Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. l&l — az 1897 : XXX. t.-czikken, vagyis a nagy vasúti beruházási törvényen alapulnak és annak a keretébe, programmjába tartozván, részint az eddig engedélyezett összegekben, részint az 1902. évi előirányzat szerint enged él yezendő Összegekben teljes fedezetet fognak találni. A megrendelendő vaggonok fedezete tekintetében a kormány azt javasolja a törvényhozásnak, hogy azoknak vételára három egyenlő részletben illesztessék be az illető évek költségvetésébe, tehát 1902., 1903. és 1904-ben, megjegyezvén, hogy már az 1902-ik évi előirányzat erre való tekintettel készült. A népfelkelés felfegyverzésére szükséges fegyverek és lőszerek vételára a pénztári készletekből lévén kifizetendő, erre nézve már legközelebb abban a helyzetben lesz a honvédelmi miniszter ur, hogy a törvényhozás elé egy törvényjavaslattal léphet. A mi végül a közúti vashidak költségeinek fedezését illeti, (Halljuk! Halljuk!) erre nézve a kormánynak szándéka az, (Hallj uh! Halljuk!) hogy ezt abba a törvényjavaslatba fogja beilleszteni, a melyet más sürgős és elodázhatatlan vasúti beruházások tárgyában közelebbről fog a törvényhozás elé terjeszteni. Midőn a kormány, tekintettel a súlyos viszonyokra, mindezeket az intézkedéseket saját felelősségére megtette, tette ezt abban a biztos hitben és abban a biztos tudatban, hogy maguk a legközelebbről és első sorban érdekelt felek is be fogják látni, hogy^az ilyen segély-akczió kivételes intézkedés, (Elénk helyeslés a jobboldalon) hogy azt megismételni gyakran és mintegy rendszerré tenni abszolúte nem lehet, hogy egy ország iparát folytonosan állami megrendelésekkel és állami szubvencziókkal fentartani abszolúte lehetetlen; (ügy van !• ügy van! a jobboldalon) tette tehát azzal a hittel, azzal a meggyőződéssel, hogy maguk az első sorban érdekeltek mindent meg fognak tenni a maguk körében arra nézve, hogy a jelenlegihez hasonló helyzet lehetőleg többé elő ne álljon, és részint restrikeziók, részint más ipari ágazatokra való átmenetel által meg fogják szüntetni a maguk köréhen az egészségtelen konkurrencziát és oda fognak törekedni, hogy az ipari termelés mérve az országban az ország valódi gazdasági szükségletének mérvéhez alkalmazkodjék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi az egyenes adók reformját illeti, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) már múlt expozémban volt szerencsém rámutatni azokra a körülményekre, a melyek ennek a nagy fontosságú reformnak gyors bevégzését eddig akadályozták. Volt szerencsém az akkor fennforgott politikai körülményekkel együttesen utalni arra, hogy a gyors befejezést főleg az a körülmény akadályozza, hogy minél tovább haladunk ebben a reform-munkálatban, annak köre annál inkább tágul, mindig több és olyan ágazatát ismerjük fel egyenesadó-rendszerünknek, a mely bevonandó a reform keretébe, minthogy jelenlegi alakjában abba be nem illeszthető. A mint méltóztatnak talán visszaemlékezni, az eredeti programm szerint az egyenes I adók reformja a következőkre terjedt ki: (Halijuk! ) Halljuk!) Először a földadó revíziójára, azután I a házadónak és a keresetadónak reforinálására, az általános jövedelmi pótadó megszüntetésére és ennek helyébe az uj általános jövedelmi adó behozatalára és mindezekkel kapcsolatban a pénzügyi adminisztráczió reformjára. {Halljuk! Halljuk!) Ez volt a reform eredeti kerete. Ma, t, képviselőház, mindezeken kivül kiterjed a reform a tőkekamat- és járadékadóra, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára, a bányaadóra és tervben van az is, hogy a négy ed-osztályú keresetadóból egy uj adót, az illetményadót alkossuk meg. Ebből kiderül, hogy ma már a reform az egyenesadók egész területére kiterjed, annak minden egyes ágára kivétel nélkül, tehát oly óriási terjedelemmel bir, hogy azt kell mondanom, hogy, habár a dolog természeténél fogva a reform konczepeziójának egységesnek kell lennie, annak életbeléptetése egyszerre, egy időpontban, még ba lehetséges volna is, nem volna helyes, nem volna praktikus; nem volna praktikus pedig azért, mert összes egyenesadótörvényeinket egyszerre az egész vonalon megszüntetni ugyanakkor, a mikor kénytelenek leszünk a helyhatósági szolgáltatásokat is, a megyei és a községi pótadókat is egyidejűleg reformálni, oly általános bizonytalanságot keltene közszolgáltatásunk egész mezején, a mely sem az adózó polgároknak, sem az adminisztrácziónak javára nem válnék, (ügy van! ügy van!a jobboldalon.) De az adminisztráczióra is oly terheket róna a dolognak egyszerre való létesítése, a melyeket az nem lenne képes elbírni és igy kénytelenek volnánk adó-adminisztráczionális közegeinket szaporítani, a mint Ausztriában történt a reform alkalmából, a mit azonban én nem ajánlhatok budgetáris okok miatt, másrészről azért sem, mert nem is lehet rövid idő alatt megfelelően iskolázott személyzetet kapni, (ügy van! jobbfelől.) Ilyen körülmények között alig marad más hátra, a reform gyakorlati keresztülvitelét illetőleg, mint ragaszkodni ahhoz az eszméhez, a melynek már ez év folyamán egyszer itt e házban szerencsém volt kifejezést adni, a melyet az akkori t. képviselőház helyeslően vett tudó másul: a reformot részletekben léptetni életbe; (Helyeslés jobbfelöl) megvalósítani először a reformnak azon ágait, a melyek megvalósíthatók minden előfeltétel nélkül s a melyek a legégetőbb bajok orvoslására vannak hivatva s csak később, másodsorban, midőn azok a feltételek bekövetkeznek, valósítani meg a reform utolsó részletét, t. i. ?z uj jövedelmi adó behozatalát, a mely mintegy betetőzését képezné az egésznek.