Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
104 12. országos ülés 1901 évi XXX. t.-cz. megalkotása ellen, avval az argumentáczióval, hogy az beleütközik az 1898-ik I. t.-cz. rendelkezéseibe, mert ismét provizóriumot létesít — erről az a lap . . . (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Melyik lap?) Majd megmondom. A miniszterelnök úrhoz igen közel álló lap. Tehát az a lap ezt a kritikát irta:« Bámulatosan konfuzus volt az az okoskodása, — t. i. az én okoskodásom — a melylyel azt akarta bebizonyítani, hogy ez a javaslat az 1898: 1. t.-cz.-be ütközik, mivelhogy provizorium.« Folytatólag ezt állítja: »Komoly politikus nem mondja provizoriusnak azt a törvényes rendezést, a mely nyolcz évre, esetleg továbbra is rendezett állapotokat teremt.« Végre pedig ezt mondja: »Ezt minősítheti provizóriumnak Barta Ödön, de ennek a minősítésnek még csak provizórikus komolysága sincs.« Tisztázzuk a helyzetet. Az igen t. miniszterelnök ur tegnapi kijelentéséhez képest örömmel konstatálom, hogy a nem komoly politikusok sorában igy állunk: a korona, a miniszterelnök ur és az én csekély személyem. (Tetszés és felkiáltások a szélsöbalóldalon: Melyik lap volt az?) A Budapesti Napló. Széll Kálmán miniszterelnök: Gondolom, a t. képviselőház és az előttem szóló t. képviselő ur is méltóztatnak megértem és •egészen helyeselni, hogy daczára annak, a mit felolvasni méltóztatott, én mégis fentartom tegnapi állításomat, hogy azt a rendezkedést, a melyet 1899-ben proponáltam, én provizióriumnak sohasem deklaráltam. Mert h lap, a melyre a képviselő ur hivatkozik, s a melynek támogatásával ez a párt és e párt politikája dicsekszik, igy szólt is egy jaolémiában: bocsánatot kérek, az végre is nem az én kijelentésem, hanem annak a lapnak kijelentése, és az a lap sem érthette máskép, — nem gondolom legalább — mint a hogy én a vitákban mindig tisztáztam a kérdést. Én mindig azt mondtam, hogy abban az értelemben, hogy egy meghatározott, évről-évre, vagy félévről-félévre megállapított, rövid határidőn belül korlátolt rendezés lenne, ez a szabályozás nem provizórikus természetű. Hanem azért ez a szabályozás mégsem végleges, nem lehet annak tekinteni, a mennyiben nem az 1867 : XII. t.-cz. által első sorban odaállított módon, vámszövetség utján jött létre, hanem az osztrák tartományok gyűlésében előállott helyzet folytán, melynek következtében a törvény értelmében Magyarország jogosult volt, ha ugy tartotta ezen kérdéseket elintézendőknek, azokat az önálló egyoldalú elhatározás alapján a viszonosságra fektetve rendezni. Magyarország kimondta, hogy a mennyiben ez a rendezkedés — mert hiszen egy Ausztriával való rendezkedésről volt szó — odaát ilyen módon kezeltetik, annak minden lényeges része, egész tartalma, a viszonossággal szemben ekképen bajtatik végre: Magyarország hajlandó 1907-ig ezt az állapotot fentartani. Ez tehát nem olyan november 19-én, kedden. provizórium, a milyent az 1898 iki törvény emiitett, nem is olyan, mint a hogy a provizóriumot emlegetni szokták. Én azt mondtam akkor is, hogy ideiglenes alapon rendeztük, de t. képviselőtársammal szemben, a ki velem szemben megint azt állította, hogy hiszen ez minden perczben megszünheik, mindig azt mondottam: megszünhetik, de megszűnni nem fog, ugy gondolom legalább ; és ha megszűnik, akkor beáll a törvénynek az a rendelkezése, a mely a megszűnés esetére egész világosan rendelkezett. Tehát egy rendezés volt az, a mely nem helyezkedett olyan alapokra, mint a minőket az 1867 : XII. t.-cz. elsősorban kontemplált, nem helyezkedett olyan alapokra, a melyeket absolut biztosaknak lehet tekinteni; tehát ideiglenes természetű volt, ugy a mint én vitattam, a mint a trónbeszéd kétszer ugyanezt a szót használja; de nem volt olyan értelemben provizórium, a minő értelmet adott neki a t. képviselő ur. Én közbeszólásommal ezt akartam csak a magam részéről rektifikálni, hogy ez ideiglenes rendezés, de nem provizórium abban az értelemben, a mint a képviselő ur mondta. Ideiglenes minőségét elismertem, elismerte a trónbeszéd is, és ezt akartam a tegnapi közbeszólással is jelezni, (Élénk helyeslés a jobbaldalon.) Elnök: T. ház! Következik már most a napirend: a válaszfelirati bizottság válaszfelirati javaslata és ezzel kapcsolatban Kossuth Ferencz és társai, gróf Zichy János és társai, és Szederkényi Nándor és társai felirati javaslatainak tárgyalása. Bejelentem ezzel kapcsolatosan a t. háznak, hogy a felirati bizottságnak előadója akadályozva lévén a megjelenésben, a felirati bizottság Münnich Aurél képviselő ur személyében lesz képviselve. Farkas József jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. kép viselőház! Többféle válaszfelirati javaslat van előttünk a t. ház asztalán, a melyek közül most már nekünk, mint a nemzet képviselőinek kötelességünk kiválasztani a legjobbat, kiválasztani azt, a melyik először külső formájára, nyelvezetére, hangjára legjobban megfelel annak a bizalomnak és annak a tiszteletteljes szeretetnek, a melylyel egy önérzetes nemzet tartozik alkotmányos királyának. Mert hiszen nem a Caesarhoz, nem az imperatorhoz szól itten a római populus, (Ugy van! a szélsöbalóldalon) hanem szól az alkotmányos magyar királyhoz az önérzetes magyar nemzet. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kötelességünk kiválasztani beltartalmilag azt, a mely leghívebben fejezi ki a nemzetnek kívánalmait és a mely leghívebben, legigazabban tárja fel azt a nyomasztó helyzetet, a melyben ez az ország a t. többség kebeléből alakult kormányok 34 éves hibás kormányzata folytán jutott. T. ház! Én, mint a függetlenségi elvnek és eszmének e házban talán legszerényebb, de törhetetlen harczosa, (Éljenzés a szélsöbalóldalon)
