Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-1

í.-ső országos ülés 1901 október 26-án, szombaton. 5 diház és a népképviselet minden egyes tagja oda elmehessen. Nincs meg azért, mert miként a meghívóból is értesülünk, bizonyos formaságokhoz, külsőségekhez van kötve a megjelenés lehetősége is. Ugy a főrendiházban, mint ezen a helyen a magyar nemzet társadalmának különféle elemei vannak képviselve. Itt vannak a legnagyobb urak, a nemzetnek kiváló hatalmasai s itt vannak a vidéknek egyszerű jsolgárai, kik a népképviselet nevében jöttek ide fel az ő egyszerű külsőségükben, ruhájukban, hogy szolgálatot tegyenek a nemzetnek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) De mindjárt az első, legfontosabb közjogi aktusnál, a nemzeti képviseletnek egyszerű polgárai oda nem mehetnek fel. mert alakiságokhoz, ruhához is van kötve a megjelenés lehetősége. (Ellenmondás a jobboldalon.) T. képviselőtársaim! Mi a magyar országgyűlésnek tagjai nem vagyunk a magyar királynak szolgái. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi a szabad független magyar nemzetnek önérzetes kéjiviselői vagyunk. Mi nem azért nem megyünk fel oda, s nem azért kell oda felmenni, hogy ott hajlongjunk, hanem igenis azért, hogy meghallgassuk a magyar királynak és a magyar nemzetnek azt a munkaprogrammját, a melyet a jövő országgyűlésen be kell tölteni. Ez, t. képviselőtársaim, egy igen fontos közjogi cselekedet, úgyszólván a legfontosabb ; és utalok arra, hogyha megnézzük a külföldi államoknak és országoknak szokásait, azokat a helyes szokásokat, a melyek ott divnak, mindenütt látjuk azt a logikus, azt az okos rendszert, hogy a fejedelmek bölcsesége ereszkedik le népei közé és ott nyitja meg az országgyűlést. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Utalok pl. csak Angliára, a hol nőkirály ült hosszú időn keresztül a trónuson és bár egy nemzetnek fiai a nővel szemben még udvariassággal is tartoznak : mindaddig, mig súlyos családi csapások nem érték azt a nőkirályt, ő maga ereszkedett le és elment _ a nemzet fiai közé, kötelességét teljesíteni. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőtársaim! Azok a rideg udvari szokások, az a légkör, az sem alkalmas arra, hogy a királyi szó a nemzethez ott hangozzék el; ide kell a királynak eljönnie, itt kell nekünk meghallgatnunk a királyi szavakat, hogy a királyszivének dobbanása összeforrjon a nemzet szivének dobbanásával. (Tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Azt is mondottam, t. képviselőtársaim, hogy mi oda fel a királyi várlakba nem is mohetünk el. Nem mehetünk azért, mert az a rossz szokás dívik, hogy a királyi várpalotán ezen fontos közjogi cselekmény alkalmával a sárga-fekete zászló is lobog. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Abba az épületbe, abba a kir. várpalotába, a melyen a sárga-fekete zászló lobog, mi nem fogunk elmenni soha. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem fogunk elmenni azért, mert ahhoz a sárga-fekete zászlóhoz a nemzetnek nagyon sok keserűsége, fájdalma és szenvedése fűződik s avval a zászlóval újból felidézni a multaknak keserű emlékeit, legalább is nem helyes. (Igaz ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nessy Pál: Tapintatlanság! Barabás Béla: Én csodálkozom t. képviselőtársaim, ő Felsége tanácsosain, a kik nem élnek azzal a tapintatossággal, nem veszik maguknál; azt a bátorságot, hogy kijelentsék ő Felségének, hogy ha igaz és őszinte volt a múlt idők keserűségeire való fátyolboritás, akkor ne lebbentsék fel azt a fátyolt mindannyiszor, a hányszor a magyar nemzet közjogi cselekményéről van szó, ne tegyék oda a fekete-sárga zászlót, amely csak újból felidézi emlékünkbe a múlt idők szenvedéseit. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) És ha így áll a dolog, ujolag kijelentem, a párt nevében, melyhez tartozom, hogy mi ettől a fontos közjogi aktustól ezen kénytelenségből tisztelettel távol maradunk. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk.') T. képviselő urak! Minden parlamentnek és a miénknek is elfogadott felfogása és gyakorlata szerint mindaddig, mig a t. képviselőház meg nem alakul, semmiféle kérdés megvitatásának helye nincs. Történhetnek kijelentések, történhetnek felszólalások, ahhoz minden képviselőnek joga van, mert a mai napra van összehiva a nemzet képviselete. így én ezt a felszólalást is egy ilyen kijelentésnek veszem, és a nélkül, hogy a kérdésnek tárgyalásába, vitatásába bemenni szándékoznám, . . . Kubik Béla: Legkönnyebb kitérni előle. (Zaj jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselő ur a múltban talán mégis saját tapasztalásból levonhatta volna azt a tanulságot, hogy ez nekem nem szokásom. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Egy kicsit elhamarkodott kijelentést is tett, mert most sem fogok kitérni, sem ebben a kérdésben, sem másban, akár könnyű, akár nem könnyű. (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Én az én kötelességeimet ugy szoktam felfogni, hogy azokat teljesítem a magam teljes erejével, — már annyival, a mennyi telik, — de teljesíteni igyekszem mindig és minden körülmények között, és még sohasem vártam kötelességteljesitésre sem figyelmeztetést, sem kitanitást. (Hosszantartó, élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Egyszerű kijelentést teszek hát én is, a mint Barabás képviselő ur tette, a ki jobban ismeri ezt a parlamenti gyakorlatot, mint az előbb közbeszólt képviselő ur. (Derültség jobbfelöl.J Hát azt mondta képviselő barátom, hogy az a párt, a melyhez tartozik, két okból nem vehet részt az országgyűlés ünnepélyes megnyitásán. Ezt a kijelentést hagyományos szokás szerint a túloldal azon része majdnem minden országgyűlésnek kezdetén meg szokta tenni, és nekem minden elődöm, gróf Andrássy Gyulától kezdve,