Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

50 729. országos ülés 1901. szeptember 5-én, csütörtökön. foglalt álláspontját. A t. kereskedelemügyi miniszter úr ugyanis azon az ankéten, a melyen a fedezetlen határidő-üzletekről volt szó, a következő álláspontot foglalta el (olvassa) : »Én elvileg is a mellett vagyok, hogy a határidő-üzlet nern káros, nem rossz, hanem szükséges tényezője nemzetgazdaságunknak; igaz, hogy csak az újabb fejlemények következtében, a mit leszek bátor röviden előadni.« Tehát a kabinetnek egy tagja ezen kórvónynyel szemben egy határozott tagadó álláspontra helyezkedett. És miután a modern politikai elvek szerint egy kabinet szolidaritásban van, tiszta dolog, hogy az egész kabinet ugyanezen álláspontra helyezkedik. Azt hiszem, hogy a képviselőháznak ezzel szemben mostan nyíltan kell állást foglalnia. Vagy helyesli ezen álláspontot, vagy a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak ki kell jelenteni, hogy ezen álláspontját •—jobb meggyőződésre térve •— megváltoztatta, vagy pedig ki kell jelentenie ennek a, háznak, hogy nem ért egyet a t. kormánynyal. Ezen oknál fogva én igen szükségesnek, igen fontosnak tartom, hogy no a t. miniszterelnök úr által hangoztatott elv jusson itt érvényre: hogy tudniillik egyszerűen odaadjuk a kórvényeket az illető szakminiszternek, hanem mondjuk ki azt, a mit Páder Rezső t. barátom indítványozott: hogy tudniillik a kérvények pártolókig tótessenek át. A t. miniszterelnök úr az ő igen alapos fejtegetéseiben egy érvet hozott fel. Talán akaratlanul, talán azzal az őszinteséggel, a melyhez hozzá vagyunk szokva nála, megszólalt benne a szabadelvű párt benső életének egy mozzanata, mikor azt mondotta: már azon oknál fogva se terjesszük fel pártolókig a minisztereknek, mivel ez a kérdés nehéz kérdés a, ház egyes tagjaira nézve. Elismerem, t. miniszterelnök úr, s épúgy meg vagyok győződve, mint ön, hogy ez a kórdós a ház egyik, vagy másik tagjára nézve nehéz kérdés. De hiszen az inkompatibilitási törvény is nehéz volt; azért ez annak a fontos kérdésnek megoldását nem hátráltatta. T. képviselőház! Itten ma nem azokról van szó, a kik itt bent ülnek, és a kik a kormányt direktisszime támogathatják; itt arról a szegény emberről van szó, a kit ezen csaló maehinácziók megrabolnak. Legyen a t. miniszterelnök úr egyszer olyan szíves, bokros teendői között, ós menjen le pélclúl egyszer a csornai hetivásárra. Ott látja, összeseregelve azt a szegén}" népet, ott van egy-két métermázsa búzácskájával. Jön az exekutor, a, háta mögött lesi a pénzt: hogyan veszik. Nincs vevő. Vár 10—11—12 óráig, majd kondul a harang, s egyszerre jönnek Budapestről a táviratok, a melyek jelzik, hogy a. búza tíz fillérrel esett, s akkor azt mondják azok a vásári hiénák: A búza tíz fillérrel esett; mi adunk neked 30—35 fillérrel kevesebbet, miután számítanod kell a Pestre való szállítást is. És így nehéz munkája gyümölcsétől egyszerre megfosztják a szegén}embert. A szocziális kérdésnek nem hebyes kezelése az, t. képviselőház, hogy mikor azokról van szó, a kik nincsenek itt, akkor mi azt mondjuk: nem érdemes, hogy pártoljuk a kérvényeket ; még azt sem érdemli meg a kér- • vényeknek e sorozata, hogy pártolólag adjuk ki a miniszternek, a ki már eleve állást foglalt ebben a kérdésben. Nincs semmi szégyelni való, vagy hátrány abban, ha meggyőződnek a t. miniszter urak, hogy tévedtek, — mert hiszen minden ember tévedhet, — hogy ők mostan egy más felfogásnak hódolnak. Mert, t. miniszterelnök úr, egyszer már mondtam e házban: a tévedés úgy boszúlja meg magát, hogy abban a perczben, mikor meg akar valósulni, mikor a megvalósulás stádiumába lép, fölismerik, mint tévedést. Ez is ilyen nagy tévedés, mert hisz a t. miniszterelnök úr ós miniszter urak mind láthatják, hogy bizony nem jönnek vissza azok a kivándorlók Amerikából, hanem ellenkezőleg, kimennek oda, utánnok többen a nyomorba. T. ház! Annál inkább csodálkozom ón ezen a merev ellentállásou, mert mindig hallom hangoztatni azt a nagy barátságos ós benső egységet, a mely a szabadelvű pártban létezik. Hiszen, t. ház, én most szabadelvű álláspontot védek ! Hisz itt van Károlyi Sándor gróf Julius 12-ón kelt gönczi levele, a mehynek harmadik pontja így szól (olvassa): »Kívánnunk kell a földművelési és ipari termények olyan árképződését, a mely mellett a termelés jutalinazőbb; a fedezetlen gabonahatáridő-üzlet megakadályozandó, a gabonabörze törvény útján szabályozandó*. T. képviselőház, vagy megfér ez az önök elveivel, az önök egyöntetűségével ós azzal a benső viszonynyal, a mely önök között leledzik, vagy nem. Ha megfér, akkor nincs semmi ok arra, hogy visszautasítsák, nem tudom ón micsoda skrupulusok folytán, vagy azért, mert kellemetlen volna egyesekre nézve, és ne szavazzák meg az ilyen fontos kérvények sorozatát ; ha pedig nem, akkor legyen bátorságuk kimondani. Hisz a t. miniszter úr nagy előképe, hazánk bölcse azt mondta : minden helyzet jobb a kétes helyzetnél, azok a legszomorúbbak! És kétes a helyzet akkor, a mikor a nagyközönség nem tudja, helyeslik-e önök azt, a mit itt gróf Károlyi Sándor, a szabadelvű