Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-15

172 15. országos ülés 1901 november 23-án, szombaton. Az előirányzat óvatos volt, a mennyiben már annak összeállítása alkalmával figyelemmel voltunk arra, liogy a kiadások a várkató szük• ségnek teljesen megfelelő összegében prelimináltassanak; a bevételeknél azonban nem mentünk el a legvégső határig, nem vettük a várható összes bevételeket, számítván arra, hogy a költségvetési törvényen kivül úgyis fognak felmerülni különböző előre nem látható kiadások, s ennélfogva ezekről is gondoskodni kellett. Ez idézte elő, hogy valóságban a pénztári kezelésnél is, az előírásnál is az előirányzattal szemben a bevételekben többleteket értünk el, A költségvetési törvény szigorú végrehajtása pedig azt eredményezte, hogy, habár egyes tételeknél fordulnak is elő eltérések az előirányzattal szemben, a mint hogy egy ezer millió koronát meghaladó háztartás körében ez nem is kerülhető el: egészében az összes kiadások körében nemcsak nem léptük tul a megengedett határt, a megengedett előirányzati kiadások főösszegét, hanem mintegy 1,600,000 korona megtakarítást értünk el. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket tartottam szükségesnek a zárszámadásra vonatkozólag előadni. A részletekkel majd lesz alkalma a t. háznak foglalkozni akkor, midőn a zárszámadási bizottság jelentése a t. ház előtt fog feküdni. És most áttérek tulajdonképeni tárgyamra, az 1902. évi költségvetési előirányzatra, és mindenekelőtt konstatálom, hogy annak megszerkesztésénél a tényleges állapotokból, a tényleges helyzetből indultunk ki. Ez a tényleges gazdasági helyzet pedig, t. ház, fájdalom, nem kedvező. (Mozgás.) És én nem tartózkodom erről a helyről konstatálni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi gazdasági helyzetünkben, fájdalom, annak több pontján krizises állapot jelenségei mutatkoznak. (Ugy van! Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy e tekintetben minden titkolózás csak káros és hátrányos lenne, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) mert vagy önmagunkat ámitanók, vagy mások előtt akarnók a valóságot eltitkolni. (Helyeslés.) Ez pedig nincsen megengedve. Mert nekünk bizalomra, minden oldalról bizalomra van szükségünk, a bizalom fentartásának pedig egyedüli módja a teljes nyíltság és őszinteség. (Helyeslés, Ügy van! Ugy van! jobb felöl.) Konstatálom, t. ház, hogy a mi gazdasági helyzetünk nem kedvező. De ha van valami vigasztaló abban, a mit a latin közmondás ugy fejez ki: Socios habuisse malorum, akkor utalhatunk arra, hogy ez az állapot nemcsak nálunk forog fenn, igy van ez sokkal gazdagabb, sokkal hatalmasabb országokban (Igaz! jobbfelöl) és ezekkel szemben mi aránylag még szerencséről beszélhetünk, (Igás! Ugy van! ajobbés a baloldalon. Nyugtalanság a szélsöbaloldalon) hogy a gazdasági helyzetben rejlő bajok nem nyilatkoztak nálunk oly vehemens, pusztító erupcziókban, mint némely más országokban. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol? Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Jelenlegi gazdasági helyzetünk, t. ház, felfogásom szerint hasonlít egy lábbadozó beteg állapotához, a ki súlyos és hosszú betegségen ment keresztül, (Mozgás a szélsőbal-oldalon) a melyet részint saját hibái, saját túlzásai, részint oly okok idéztek elő, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) a melyek elhárítására nem volt hatalmunk, megakadályozására nem volt módunk, a melyek azonban megtámadták gazdasági szervezetünk több pontját és pusztító hatásukat még ma is éreztetik. Ezen betegség következtében gazdasági organizmusunk meggyöngült, annyira, hogy ma valami nagyobb erőfeszítésre nem képes, és ezt a pontot különösen ajánlom a t. ház becses figyelmébe. Rakovszky István: Nagyon helyes! Lukács László pénzügyminiszter: Különösen akkor, a mikor helyzetünket konstatáljuk és midőn az orvoslás módjait keressük, ajánlom a t. ház figyelmébe azt a körülményt, hogy gyengült szervezettel szemben az erőszakos és heroikus kúrák nincsenek megengedve, (Igaz! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon) mert azok rendesen végzetes eredményre szoktak vezetni. (Helyeslés jobb felöl! Mozgás a szélső baloldalon.) Ily körülmények között és miután a gazdasági életnek épugy megvannak a törvényei, mint a természetnek, s miután a gazdasági életre is áll, a mi áll amarra, hogy non datur saltus in natura; miután tehát a gazdasági életben sincsenek ugrások, a gazdasági életben sem képes sem az állam, sem a társadalom csodákat tenni és egyik napról a másikra a helyzetet megváltoztatni: ennélfogva, bármily kellemetlen is, kénytelen vagyok kimondani, hogy a jelen viszonyok közt nem tehetünk egyebet, mint türelemmel bevárni a természetes gyógyulásnak proczesszusát, lefolyását, időközben mindent elkerülni, a mi gazdasági szervezetünk további gyengitésére vezetne és megtenni mindazt, a mi módunkban, hatalmunkban áll, hogy a gyógyításnak, erőgyűjtésnek folyamata gyorsittassék és fokoztassék.(i?<!e)ii; helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ily körülmények közt, azt hiszem, csak természetesnek méltóztatik találni, hogy a költségvetési előirányzat összeállításánál a fő szempont, a mely a kormány szeme előtt lebegett, a szigorú takarékosság szempontja volt. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Éz alatt nem értem azt, hogy állami intézményeinket viszszafejleszszük, hogy állami életünket koplalásra kárhoztassuk, de igenis értettük azt, hogy megrostáljuk a felmerülő kívánságokat, követeléseket, megbíráljuk azokat szükségesség és fontosság szempontjából és csak azt konczecláljuk, a mi valóban elkerülhetetlenül szükséges, mindenekfelett pedig oda törekedjünk, hogy az állami kiadások növekedése, ha már egyáltalán el nem kerülhető, semmi körülmények közt ne menjen tul azon határokon, a melyeken belül az állami bevételek ter-