magyar szabadelvü­ség . . . (Félkiáltások a baloldalon: Melyik az a lap!?) a pozsonyi Felsőmagyarországi hirlap. Ha tetszik Molnár János képviselő urnak, átad­hatom az iratokat (olvassa): »Én mint jó római katholikus a nagyobb veszélyt abban látom, hogy az elnyomott nép egyszerre öntudatra ébred, belátja azt, hogy ő, az ő lelki üdvösségének gon­dozója, gyermekeinek nevelője őt tévútra vezette, akkor annak következése igen szomorú, mert ha a nép elvesztette bizalmát papjában, a kiben azután már nem lelki pásztorát, de politikai agitátort lát, elfordul nemcsak tőle, de otthagyja a vallást is.« (Igaz! Ugy van!) Molnár János: Hiszen ez az önök malmára hajtja a vizet! (Zaj.) Ivánka Oszkár: Tökéletesen osztom, szóról­szóra helyeslem ezt a felfogást. Midőn mi a választási mozgalomból minden inkorrekt és minden jogosulatlan agitácziót ki­küszöbölni akarunk, én remélem a miniszter­elnök ur politikai bölcseségétől, l±ogy a vallás­sal való ilyen agitáczióval, mint egyenesen a vallás lealacsonyitásával és az ország vallási és erkölcsi alapjainak megingatásával szintén le fog szá­molni és meg fogja a jövő választásokra találni a módot arra, hogy ez a jogosulatlan befolyás se érvényesüljön. (Élénk tetszés a jobb- és a szélsobaloldalon.) Egyébként, t. ház, a midőn ismételten kije­lentem, hogy azok iránt a papok és plébánosok iránt, felekezeti különbség nélkül, a kik vallá­suknak igaz hivei, a kik idejüket arra szentelik, hogy a hivek lelki üdvösségét gondozzák és egyébként is életüket azzal töltik, hogy a nép­nek tanácsadói és jóltevői, nagy tisztelettel vi­seltetem (Élénk helyeslés a jobb-és a szélsobalolda­lon.), és azt hiszem, hogy mindenki osztozik abban a felfogásomban, és midőn ezeket a legbecsülendőbb és legtiszteletreméltóbb emberek közé sorolom, a kik igazán megérdemlik a tiszteletet, azokat, a kik ilyen agitáczióban tevékeny részt vesz­nek, a kik magukat azzal szolidárisnak vallják, a leghatározottabban elitélem. (Élénk helyeslés a jobb- és a szélsobaloldalon.) Teljes bizalommal a kormány iránt, teljes ragaszkodással pártomhoz, elfogadom a szabad­elvüpárt feliratát. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Illyés Bálint jegyző: Molnár János! (Sáli­juk ! Halljuk!) Molnár János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon szeretném, ha a mi kedves Józsi bátyánk lefordítaná azt az epithetont: stereotip. mert mindig ki szokta korrigálni, ha idegen szót mondunk. Madarász József: Kiigazítani! (Derültség.) Molnár János: Kiigazítja igen; nekem pedig ezt a szót kell most használnom, hát bocsásson meg. Stereotip frázissá kezd ugyanis válni, a legutóbbi napokban három szónoktól is hallot­tuk, hogy »nem volt szándékom a vitában részt venni« stb. ííekem sem volt szándékom e vitá­ban részt venni, de egynémely felszólalás és fel­olvasás engem is felszólalásra és felolvasásra késztet. Mindenekelőtt és első sorban a minapi két közbeszólásra válaszolok, mert itt, t. képviselő­ház, az a szokás kezd divni, a mit én már egy­két év előtt tapasztaltam, hogy rákiáltanak va­lakire valamit közbeszólásként, vagy felolvasnak valamit a házban, azután az illetőn, hacsak nem védekezik tizenötször, húszszor, huszonöt­ször, rajta ragad az. T. képviselőház! Azt a közbeszólást, a melyről szólandó vagyok, már két-három esz­tendő óta ismerem. Értem azt, a melyet tegnap­előtt Kubinyi György t. képviselő ur kiáltott közbe oly módon, hogy »A szabadkai lapra ki adta a kaucziót?« Kubinyi György: Igen! Molnár János: Azután kiegészítette egy epithetonnal — pardon: jelzővel — Olay Lajos képviselő ur, a ki azt kiáltotta közbe: »A pán­szláv szabadkai lapra ki adta a kaucziót?« Olay Lajos: Ugy; van! Eelelek is rá! Molnár János: "Én is felelek rá. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy öt évvel ezelőtt a boldogult szabadkai prépost­jdébános, Mamusics, a kinek emlékét ma is áldják és a kinek szeplőtlen hazafiságához ár­nyék sem fér, azt kérte tőlem, adnék kaueziót egy szerb lapra, a mely a néppárt elveit volna hirdetendő. Adtam. Az a lap valami másfél esztendőn át egészen szépen, mindenkinek meg­elégedésére működött, de egyszer azt irták nekem, hogy ez meg ez van a lapban. Én talán még ugyanazon a napon egy szerbül tudó férfiút kérdeztem meg, hogy mit jelentenek az illető szavak, és midőn meggyőződtem róla, hogy csakugyan államellenes dolgok, ugy a mint azt nekem megírták, abban a perezben irtam a polgármesternek és visszavontam a kaueziót. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, lehet-e képzelni vagy várni valakitől ennél tisztességesebb, becsülete-

Next

/
Oldalképek
Tartalom