Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

98 11. országos ülés 1901 Azt mondja a képviselő ur, (Mozgás bal­felöl. Halljuk! Halljuk!) 6 beismeri — úgy­mond, — hogy a központban a miniszter meg az államtitkár igazságot szolgáltat, de azt mondja, hogy ott kint van a hiba. (Mozgás bal­felöl. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) JSTos hát én vártam, hogy elmondja, mik azok a hibák. Először is a felelőség kérdését nem méltóztatik egészen helyesen felállítani. Egy miniszter politikailag felelős mindenért, egy miniszter az ő hivataloskodása terén felelős azért, a mit ő tesz vagy mulaszt és azért is. hogyha egy hivatalnoka a törvényt sérti vagy visszaélést követ el, amennyiben nem járt el ellene, elhallgatta az esetet vagy nem alkal­mazta a törvényt. Tovább megyek: terjeszteni kell a jő szellemet. Ezt is teszem, megtettem szerin­tem mindenkoron. De hogy egy miniszter felelős legyen az utolsó községi jegyzőnek vagy falu­birónak minden ténykedéséért, a mi tőle nem függ, engedelmet kérek, ilyen felelőség nem existál. Most visszaállítva a kérdést értékére, mi az a három eset, a melylyeí a t. képviselő ilr bizo­nyítani akar? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, hogy ott van Stomfa, Csacza, JNTyitra és Jász­berény. Mit vél ezzel bizonyítani a képviselő úr? Én megnéztem a stromfai választásról szóló jelentéseket, azokban sok dolgot találtam, a mi nagyon illusztrálná azt a felfogást, de nem megyek bele, mert kérvénynyel van megtá­madva- A második választásná! a képviselő úr kifogásolja az egyik választási elnöknek az el­járását. Hát vájjon, annak a választási elnöknek az eljárása olyan volt, hogy én azt megakadá­lyozhattam ? Nem törvényes autonóm hatáskör­ben, a törvény értelmében ós rendelkezése szerint küldettek ki azok a tényezők ? Ugyanannál a stomfai választásnál egy másik eset miatt, mely nem a liberális párt emberei részéről követtetett el, t. i. egy vesztegetés miatt is történt az elhalasztás. (Derültség jobbfelöl!) Rakovszky István: Az nem igaz! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt mondja a hivatalos jelentés. Én nem teszem felelőssé Ra­kovszky képviselő urat, sem az ő központi iro­dájukat, a melyről beszéltek. Tessék azzal a mél­tányossággal mérni, a mivel én mérek és ne tes­sék himet varrni abból, hogy itt-ott valami ilyes történik. A nyitra-zsámbokréti esetről azt mondja, hogy a törvény szerint kilencz órakor kell kez­deni a választást, nem pedig nyolczkor. Hát kérem a nagykanizsai mandátumot ép azért so­rozták a b) pont alá, mert ott is akkor kezdték a szavazást. Hát ezért is én vagyok felelős? Senki nálamnál nagyobb megbotránkozással nem értesült azokról a dolgokról, a mik Jász­berényben történtek; de vájjon az én orgánu­maim csináltak ott valamit? Jászberény váro­sának törvényes autonóm önkormányzati körében kiküldetett egy választási elnök és egy központi november 18-án, hétfőn. bizottmány. És tudja, t. képviselő ur, mi tör­tént? Én a múlt héten elrendeltem a fegyelmi vizsgálatot a választás elnöke és a központi bi­zottság ellen. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás balról.) Hát ez akkor fegyver a t. képviselő ur kezében? Micsoda fegyver ez? Hiszen ez fegyver az én kezemben, annak bizonyítá­sára, hogy a t. képviselő ur nem tud bizonyí­tani: a képviselő ur nem tud az én kor­mányzati tényeimről felhozni semmit, tehát el­megy a múltba és onnan hoz fel a sírokból csontokat, csontvázakat ós oly dolgokat, a me­lyek eltűntek, azokkal áll elő és azokból ma­gyarázza, hogy nem változott semmi. Közbeve­tőleg — el akarom végezni ezt a thémát —• beszélt és ismét beszélt a Tisza lex-ről. Már kényszeritettek az előbb egy közbeszólásra, pedig igen ritkán szoktam közbeszólással élni, hogy egyszer már konstatáljam, a mit három esztendő óta olvasok és a mit itt behoztak a képviselő­házba is egy j)árszor, hogy azt a Tisza lex-et én írtam alá elsőnek. Hát konstatálom, hogy talán a 180-dik voltam, a második sem, a har­madik sem, de aláirtam. Rakovszky István: Miért irta alá ? Széli Kálmán miniszterelnök : Bocsánatot ké­rek tisztelt képviselő ur, si tacuisses. (Elénk derültség.) Csak nem azért hozom fel, hogy ne feleljek; hiszen épen azért hoztam fel, hogy fe­leljek. Ha nem akarnám megmondani, hogy miért irtam alá, nem hoztam volna fel. (De­rültség jöbbfdöí.) Mint méltóztatnak tudni, az akkori állapot az volt, hogy közeledett az esz­tendőnek a vége, közeledett a jmrlamentben történt dolgok miatt az az idő, a mikor az or­szág törvényes budgeten kivül állott volna. Akkor felmerült az eszme azoknál, a kik később azt meg is indítványozták, hogy ezzel az eshetőséggel szemben egy bizonyos pártenuncziá­czióra, nyilatkozatra van szükség. Én nem voltam ebben a nézetben. Az én nézetem az volt, a minek határozott kifejezést adtam, hogy nem szabad és nem kell semmiféle nyilatkozat. Tá­vol voltam Budapestről és azalatt, mig távol vol­tam, a mikor a lavina itt gördülésbe jött, el­határoztatott ezen nyilatkozat, a melyről nem tudtam semmit és a melyhez én nem járultam. Elkészült az a nyilatkozat, a mely elneveztetett azon a néven. Mikor visszajöttem, a zűrzavar teljes volt és a helyzetet annak talál­tam, — ez az aláírás napján volt hogy ha én akkor ezt az u. n. Tisza-lexet, mely akármily megítélésben részesül, arról most nincs szó, alá nem írom, — mert most csak arról van szó, — az akkori kritikus állapotokban egy chaos állott volna be, összedőlt volna minden, az is összedőlt volna, a mi később a kibonta­kozást lehetővé tette. Az volt nézetem, hogy minden megoldás lehetetlenné válik és szétfut mindenki; ezért irtam alá, bár nem akartam, hogy előterjesztessék és nem szerettem, hogy előterjesztetett. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Most

Next

/
Oldalképek
Tartalom