Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-14
14. országos ülés 1901 i egyszerű kiadótulajdonosa vagyok annak a lapnak. (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon: Elég az! Elég az! Nagy zaj.) Zboray Miklós: Ez rendszerváltozás! Olay Lajos: Szabadkán a kaucziót ki adta ? (Zaj balfelöl.) Molnár János: Ami azt a közbeszólást illeti, hogy »elég az is«, hát ott van az Athenaeum és több más kiadótársulat, melyek mindenféle párti lapokat kiadnak és senki sem támadja őket. De ne tessék aggódni, én nem térek ki semmi elől. Igenis kiadótulajdonosa vagyok annak a lapnak és nemcsak ennek, de a németnek is, a magyarnak is, az Alkotmánynak is. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: No hát!) Épen azért, mert én nagyon jól tudom, hogy folyton készen kell lennem arra, hogy engem támadnak és pedig igen hevesen támadnak, mindenütt, a sajtóban, élőszóval a képviselőházban, uton-utfélen, nagyon elővigyázó vagyok, czirkumspektus és prudens, ha nem is olyan galambszerü szelidségü, mint a miniszterelnök ur. (Ugy van! ügy van! balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Tehát mikor én a jelen szerkesztőt .... Nem tudom melyik évfolyam az, kérem Bornemisza képviselő ur, a lapnak melyik évfolyama az? Bornemisza Lajos: 1901-ik évfolyam 36-ik száma! Molnár János: Midőn én ezt a szerkesztőt, a kinek szerkesztésében megjelent az a czikk, felfogadtam, felkértem, kikötöttem, hogy valahányszor valamit a nemzetiségekre vonatkozólag közöl, — mert én egy hangot, egy betűt sem tudok tótul — tartsa kötelességének velem ezt megbeszélni, és az együtt megállapított szöveget lefordítva a lapjában közölni. (Mozgás a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Nagy;n helyes, most tehát elcsapják! Molnár János: Nem kell elcsapnom őt, mert gondolhatják önök, hogy én erre a támadásra abszolúte nem voltam elkészülve, tehát nem készítettem el előre a dolgot, mégis azt mondhatom Ivánka képviselő urnak, hogy nem kell a szerkesztőt elcsapnom, sőt inkább arra kell törekednem, hogy megmaradjon, mert már két hét óta ott fekszik Íróasztalomon a levele, a melyben felmondja a szolgálatot és kér, hogy másra bizzam a lap szerkesztését. Ez csak közbevetőleg legyen mondva. Tehát én, t. képviselőház, mindazt megtettem, a mi biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy az én kiadásom alatt megjelenő lap semmiféle nemzetiségi olyan dolgot el ne kövessen, a mi megrovást érdemelne. Ezek után azt nyilváníthatom ki, hogy semmiféle laptulajdonos, semmiféle képviselő, legyen az akár olyan, a kit pártvezérnek akarnak az urak minden áron és minden módon promoveálni, és semmiféle párt azon közleményekért, a melyek vember 22-én, pénteken. 157 azon lapokban, a melyek őt jjärtolják megjelennek, felelősséget soha nem vállalt, csak akkor, hogyha annak a néppártnak vagy más pártnak az elnöke, jegyzője vagy más egyéb hivatalos egyéne aláirta azt a czikket. Rakovszky István: A miniszterelnök ur sem vállalt felelőséget! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: 0 nem kiadótulajdonos!) Molnár János: Hova jutna egy párt, ha a pártot lehetne felelőségre vonni azért, mert valamelyik lapban ilyen vagy amolyan czikk megjelenik? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Vészi József: De ön tulajdonos! (Egy hang jobbról: A sajtóbiróság előtt is felelős!) Molnár János: Azért nem vagyok felelős, a mit ir! De hogy specziáliter ezen felolvasott dolgokra térjek át, én, a mennyire meg birtam érteni, — és kértem is többször a képviselő urat, hogy ide forduljon, mert folytonosan másfelé fordult és oda beszélt, s igy nem mindent érthettünk, — hát panaszokat hallottam, hogy panaszkodnak az illetők, hogy el vannak nyomva, sőt még a nyelvükért is üldözést szenvednek. Ilyen dolgokat hallottam. Ezek t. képviselőház, olyan dolgok, a melyeket le nem lehet tagadni, ha az összes képviselő urak felkelnek és mindnyájan tagadják is. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ohó!) Mert a ki járt Trencsénben, Nyitrában, általában a Eelvidéken és látta azt a pusztítást, azt az üldözést, a melyet az a szegény nép szenvedett a közelmúltban a közigazgatás részéről, az nem fog csodálkozni, ha nem igy, hanem tízszerte jobban panaszkodnak és jajgatnak azok a szegény tótok. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! A néppárt a maga programmján egy hajszálnyit sem változtatott, a mi a nemzetiségeket illeti. Ha akár a »Krestán«ban, akár más helyütt, akárki feltámadna a magyar állam ellen ... Vészi József: Nemzeti állam! Molnár János: A magyar nemzeti, állam ellen... Vészi József: Az megtörtént abban a czikkben. (Zaj.) Molnár János: Kérem, ott mindig az ő nyelvükről van szó és nem nemzetiségükről, nem azt tagadják ők, hogy magyarok. (Elénk mozgás és ellenmondás a jobboldalon. Az elnök csenget.) Ha ők vagy bárki egy hanggal azt tagadná, hogy ők magyarok, hogy ők a hazához való ragaszkodásukat csak a legkisebb mértékben óhajtanák megszegni avagy megcsorbitani... (Egy hang a jobboldalon: Azt mondják, jobb Amerikában!) Azt nagyon sokan tapasztalják és gondolják, nemcsak a tótok, (Nagy zaj. Elnök csenget.) nemcsak a magyarok, nemcsak a németek, hanem az összes nemzetiségek, a melyek Magyarországon vannak, az édes magyar nyelvünkön
