Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

i't. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. 165 hogy Amerikában több szabadságot élveznek, az egyéni jogoknak nagyobb elismerését élvezik, mint e hazában, kénytelen vagyok a legnagyobb sajnálattal aláirni. (Helyeslés a baloldalon.) Epén azért nem lehet oly direkte felelni arra a kérdésre, a melyet Bornemisza igen t. kéjjviselőtársam tett, hogy igen-e, vagy nem; mert a midőn ezeket a pontokat akczeptálom, talán e czikk tendencziáját, azt, a mi a sorok mögött rejlik, nem Írhatom alá. Egyszerű felolvasás után terjedelmes czikkre nem vagyok képes e részben sem pontról-pontra felelni; de ha Vészi igen tisztelt képviselőtársam kiváncsi, hogy minden egyes pontra nézve mit gondolok és mennyiben azonosítom magam azzal, tessék, határozzunk meg egy időt, vegyük elő a czikket és én pontról-pontra fel fogom őt világosítani. Vészi József: Helyes! Zboray Miklós: Az igen tisztelt miniszterelnök ur, szólván a választási visszaélésekről, többek között azt mondotta: Hanem egyet vall ezeken felül és ezt kénytelen megmondani, mert megvádolták, — t. i. — hogy. ha e választási küzdelemben, nem mondja hogy mindenütt, de oly tömegesen — pár vármegyére mutathat reá Magyarország északi részén — nem történt volna a lelkészi elemnek oly mértékű belevegyülése a választási küzdelembe, a megengedett határok között igen sokszor, de itt-ott azon határokon tul is, a törvény szellemének meghamisításával és a törvény intencziói ellen, de vigyázva, hogy a szószék-paragrafusba ne ütközzenek, izgattak a vallással, fanatizálták a tömegeket itt-ott, mert igen sokat tudna felhozni, stb. stb., akkor — úgymond — mi nem jöttünk volna be huszonötén. Nem tudom, az volt-e a miniszterelnök ur alapgondolata, hogy minden vallásfelekezet részéről izgattak a lelkészek, vagy pedig tisztán a katholikus lelkészeket értette-e; de a passzus vége az, hogy nem jöttünk volna be huszonötén, tehát ezekre czélzott. Nos, kénytelen vagyok személye iránti tisztelettel arra kérni, hogy, ha vannak ilyen esetek, hisz módjában áll, hisz megalkotta a paktum révén a nagy dicsőségére szolgáló választási törvényt, tessék megbüntetni azokat az egyéneket; ha azonban nincsenek, igy általánosságban ne emeljen vádakat egy nagy egyháznak lelkészei ellen, a kiknek hazafiságáról a magyar történelem fényes tanúságot szolgáltat. (Ugy van! a baloldalon.) Tessék esetről esetre a törvényt alkalmazni, a törvényt, jogot és igazságot. De nekem nem szabad tűrnöm és e pártnak sem azt, hogy a magyar katholikus lelkészek itt általánosságban megvádoltassanak. (Helyeslés balfelől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem általánosságban ! Zboray Miklós: Bocsánatot kérek, igenis általános vád, ha azt mondja, hogy a törvényt kijátszva, nagyon sok helyütt fanatizálták a tömeget és izgatták a választókat. (TJgy van! a balközépen. Zaj a jobboldalon.) Én ugy tudom, hogy a képviselőház ilyen általánosságban tartott vád ellen a múltban is mindig szót emelt. Én tehát joggal elvárhattam a parlament történelméből merített előzményekből, hogy objektív felszólalásomnak igazat fognak adni annyiban, a mennyiben csak azt kérem, hogy tessék a törvényt alkalmazni azokkal a lelkészekkel szemben és ne általánosságban vádolni őket. (Helyeslés a balközépen.) Különösen szükségessé teszi felszólalásomat körülmény, hogy a túloldalnak egy igen tekintélyes embere, Hieronymi Károly igen t. képviselőtársam, szintén igy beszélt, mikor kijelentette, hogy mindenütt, a hol a lelkészek saját hivatali működésük területén felléptek, részükről, nézete szerint, a törvény által meg nem engedett befolyást tapasztalt. Az általános helyeslés, mely mind ezt a véleményt, mind a miniszterelnök szavait a jobboldalról kisérte, bizonyítja, hogy itt egy irányról van szó, a mely a vallásfelekezetek lelkészei ellen akar magának utat törni. Határozott nyilatkozatot kivánok tehát, vájjon minden vallásfelekezet lelkészei ellen irányul-e a vád, vagy pedig csak a katholikus lelkészeket akarják stigmatizálni? (Helyeslés a balközépen.) Ivánka Oszkár: Csak a néppártiakat! (Zaj.) Zboray Miklós: Közvetlenül a választások után, tekintettel arra, hogy a képviselő ur néppárti jelölttel állott szemben, én ezt még a választásból visszamaradt érzelemnek tekintem. Ivánka Oszkár: Semmi érzelem; majd el fogom mondani! Zboray Miklós: Utána néztem a parlament üléseinek jegyzőkönyveiben: van-e okom félni attól, hogy az igen t. miniszterelnök ur a törvényt a lelkészek ellen revideálni fogja és eltiltja őket a választói jog gyakorlásától. Nagy lelki megnyugtatásomra szolgál, hogy 1899. május 10-én a főrendiház ülésén igy nyilatkozott: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Azt tartom, hogy minden államnak szüksége van arra, hogy az egyházak a maguk működési szabadságában és integritásában r nevelhessék vallásban és erkölcsben a népet. Én azt vallom és azt tartom, hogy minden államnak szüksége van arra, hogy egyetértésben legyen az egyházzal és vallással és az én politikai működésem alatt egy vallásfelekezet sem fog tapasztalni semmi olyat, a mi politikámmal ellenkezni fog.« (Helyeslés a jobboldalon.) Megnyugtat ez engem is, nemcsak a t. jobboldalt — oly irányban, hogy ez csak riposzt akart lenni Rakovszky t. képviselőtársam beszédére, de nem törekvés arra, hogy a vallásfelekezetek lelkészei választói joguktól elüttessenek. (Felkiáltások a jobboldalon: Szó sincs róla! Zaj.) Rakovszky István: Polónyi is beszélhet Szoboszlóról! Zboray Miklós: Áttérve a miniszterelnök ur beszédének egy másik pontjára, mely a rendszerváltozással foglalkozik, olvasom: »ezt a rend-