Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

54 7^9. országos ülés 1901. szeptember 5-én, csütörtökön. garnnak is, hogy drágábban adjam el a búzámat Szombathelyen. De gondolkodó gazda vagyok és az a gazda, a ki egyúttal a maga ismeretkörét azon a korláton túl is igyekezett gazdagítani, a melyet a képviselő úr tisztán abba a keretbe akar beszorítani, a mely keret nézetem szerint szűk, hogy tudniillik csak egy odavetett, még semmiképen be nem bizonyított tétel folytán el kell hinni, — én nem hiszem. •— hogy a gabonaáraknak szabályozása ós a gabonaárak lesülyesztése tisztán és kizárólag ós nagy mértékben a fedezetlen határidőüzlet eredménye. A határidőüzlet kérdéséről sokat lehetne vitatkozni, minden nemében még éppenséggel nincsen tisztázva a kérdés, sőt ebben az irányban és úgy felállítva, mint a t. képviselő úr teszi, nem is áll. (Úgy van ! Úgy van! jobbról.) Mert nem lehet azt tagadni, hogy a fedezetlen határidőüzleti eljárásnak vannak hiányai ós ez olyan dolog, a mely ép úg}^, mint minden a világon, szintén reformra szorul. A. kormány attól nem is zárkózik el, hogy mint mindenben, úgy a gazdasági, mint más téren IS, cl fejleményeket hiven figyelemmel kísérve, bizonyos reformokat ne létesítsen és ne szabályozza a kérdést, karöltve ós egyetértőkig azokkal a körökkel, melyek cselekvési szabadságuk körén belül abban a kérdésben illetékesek véleményt nyilvánítani. Ez volt a kormánynak álláspontja, ez az álláspontom ma is. De a fedezetlen határidőüzlet eltörlésének peremptorius kimondását nem tartanám helyesnek. Mert azt is meg kell gondolni, és ezt figyelmébe ajánlom a t. képviselő úrnak a csornai gazdák számára, hogy nag}^on kérdéses, sőt talán bizonyos, hogy ha például a fedezetlen határidőüzletet egy tollvonással eltörölnők, mint a hogy azt Németországban megkísérelték, és még sem tudták egészen eltörölni, ez a gabonaárak emelkedését vonná-e maga után? A határidőüzletet egy tollvonással peremptoricze eltörölni nem lenne tanácsos, mert bókóba verni nem. lehet az emberi cselekvést, és az emberek akczióját gazdasági téren sem, (Élénk helyeslés jobbról.) és ón rossz politikának tartanám a földmívelés érdekében és rossznak tartanám minden gazdasági érdek szempont]ából. Mert előáll az az eset, mikor például igen sok gabona jön a piaczra, őszszel, aratás után, — és Mag3^arország ebben a helyzetben van — mikor a gazda kényszerítve van gabonáját a piaczra hozni és azt eladni, hát akkor a fedezetlen határidőüzlet igen jó szolgálatokat tesz avval, hogy azt a részét ennek a gabonamennyiségnek, melyet a szükséglet nem vehet fel, felvehesse ós nivellirozza az árakat (Ugy van! Úgy van! Tetszés jobbról.) és biztosítson a gazdának egyenletes és olyan árakat, a milyeneket enólkűl talán nem kapna. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De azután a gabnaárak kérdése sokkal nagyobb kérdés, hogysem a felett ilyen könynyen lehetne Ítélkezni. Ma, mikor a közlekedésnek könnyűsége, a közlekedési viszonyokban beállott, egészen átalakító és felforgató hatású események a világ-piaczokat, a termelőt és a konzumenst, a keresőt és az eladót oly közel hozták egymáshoz, ós a szállítás oly olcsóvá és könnyűvé lett, akkor a gabnaárak kérdését* a fedezetlen határidő-üzlettel, a budapesti vagy a csornai, vagy szombathelyi, vagy bécsi piaczok hullámzásából magából megítélni nem lehet. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felől.) De elég ebből a kérdésből, a mely, gondolom, szintén a kényes kérdések közé tartozik. Most belemegyek még a legkényesebbe. Azt kérdi a képviselő úr, hogy mit tartok én a gönczi programúiról ós mit tartok Tisza Kálmán beszédéről; mit tartok az agrárizmusról, ós mi az én álláspontom? (Halljuk! Halljuk!) Először is, a mi a gönczi levelet és a mi Tisza Kálmán beszédét illeti, ezek az ő beszédeik, nem az enyémek; nem az én feladatom ezeket itt szembeállítani. {Halljuk! Halljuk!) A képviselőháznak különböző pártállású csoportjaiban — ós egészen hebyesen. ós kívánatos is, hogy így legyen, és kívánatos, hogy talán még nagyobb mórtékben így legyen — a különböző foglalkozású, a különböző keresettel bíró ós különböző érdekeket képviselő olyan tagjai a háznak foglalnak helyet, a kik előtt egy vagy másik gazdasági érdek elsőrendű fontossággal bír. Már most megtiltani bármelyik képviselőnek azt, hogy azt az érdeket hefyezze elsősorban előtérbe, a mely érdek hozzá legközelebb áll, mely az ő szivéhez legközelebb van nőve, a mikkel foglalkozik ; az egyiknek megtiltani azt, hogy ne szóljon a bíró érdekében, a másiknak, hogy ne szóljon a tanító érdekében, a harmadiknak, hogy ne szóljon a közegészség érdekében, a negyediknek, hogy ne szóljon választói előtt, vagy bárhol a földmívelés érdekében, vagy megtiltani, hogy ne szóljanak a kereskedelem vagy az ipar érdekében, ezt se az egyiknek, se a másiknak megtiltani nem lehet. Már most mi természetesebb, mint az, hogy az a képviselő, a ki a maga professziója, a maga társadalmi, vagyoni, kereseti, foglalkozási viszonyainál fogva valamely gazdasági ághoz közelebb áll, annak a gazdasági ágnak a védelmét helyezi elsősorban oda, a melyhez ő közelebb áll, mert ez van szivéhez nőve, ezt ismeri, ezt szereti; a 'gazda elsősorban a gazdaság érdekét, az iparos, a kereskedő elsősorban szintén a maga érdekét. Ezt elnyomni, ettől bárkit