Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

15. országos ülés 1901 november 23~án, szombaton. 179 ismeretesen végrehajtani, az 1902. évben is az államháztartás egyensúlyát biztosítottnak tekin­tem. {Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az nem szenvedhet kétséget, hogy állami kiadásain­kat abban a mértékben fokozni mint, a hogy ezt eddig tettük, nem leszünk képesek, hacsak gazdasági viszonyaink tetemesen meg nem ja­vulnak, mert az alatt, mig a teljesen tévesen informált közvélemény folytonosan arról panasz­kodott, hogy mi nem költünk eleget fölclmive­lésre, iparra, kereskedelemre, kulturális intéz­ményekre és hogy elhanyagoljuk ezeket az ér­dekeket, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) mig folytonosan azt hangoztatták, hogy a pénzügyi kormányzatot fiskális szellem vezetiiiogy elvonja és összpontosítja a pénzt az állami pénztárakba és megfosztja ennek következtében azt attól az erőtől, a melylyel birna, ha az a forgalomnak adatnék át; mon­dom : a mig ezeket a panaszokat hallatta a közvélemény, addig a mi budgetünk szép las­san, észrevétlenül megnövekedett. Megnövekedett pedig oly rapiditással és oly mértékben, a mi­nőre Európa egy államában sem volt példa az utóbbi időben. (Mozgás a szélső baloldalon. Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) Hogy ezt igazoljam, nem szándékozom a mai állapotot a hatvanas vagy hetvenes évek álla­potával összehasonlítani, habár az összehason­lítás ezen az alapon is jogosult volna, de, hogy mindenki könnyen ellenőrizhesse az összehason­lítást, egyszerűen veszem az 1890. évi költség­vetési törvényt és összehasonlítom azt nem is a jövő évi előirányzattal, hanem a folyó évi költ­ségvetési törvény nyel, figyelmen kivül hagyva a póthiteleket, a melyek köztudomás szerint szin­tén emelőleg hatnak az állami kiadásokra. (Hall­juk ! Ralijuk!) Ha pedig összehasonlítom csak e két évnek állami költségvetését, ebből azt látom, hogy pl. a mig 1890-ben a földmivelési tárcza összes szükséglete 15,836.000 forint volt, — forintok­ban beszélek, mert a régi költségvetés forintban van számítva, — addig 1901-ben (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) az az összeg, a melyet a földmivelési czélokra költségvetésileg engedélyeztünk, 28,900.000 forint volt; tehát az emelkedés majdnem 100 perczent. A mig a ke­reskedelmi tárcza költségvetési szükséglete 1890-ben 47 millió frt volt, 1901-ben 104 mil­lió frt. (Mozgás a szélsöbaloldalon) tehát 121 perczent a növekedés. Mig az igazságügyi tárcza szükséglete (Halljuk! Halljuk!) 1890-ben 13 millió frt volt, 1901-ben 21 millió, tehát 61 perczenttel növekedett. A legóriásibb növekedést mutatja a kultusztárcza, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben 1890-ben az egész szükséglet 7,800.000 frt volt, és a folyó évben 20,800.000 frt van előirányozva, vagyis 185 perczent a növekedés, (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon) tehát majdnem 200 perczent. (Nyugtalanság a szélsö­baloldalon. Felkiáltások: A katonai költségek! ?) Elismerem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez helyes. De azután ily kézzelfogható tényekkel szemben azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy mindazok a panaszok, a melyek az iránt me­rültek fel, hogy nem költünk eleget, mindazok a panaszok, a melyek a pénzügyi kormányzatot fiskálizmussal, szükkeblüséggel és más ilyenekkel vádolják, az igazságnak még csak látszatával sem bírnak. (Igaz! Ugyvan! a jobb-ős a baloldalon!) Ámde nekünk a jövőben még igen nagy­fontosságú feladataink vannak, a melyeket meg kell oldanunk és a melyek az állam erejét igen nagy mértékben fogják igénybevenni. !Nem akarok e tekintetben sok dologra utalni, hanem egyszerűen arra hivatkozom, hogy előttünk van a tisztviselői kérdés megoldása, az adminisztrá­czió reformja és valószínűleg előttünk lesz előbb­utóbb az, a mire a legmagasabb trónbeszéd szintén czélozott: a haderő reformja, (Mozgás a szélsöbaloldalon) melyek mind kétségkívül elsőrendű eminens állami érdekek. En azt hi­szem, hogy ezeknek a nagy kérdéseknek a meg­oldásához csak akkor foghatunk, mikor gazda­sági viszonyainkban javulás állott be; de akkor is csak ugy, ha azután sok mindenféle apró­cseprő, magábanvéve helyes, szép és szükséges, de nem elsőrendű fontosságú kívánságainkat, aspiráczióinkat háttérbe szorítjuk és egész erőn­ket ezen nagy feladatok megoldására fordítjuk. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy ez mikor lehetséges, a tekintetben ma bármiféle nyilatkozatot, vagy kötelező ígé­retet tenni nem volna helyes dolog. Ma meg­elégedhetünk annak konstatálásával, hogy míg Európának mondhatni összes államaiban kedve­zőtlenek a gazdasági viszonyok és kedvezőtlenek kezdenek lenni az államháztartási viszomok is, mert mindig ujabb és ujabb ponton üt be az állami költségvetésekbe a deficzit: addig minálunk, daczára annak, hogy igen sok bajjal kell küz­denünk, hogy állami kiadásaink folytonosan nö­vekednek, az állampolgárok minden ujabb meg­terhelése nélkül, sikerült mindeddig fentartani az egyensúlyt. És én azt hiszem, elégséges ma konstatálnunk azt, hogy ezen költségvetési elő­irányzat alapján képesek leszünk az állampol­gárok minden ujabb megterhelése nélkül az egyensúlyt az 1902. évre is fentartani. (Helyes­lés jobbról.) És most még egynéhá-ny ügyre vonatko­zólag, melyek a költségvetési előirányzattal szo­ros kapcsolatban vannak, kell előterjesztést ten­nem. Miután azonban ezek hosszabb időt vesznek igénybe: arra kérem a ház t. elnökét: méltóz­tassék egy pár perezre szünetet engedélyezni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. Szünet után. Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el. Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a pénzügyminiszter ur beszédének a folytatása. 23*

Next

/
Oldalképek
Tartalom