Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

128 13. országos ülés 1901 november 2í-én, csütörtökön. nek az összes javaslatok közül leginkább a függetlenségi pártnak Kossuth Ferencz által beterjesztett felirati javaslata felel meg. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) E javaslatot fogadom tehát el, még azért is, mert az leginkább megfelel egy válaszfelirati javaslat azon elsőrendű követelményének, hogy a válaszfeliratban a nemzet képviselete tisztán, nyíltan tárja fel a korona előtt azt, hogy a rá hárult alkotmányos kötelességeknek milyen politikai irány mellett kivan és akar megfelelni, és hogy leplezetlen őszinteséggel terjeszsze a korona elé a nemzet akaratát, a nemzet sérelmeit és mellőzött óhajtásait. Vétkezném a trón, a fejedelem, a király iránt tartozó nyilt őszinteség ellen, ha meg nem mondanám, hogy az én vélekedésem, az én tudásom, az én meggyőződésem szerint az országgyűlés megnyitásának külsőségei, alakiságai és formái bántják és sértik a népképviselet souverainitását és a magyar nemzet közérzületét, mert a népképviselet souverainitásával ellenkezik az, hogy az országgyűlés nem a törvényhozás szentélyében, nem ott nyittatik meg, a hol a nemzet képviselői tanácskoznak, hanem a király lakásán, Budán, a várpalotában. Sértik, mert minden olyan alkotmányos államban, a melynek alkotmánya nem a királyi kegynek vagy elhatározásának köszöni eredetét, az uralkodó jön az országgyűlés termébe s nem a népképviselet megy az uralkodó lakására; (TJgy van! a szélsöbaloldalon) csak az oly államokban, a melyek uralkodói az isteni jogra hivatkoznak, látjuk azt, hogy az uralkodó magához rendeli a nemzet képviseletét. A mi alkotmányunk pedig sem nem isteni jogon, sem nem uralkodói kegyen alapszik. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az a magyar nemzet akaratából jött létre és áll fenn. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Az a tény, t. ház, hogy a magyar király nem jön a nemzet törvényhozói közé az országgyűlést megnyitni, továbbá tény, hogy akkor, mikor a magyar király a nemzet képviselőihez ülve és a kalpagot fejére feltéve szól és beszél, az ott összesereglett főrendeknek s a nemzet képviselőinek állva és fedetlen fővel kell ott lenni, oly bántó és nyugtalanító tünet, mely azt mutatja, hogy nálunk a királyi hatalom máris magasan fölé emelkedett a nemzeti souverainitásnak, és hogy a trónnak és a nemzetnek hatalmi egyensúlya, a trónnak javára, de a nagy nemzeti érdekek nagy veszélyeztetésére már lényegesen felbillent. Ily körülmények között, mikor azt látjuk, hogy a milyen arányban a nemzet gerincze görbül s önérzete és öntudata fogyatkozik, ugyanazon arányban a korona hatalma folyton-folyvást nő és emelkedik: a mikor azt látjuk, hogy államférfiaink a korona és a nemzet közötti jó egyetértést nem ezen két hatalom összhangjában, hanem a hizelgésben, a lealázó megadásban, és a nemzeti önérzetnek teljes leszerelésében keresik: akkor el kell ismernie mindenkinek azt, hogy az országgyűlések megnyitása alkalmával a függetlenségi párt által újból és újból felvetett kérdések és panaszok nem kicsinyes szőr-szálhasogatások, hanem a magyar nemzeti önérzetnek fontos és nagyjelentőségű kérdései. (TJgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezekkel a kérdésekkel szemben a magyar kormány az 1867 óta kifejlődött folytonos gyakorlattal mentegetődzik és arra hivatkozik, hogy az utóbbi időkben az a változás történt, hogy annál a szertartásnál ő Felségét kizárólag magyar tanácsosai és magyar zászlósurak környékezik. Hát, t. miniszterelnök ur, ez nem elég; ez nem pótolhatja a külön m. királyi udvartartást, a magyaroknak ezt a régi óhajtását. Pedig mi magyarok a királyi udvartartásra évenkint 4,650.000 forintot adunk. Ezért a rengeteg pénzért megkövetelhetjük, hogy_ külön magyar királyi udvartartás is legyen, (Élénk helyeslés a baloldalon) s hogy a magyar királyt necsak néha-napján, elvétve, évenkint pár héten keresztül lássuk itt, hanem hogy a magyar király az évnek legalább fele részét töltse itt nálunk Magyarországon. (Élénk helyeslés a bal- és szélsclbcdoldalon.) A magyar nemzetnek közérzületét mélyen bántja, sérti az is, hogy ott a budai várlakban a fekete-sárga lobogó és a kétfejű sas védő szárnyai alatt és az osztrák néphimnusznak, a Gotterhalte hangjai mellett nyitja meg a magyar országgyűlést. (TJgy van! a baloldalon,) É felett a sértő és igazán bántó dolog felett a miniszterelnök ur a napokban a saját és pártjának lelkiismeretét elaltatta, megnyugtatta azzal, hogy azt mondotta, hiszen az a fekete-sárga lobogó a kétfejű sassal ott a királyi várpalota ormán nem egyéb, mint az uralkodóháznak ujabban elfogadott szine, jelvénye, zászlója. Ámde, t. ház, legyen az a zászló az uralkodóháznak akár ujabban, akár korábban választott jelvénye, akár ne legyen az a zászló, annak a zászlónak ott a budai királyi várpalota ormán akkor, a mikor abban a palotában a magyar országgyűlés nyittatik meg, semmi helye sincs; (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon) azt a zászlót akkor arról a palotáról és annak minden részéről messze, igen messze el kell távolítani. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József; Küldje Bécsbe! Polczner Jenő: Mert az 1848-ik évi XXI. t.-cz., a mely a nemzeti szint és a magyar czimert ősi jogaiba visszaállította, azt rendeli, hogy minden ünnepélyes alkalommal minden középületen a nemzeti lobogó és a magyar czimer használtassák. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már pedig, azt gondolom, t. ház, hogy a magyar országgyűlés megnyitása nemzeti ünnepély és a budai királyi várpalota akkor, a midőn abban a magyar országgyűlés megnyittatik, habár az a királynak magánpalotája is, a nemzeti épület jellegét veszi magára, a melyre akkor mást, mint csak a nemzeti szinü lobogót kitűzni nem lehet