Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

62 720. országos ülés 1901. szeptember 5-éu, csütörtökön. urnak, hogy Lengyel Imre hajdúszoboszlói királyi járásbiró nyilvános politikai gyülekezésen az egyik képviselőjelölt érdekében beszé• det tartott és mellette izgatott ? Megegyeztethetőnek tartj miniszter úr ezen eljárást az 1869 : IV. törvényczikk 11. §-ának tiltó rendelkezésével? Szándékozik-e, s ha igen, mily lépéseket tenni, hogy e konkrét törvénysértés .példásan megtoroltassék s netáni hasonló visszaélések megakadályoztassanak ? Elnök: Az igazságügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Én arról a hirlapi közleményről, a mely ezen interpellácziónak tárgyát képezi, csak tegnap értesültem. Elolvastam azt a hírlapi közleményt és úgy találtam, kog3~ az abban közölt tény ellenkezik a birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. törvényczikk 11.%-é,vsl, (Helyeslés balfelöl.) ellenkezik továbbá az e tárgyban többször kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletekkel, (Úgy van! balfelöl.) nevezetesen legutoljára 1892. januárban bocsáttatott ki igazságügyminiszteri rendelet, a mely míg egyrészről kimondja azt, hogy a bíróságok tagjai szabadon követhetik meggyőződésüket a szavazatok leadásánál, másrészről megszabja, hogy tartózkodniuk kell általában a korteskedéstől; a nyilvános politikai gyülekezeteken való felszólalásoktól. Mivel úgy találtam, hogy a hirlapi közleményben foglaltak a szabályokkal ellenkeznek, ennélfogva még ma délelőtt megtettem a lépéseket, hogy ez az ügy felügyeleti vizsgálat tárgyává tótessék. (Helyesles balfelöl.) A kifej kendőkhöz képest kötelességem szerint fogok eljárni, hogy a szóban forgó eljárás a mennyiben valónak találtatik, a megfelelő megtorlásban részesüljön, (Helyeslés balfelöí.) a mint minden esetben, a midőn ilyen panasz tudomásomra jut — szerencsére nagyon ritka ez az eset (Úgy van! balfelöl.) — mindig megteszem a lépéseket, hogy az ilyen eljárás megtorlásban részesüljön (Élénk helyeslés). Kérem ezen válasz tudomásul vételét. (Átalános, élénk keíyeslés.) Szalay Károly: T. képviselőház ! Az igen tisztelt miniszter úrnak kielégítő és megnyugtató válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszter úr válaszát: igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. T. ház! Ezzel a mai ülésnek és így a tegnapi napon a ház tudomására hozott miniszterelnöki átirat tartalma szerint ezen országgyűlés utolsó érdemleges ülésének napirendje ki van merítve. Hátra van még, hogy én, az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg, elnöki záró jelentésemet (írom. 1079) a háznak bemutassam. Ezen záró jelentés teljesen úgy van egybeállítva ós azon statisztikai adatokat tartalmazza, a melyeket hosszú időn át, mondhatom, három évtizedes gyakorlat szerint a ház jelentései tartalmazni szoktak. Kérem a házat, méltóztassék ezen zárójelentésnek kinyomatását és a ház tagjai között leendő szótosztását elhatározni. Hozzájárul-e ehhez a t. ház? (Igen!) E szerint a ház határozataként kimondom, hogy az elnöki zárójelentés ki fog nyomatni és a ház tagjai között szót fog osztatni. Azt hiszem, hogy mivel ebben a záró jelentésben fel vannak tüntetve mindazok a törvények, a melyeket a jelen országgyűlés hozott ós a melyeket ő Eelsége szentesített, én nem helyesen fognám fel feladatomat, hogyha még egyszer szóbelileg felsorolnám mindezeket a törvényeket, vagy pedig ha ezen helyről azoknak bárminő irányú méltatásába bocsátkoznám. Egyet azonban nem tagadhatok meg magamtól, és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben összes képviselőtársaim egyetértenek és osztoznak abban, a mit kifejezendő leszek. (Halljuk! Halljuk!) Ez pedig azon hő óhajtás, vajha azon törvények, a melyek ezen cziklus alatt hozattak, gyakorlati alkalmazásukban az egész országnak, valamint az ország minden egyes lakójának és polgárának javára, jólétére, dicsőségére áldásosnak bizonyulnának. (Élénk tetszés.) T. ház! Ezzel be is rekeszthetném a mai ülést, ha még két egyaránt kedves és kellemes kötelesség nem tódulna ezen pillanatban, mielőtt e helyemet elhagyom, lelkem elé. (Halljuk! Halljuk!) E kötelességnek elseje az, hogy úgy a magam, " mint tisztviselőtársaim nevében is hálatelt köszönetet fejezzek ki a t. háznak azon nagybecsű bizalmáért, azon jóakaratú támogatásáért és szives elnézéséért, a melylyel bennünket működésünk ideje alatt kitüntetni szívesek voltak, ós hogy arra kérjem t. képviselőtársaimat, hogy bennünket szives jó emlékezetükben megtartani kegyeskedjenek. (Lelkes éljenzés.) A második pedig az, hogy ezen ünnepélyes pillanatban két eszményi és két szent fogalmat idézzek mindnyájunk lelki szemei elé; két fogalmat, a melyeknek mindegyike minden magyar szivében kiolthatatlanul él, a melyek mindegyikének oltáránál minden magyar kebel az ő lelkesedésének ós rajongásának egész teljével áldozik és a mely két eszmének szolgálatára mindenha készen áll minden magyar fő és minden magyar kar, a mely