Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-15
15. országos ülés 1901 november 23~án, szombaton. 179 ismeretesen végrehajtani, az 1902. évben is az államháztartás egyensúlyát biztosítottnak tekintem. {Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az nem szenvedhet kétséget, hogy állami kiadásainkat abban a mértékben fokozni mint, a hogy ezt eddig tettük, nem leszünk képesek, hacsak gazdasági viszonyaink tetemesen meg nem javulnak, mert az alatt, mig a teljesen tévesen informált közvélemény folytonosan arról panaszkodott, hogy mi nem költünk eleget fölclmivelésre, iparra, kereskedelemre, kulturális intézményekre és hogy elhanyagoljuk ezeket az érdekeket, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) mig folytonosan azt hangoztatták, hogy a pénzügyi kormányzatot fiskális szellem vezetiiiogy elvonja és összpontosítja a pénzt az állami pénztárakba és megfosztja ennek következtében azt attól az erőtől, a melylyel birna, ha az a forgalomnak adatnék át; mondom : a mig ezeket a panaszokat hallatta a közvélemény, addig a mi budgetünk szép lassan, észrevétlenül megnövekedett. Megnövekedett pedig oly rapiditással és oly mértékben, a minőre Európa egy államában sem volt példa az utóbbi időben. (Mozgás a szélső baloldalon. Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) Hogy ezt igazoljam, nem szándékozom a mai állapotot a hatvanas vagy hetvenes évek állapotával összehasonlítani, habár az összehasonlítás ezen az alapon is jogosult volna, de, hogy mindenki könnyen ellenőrizhesse az összehasonlítást, egyszerűen veszem az 1890. évi költségvetési törvényt és összehasonlítom azt nem is a jövő évi előirányzattal, hanem a folyó évi költségvetési törvény nyel, figyelmen kivül hagyva a póthiteleket, a melyek köztudomás szerint szintén emelőleg hatnak az állami kiadásokra. (Halljuk ! Ralijuk!) Ha pedig összehasonlítom csak e két évnek állami költségvetését, ebből azt látom, hogy pl. a mig 1890-ben a földmivelési tárcza összes szükséglete 15,836.000 forint volt, — forintokban beszélek, mert a régi költségvetés forintban van számítva, — addig 1901-ben (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) az az összeg, a melyet a földmivelési czélokra költségvetésileg engedélyeztünk, 28,900.000 forint volt; tehát az emelkedés majdnem 100 perczent. A mig a kereskedelmi tárcza költségvetési szükséglete 1890-ben 47 millió frt volt, 1901-ben 104 millió frt. (Mozgás a szélsöbaloldalon) tehát 121 perczent a növekedés. Mig az igazságügyi tárcza szükséglete (Halljuk! Halljuk!) 1890-ben 13 millió frt volt, 1901-ben 21 millió, tehát 61 perczenttel növekedett. A legóriásibb növekedést mutatja a kultusztárcza, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben 1890-ben az egész szükséglet 7,800.000 frt volt, és a folyó évben 20,800.000 frt van előirányozva, vagyis 185 perczent a növekedés, (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon) tehát majdnem 200 perczent. (Nyugtalanság a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: A katonai költségek! ?) Elismerem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ez helyes. De azután ily kézzelfogható tényekkel szemben azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy mindazok a panaszok, a melyek az iránt merültek fel, hogy nem költünk eleget, mindazok a panaszok, a melyek a pénzügyi kormányzatot fiskálizmussal, szükkeblüséggel és más ilyenekkel vádolják, az igazságnak még csak látszatával sem bírnak. (Igaz! Ugyvan! a jobb-ős a baloldalon!) Ámde nekünk a jövőben még igen nagyfontosságú feladataink vannak, a melyeket meg kell oldanunk és a melyek az állam erejét igen nagy mértékben fogják igénybevenni. !Nem akarok e tekintetben sok dologra utalni, hanem egyszerűen arra hivatkozom, hogy előttünk van a tisztviselői kérdés megoldása, az adminisztráczió reformja és valószínűleg előttünk lesz előbbutóbb az, a mire a legmagasabb trónbeszéd szintén czélozott: a haderő reformja, (Mozgás a szélsöbaloldalon) melyek mind kétségkívül elsőrendű eminens állami érdekek. En azt hiszem, hogy ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldásához csak akkor foghatunk, mikor gazdasági viszonyainkban javulás állott be; de akkor is csak ugy, ha azután sok mindenféle aprócseprő, magábanvéve helyes, szép és szükséges, de nem elsőrendű fontosságú kívánságainkat, aspiráczióinkat háttérbe szorítjuk és egész erőnket ezen nagy feladatok megoldására fordítjuk. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy ez mikor lehetséges, a tekintetben ma bármiféle nyilatkozatot, vagy kötelező ígéretet tenni nem volna helyes dolog. Ma megelégedhetünk annak konstatálásával, hogy míg Európának mondhatni összes államaiban kedvezőtlenek a gazdasági viszonyok és kedvezőtlenek kezdenek lenni az államháztartási viszomok is, mert mindig ujabb és ujabb ponton üt be az állami költségvetésekbe a deficzit: addig minálunk, daczára annak, hogy igen sok bajjal kell küzdenünk, hogy állami kiadásaink folytonosan növekednek, az állampolgárok minden ujabb megterhelése nélkül, sikerült mindeddig fentartani az egyensúlyt. És én azt hiszem, elégséges ma konstatálnunk azt, hogy ezen költségvetési előirányzat alapján képesek leszünk az állampolgárok minden ujabb megterhelése nélkül az egyensúlyt az 1902. évre is fentartani. (Helyeslés jobbról.) És most még egynéhá-ny ügyre vonatkozólag, melyek a költségvetési előirányzattal szoros kapcsolatban vannak, kell előterjesztést tennem. Miután azonban ezek hosszabb időt vesznek igénybe: arra kérem a ház t. elnökét: méltóztassék egy pár perezre szünetet engedélyezni. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. Szünet után. Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el. Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a pénzügyminiszter ur beszédének a folytatása. 23*
