Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 november 11-én, csütörtökön. 143 latban, azért ahhoz járulok és azt fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra még többen Tan­nak feljegyezve, tehát a vita folytatását a leg­közelebbi ülésre halasztóm. Most méltóztassék meghallgatni Visontai kéj) viselő ur inter­pelláczióját. Visontai Soma: T. ház! A hírlapokból ér­tesültem arról, hogy az olasz parlamentnek egyik tagja, névszerint Cabrini Angelo, a ki Milánó városának egyik kerületét képviseli és azelőtt tanár volt az olasz egyetemen, Budapestre ér­kezett és itt honfitársaival érintkezett, azokat egy egyesületbe való belépésre hivta fel, a mely egyesületnek czime lenne: »Societa dei Operarii Italiani«, olasz munkások egyesülete. Megláto­gatta őket és ott minden irányban, talán politikai dolgokról is egyszerű eszmecserét folytatott. A hírlapok tudósítói meglátogatták, (Halljuk! Halljiűc!) és ő egészen nyíltan, világosan elmondta idejövetelének czélját, azt t. i., hogy nagyobb körutat tesz. Yolt Ausztriában is, most pedig Magyarországba jött és különösen az ittlevő olasz honpolgárok, nevezetesen a munkások tár­sadalmi viszonyai érdeklik és ő velük bővebb eszmecserét óhajt folytatni. Azt hiszem, hogy a közvélemény e láto­gatás felett csakhamar napirendre tért volna, hogy ha be nem következik egy körülmény, a mely alkalmas arra, hogy felhívja mindnyájunk figyel­mét, és különösen azokét, a kik nem mulasztunk el egy alkalmat sem arra, hogy éber őrei legyünk közszabadságunknak és ellenőrizzük közszabad­ságunk sérelmeit. A lapok azt a hirt közlik, hogy tegnap­előtt a rendőrség ezt az olasz állampolgárt és parlamenti tagot a főváros területéről kiutasí­totta A kiutasítás jellegére nézve eltérnek ugyan a közlések, de szerintem egy és ugyanazt mond­ják, t. i. a hirek egyik része a kiutasítást abban leli fel, hogy a rendőrség ezt az olasz képviselőt maga elé idézte, nyilatkozataiért, a melyeket nem is a nyilvános gyűlés jellegével bíró klub­ban, egyesületi összejövetelen mondott, felelősségre vonta, egyoldalú bemondás alapján, az ő tilta­kozása daczára s ezeket a nyilatkozatait bírálat tárgyává tette és végül azt tanácsolta neki, hogy hagyja, el a fővárost, mert különben neki az ittlétéből kellemetlenségei származhatnának. Ezzel, ugy látszik, azt kívánta megértetni a rend­őrség, hogy a mennyiben nem távozik, akkor erőeszközökkel és rendőri kényszerrel fogja őt a fővárosból eltávolítani. Azt hiszem, hogy minden ember és minden honpolgár, a ki a haza javát czélozza, kell, hogy érzékkel bírjon arra nézve, hogy az államnak a saját rendjének biztonságát meg kell óvnia. De viszont azt hiszem, hogy mindenki egyetért ve­lem abban is, hogy az eszközök tekintetében, a melyekhez egy állam folyamodik, a mikor az ál­lam rendjének biztonságát fentartja, található a különbség arra nézve, hogy rendőrállam alkal­mazza-e azokat, vagy egy jogállam intézményei­nek talajából fakadnak-e? (Igaz! Ugy van! a ssélsöbahldalon.) Ma gyarország alkotmányos garancziáinak leg­kiválóbbjait azok a biztosítékok képezik, a melyek nálunk a politikai szabadságot, az egyesületi, a gyü­lekezeti szabadságot, a politikai meggyőződés sza­bad nyilvánításának lehetőségét, minden állampol­gárral szemben 'biztosítják, és kétségtelen az, hogy ezen biztosítékok és az a szabad szellem, mely az ilyen alkotmányos intézményekből kisugároz, nemcsak az állampolgárokra nézve kell, hogy jótéteményt képezzenek, hanem megnyilatkozik minden idegennel szemben is, a ki az ország földjére lép, sőt ugy vélem, hogy azon óvatossá­got és lelkiismeretességet, melyet az államkor­mányzat minden közegének ezen alkotmánybiz­tositékok és szabadságjogok tekintetében az állam­polgárokkal szemben figyelembe kell vinnie, még óvatosabban kell alkalmazni épen az idegennel szemben, a kinek irányában minket nemcsak a mi szoros állami törvényeink, hanem a nemzet­közi szokások, a nemzetközi illedelmi szabályok és a nemzetközi törvények is bizonyos oltalmi kötelességekre és vendégtiszteletre köteleznek. Ezért kell tépelődő gondossággal nézni és vizs^ gálni, vájjon ezen olasz parlamenti taggal szem­ben törvényeink mennyiben sértettek meg és mennyiben követtetett vele szemben oly eljárás, mely talán törvénytelen zaklatást igen, de az állami biztonság fenntartásának törvényszerű eszközét nem kéj>ezi. Az a nyilvános közlés, melyet a rendőrség erről a tényről a lapokban publikált, abban fog­lalható össze, hogy a rendőrség az ő eljárását avval védi, — és ezt tartozom az igazság szem­pontjából elmondani, — mintha ez az olasz pol­gár egy oly gyűlésen vett volna részt, a mely népgyűlés jellegével bírt, mely állítólag nem volt bejelentve, hogy ő ott becsmérlő nyilatkozatokat tett volna a saját kormánya ellen, és hogy ennél­fogva ezen radikális és közigazgatási megtorlást és megelőzést képező módszerhez neki e miatt kellett volna folyamodni. Eltekintve attól, hogy a rendőrség csak egy­oldalú besugásra alapította ezen felfogását, való­színűtlennek látszik ez már azért is, mert ugyanezen képviselő egy-két napjaal azelőtt egy interview alkal­mával, midőn őt a magyar lapok képviselői meglá­togatták, azt jelentette ki és a lapokban is így jelent meg, hogy ők a mostani Zanardelli mi­nisztériummal nagyon meg vannak elégedve, miután obstrukczió segélyével a régi Pelloux minisztériumot megbuktatták, hogy a mostani minisztérium tiszteletben tartja a gyülekezési és egyesületi jogot és sokat tesz a munkások érde­kében. Mondom, eltekintve ettől, hogy már a szoczialisták ezen állásfoglalása után is valószí­nűtlennek látszik, hogy ő szidta volna a kor­mányt, nem vehető figyelembe a rendőrség ki­búvója még azért sem, mert egy egyesület kebe­lében megtartott akármilyen értekezlet vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom