Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

198 16. országos ülés 1901 Vita tárgya volt a fiumei kérdés. Rövid kivonatban, de bű fordítás szerint ezt mondta: »Separatum corpus sacrae coronae oly territóriu­mot jelent, a mely felett sem Magyarország, sem Horvátország, hanem a két ország és ország­gyűlés gyakorolja az uralom jogát«. Német nyel­ven, — mert igy jelenik meg: Das Eecht der Gebietshoheit. Az ily viszony számára a tudo­mánynak sem leket más elnevezése, mint: con­dominium. Folytatólagosan ezt mondja: »Az, hogy a két fél a condiminiumot pro diviso, vagy indiviso, megosztva vagy osztatlanul akarja-e berendezni, az az ő megegyezésüktől függ«. Szabad-e ezt a magyar állam területén, lehet-e ezt Magyarország területi integritásának megsértése nélkül hirdetni ? Nem tulajdonítanék én, t. ház, oly túlságosan nagy súlyt annak a tudós urnak, hogyha ez a tan uj volna, de ezt a tant hirdette már Starcsevics 1881 február 3-án. A mikor tehát Pliverics arra vállalkozik, hogy Starcsevics tanát az államjogi tanár tudá­sának erejével, hatalmával és befolyásával, az országgyűlési képviselő, a politikus súlyával és nagy nyilvánosságával, hirdesse és beoltsa gene­rácziókba, ezt egyébnek, mint a szeparatisztikus törekvések nagymérvű kifejtésének nevezni nem tudom, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ugy van, hogy a magyar állam érdekének megóvása szempontjából minden tünetre vigyázni kell, ez sokkal több, mint tünet, ez rendszer, melyet összetett kezekkel tűrni nem szabad! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a Pliverics doktor, a ki, ha jól tudom, egyúttal képviselőtársunk is, azt is hirdeti, hogy Horvátország állam. Ha Horvátország állam, t. ház, akkor a mi közjogunk hamis. De hogy mennyire nem állam és mennyire jobb tudomása ellenére terjeszti ő e tant és oltja be mint egye­temi tanár 25 év óta a zágrábi egyetem ifjúsá­gába és nevel számunkra egy Starcsevics-, Stross­mayer-Pliverics-féle és egyéb ilyen kedves el­vekkel beoltott generácziót, csak nagyon röviden méltóztassék megengedni, hogy nem a mi figyel­meztetésünk, hanem az igazság felelevenítése vé­gett Deák Ferencznek egy nyilatkozatát czitál­jam. Nem uj ez a törekvés Horvátországban. Az a hires zágrábi levél, mely 1861-ben Deák Ferenczet megszólalásra kónyszeritette, ugyan­azon forrásból táplálkozott, ugyanezt a hangot használta, a testvéri szeretetnek ugyanazon me­legsége sugárzott belőle felénk, mint ezekből a Pliverics-féle tanokból. Horvátország állami kér­dése kapcsolatban Fiume condominiumának kér­désével akkor is napirenden volt. Ezen zágrábi levélben számos nyomatékos indokon kivül Deák válaszában azt mondja, hogy a független önállás­nak leglényegesebb része a törvényhozás terén az, hogy a nemzet önmaga határozza meg az állam szükségére fizetendő adónak mennyiségét. Itt aztán idézi Deák azt a tényt, hogy 1790-ben Horvátország rendéi követeik által előterjesztést november 25-én, hétfőn. tettek a magyar országgyűlésen, melyben köve­telték, hogy alkottassák törvény, mely szerint Horvátországnak adója mindig a magyar ország­gyűlésen tárgyaltassék és határoztassék meg. A közigazgatási autonómia körében hasonlóan kö-. vetélték a horvátok, hogy ezentúl Horvátország közigazgatása a magyar királyi helytartótanács alatt álljon és ez törvény által biztositassék. így jött aztán létre Horvátország határozott kíván­ságára az 1790 : LVIII. és LIX. t.-cz. Ezen tényekkel és a históriából kimutatható tények egész lánczolatával szemben grábi egyetem fizetett nyilvános tanára, az államjog tanára 25 esztendő óta hirdet ilyen tanokat az egyetemi kathedráról és mint képviselő a tartományi gyűlés nyilvános ülésében, népgyűléseken. És most eljutottam ezen kérdésnek leglényegesebb részé­hez, midőn azt kell kérdeznem : hol vannak a hor­vát képviselők ? A horvát kiegyezési törvény meg­alkotása után megállapittatott törvényileg, hogy 40 horvát képviselőnek van itt helye. Nem azért hozta meg az ország ezt az áldozatot, hogy a horvát képviselő urak otthon üljenek. Nemcsak udvariassági aktus volt ez a magyar törvény­hozástól, megilleti őket e hely, de ha megilleti, kötelességeket is ró reájuk. Kívánatosnak tartja a magyar országgyűlésen mindenki, hogy a hor­vát tartománygyűlésen választott képviselők itt üljenek, itt adják elő sérelmeiket, vegyenek részt a nyilvános tárgyalásokban, aggályaikat itt oszlassák el, nem pedig a horvát tartomány­gyűlésen és zágrábi népgyűléseken lázítsák, izgas­sák — bocsánatot kérek, nem találok más kife­jezést — a horvát népet az anyaország ellen és beszédeiket ezer és ezer példánjban ingyen terjesz­szék, hogy megmérgezzék vele a közvéleményt. (Igaz! Ugy van! szélsöbahldalon.) Egy közbeszóló t. képviselőtársam felemii­tette, tehát én sem hallgatom el, hogy vala­hányszor vasút, csatorna, ösztöndíj és más néven nevezhető segély kell, akkor Horvát­ország Magyarországgal édes testvéri viszony­ban van, de minden más alkalommal, mikor a magyar állam erősítéséről, egységéről van szó, akkor hol Ausztria felé, hol Póma felé kacsint­gat, csak azt nem teszi, a mit tennie kellene, ha igaz tényezőjévé akarna lenni a trónbeszéd­ben kifejezett, a magyar nemzetével egyező királyi óhajtásnak is, a mely akképen hangzik, hogy a magyar állam kiépítése munkájának nem szabad szünetelni. (Tetszés a szélsöbahldalon.) Csak még egyet t. képviselőház. (Halljuk! Halljiűi!) A t. miniszterelnök ur talán. nem veszi rossz néven tőlem, ha én, közjogi tudásom fogyatékosságát, az ő tudása segélyével akarom kiegészíteni. Óhajtanám tudni, hogy van-e kü­lönbség abban a terminológiában, a melyet a trónbeszódre szoktak alkalmazni és abban, a melyet a t. miniszterelnök ur igen szorosan konstruált beszédeiben szokott használni: a ma­gyar állam és az egységes magyar állam fogalma között? At. miniszterelnök ur székfoglalójában az

Next

/
Oldalképek
Tartalom