Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-728
728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdán. m godni a mi szavainkban. Miért nem? Azért, mert Nyitra vármegyében, hol a választási atroczitások történtek, a jogrend reparálására abszolúte semmi, de semmi sem történt. Sőt újabban üdvözlő táviratokat küldenek olyan férfiaknak, a ; kik a Tarnóezy-féle választásban résztvettek. Én azt hiszem, hogy talán épen ez a kútforrása annak, hogy az ón választókerületemben valósággal üldözőbe vették a választópolgárokat. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Az ón választásom, mélyen tisztelt uraim, Julius 23-án folyt le. Rakovszky István: Halljuk csak az adatokat. Ernszt Sándor: A választás teljesen korrekt volt. Semmi kifogás nincsen a választási aktus ellen, de mindjárt másnap mi történt? Julius 24-én a gajdeli jegyző a következőket irta Simó István molnárnak Gajclelben (olvassa): '>Miután az 1899. augusztus 27-ón megkötött szerződés B. pontja értelmében 1901. május 1-én esedékes haszonbért a mai napig le nem fizette, felhívom, hogy azt 24 óra alatt fizesse le, vagy ellenesetben a szerződés 13. pontja értelmében a szerződést felbontjuk. •••• Aláírva Lendler jegyző és Krebesz biró. A molnár másnap elment a jegyzőhöz, a ki pedig nem is lakik az ő jegyzősóge területén. A jegyző be sem eresztette a helyiségébe, egyáltalában beszélni sem akart vele, hiába hozta magával az írásait, a melyekben az állt, hogy ő június 15-én kötelezettségének eleget tett. Ugyanott, ugyanabban a községben egy községi alkalmazottat, mert reám szavazott, szonika elcsaptak. Valami Richter Benedeknét Német-Prónáról megidéztek Privigyére azért, mert engem éljenzett. Rakovszky István: Úgy van, ez volt az indokolás! Ernszt Sándor: A választást követő napon Zmeskál Zoltán képviselőtársam — sajnálom, hogy nincsen jelen, mert tanúságot tehetne róla — átment Német-Prónán, a hol tudták, hogy keresztül fog utazni és zeneszóval fogadták ós ámbár ezt előre bejelentették a csendőrségnek, azért mégis csendháborítás miatt e°y csomó embert idéztek meg. Richter Benedeket azért, mert állítólag az ő udvarán zene játszott, szintén megidézték. Nem tudom, hogy melyik törvény tiltja meg, hogy valakinek az udvarán zene játszhassak? Ugyancsak Richter theologiai tanárt, valamint egy székesfehérvári tanárt is beidéztek, mert állítólag ők voltak a csendháborítás értelmi szerzői. (Mozgás a baloldalon.) A tárgyalás augusztus 10-én törtónt Privigyón, de semmiféle ítéletet nem hoztak, haza küldték őket, aztán újból megidézték őket szeptember KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXVII. KÖTET. 17-ére. Hányszor fogják még őket megidézni és ki fogja : az ő útiköltségeiket megfizetni? Förster Ottó: A muzsikusok változtak csak, de a, zene xigyanaz marad. Ernszt Sándor: Zány Ferenczet, azért, mert esti kilencz óra tájban az utczán egy kortesnótát énekelt, beidézték volt és elitélték 30 koronára. Körülbelül ennyi lehet az ő egész egyhavi keresete. Gyúrják Miklóst és Leporisz Józsefet azért, mert augusztus 11-én este tíz óra előtt engein éljeneztek, megbüntették 15—15 koronára. Simó Józsefnél Molnár-Apátiba.n, mert megengedte, hogy udvarán mondjam el programmbeszédemet, elővettek egy régi kutyahistóriát. Volt tudniillik neki egy kutyája, és az egy falusi gyereket, a ki vele incselkedett, megharapott. Ez hót hónappal a választás előtt volt. Rá sem hederítettek. Választás után megidézte a jegyző, és azt mondta: »Mert megengedted, hogy Ernszt Sándor az udvarodon beszéljen, 42 koronát fogsz fizetni.« A kiscsancsai biró téglát égetett, bejelentette ezt jegyzőjének, ós kérdezte, vájjon kell-e tovább jelentést tennie. A jegyző feleslegesnek tartotta a további jelentéstételt. Ennek daczára azért, mert rám szavazott, 15 korona pénzbüntetésben marasztalták el azon a czímen, hogy a téglaégetést nem jelentette be. (Zajos felkiáltások a baloldalon: így játnak el!) Molnár János: Úgy megy minden, mint Bánffy alatt! Förster Ottó: Ez olyan exekváló szisztéma ! (Zaj a baloldalon.) Ernszt Sándor: Augusztus 11-ón éjfélkor a csendőrök behatoltak a házaliba, kutatták szuronyok között, hogy ki éljenezte a néppártot: Az egyik csendőr a kettő közül nem is volt szolgálatban, nem is volt fegyvere, mely mutatta volna, hogy szolgálatban van. T. ház! A népnek kevés jogot méltóztattak adni, de hogy ha a nép ezzel a kevés joggal ól, aztán rászabadul az egész közigazgatási organizmus. Azt mondja, Tolsztoj legújabb, a »Rabszolgáról« czímű művében: »Mindenki tudja, hogy a parlamentek nem a. nép akaratának kifejezői.* Hátha még Tolsztoj a német-prónai viszonyokat tanulmányozta volna ? (Derültség a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úrnak semmikép sincs szüksége arra. hogy az ő hatalma ilyen módon támogatta ssék. Én magam részéről teljes mértékben felteszem, hoo'v a t. miniszterelnök úr ezeket elitélni kívánja, de hogy miért nem hallgatják meg alantas közegei az ő akaratát és intenczióit, azt nem értem. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Ez a baj!) 5
